Sziasztok!
Örülök, hogy jól sikerült a tali.
Csorog a nyálam a mozzarellás izé gondolatától is...
Cuiccolo, meg tudnál dobni egy recepttel?
Ja, és a fényképek is nagyon érdekelnének:
medvike@freemail.hu Egyébként jó lett az AFP-m. Emlékeztek, 28-án kellett érdeklődnöm. Szerencsére megmondták telefonon, úgyhogy nem kellett bemennem a kórházba csak ezért.
Sajnos betegség miatt maradtunk le a karácsonyi taliról
El se hiszem: egyszerűen hetek óta folyamatosan beteg vagyok (vagyunk).
Kezdődött azzal, amikor a kedves sógornőm (róla még később írok) még arra sem vette magának a fáradságot, hogy felemelje a telefont: ne menjünk vendégségbe, mert beteg. Két nap múlva mindannyian betegek voltunk...
Annyit bírt rá reagálni, hogy hát sajnálja, de higgyem el, jobb így a gyereknek, mert erősödik az immunrendszere...
Én szívtam meg a legjobban, nálam két hétig tartott a nyavalya, karácsonyra épültem fel (úgy-ahogy) a felső légúti nyavalyából.
Ezt most egy "alsó légúti" követte, azaz hasmenésem van. (Bocsánat)
Ezzel nem nagyon mertem túl messzire menni a toálettől.
De ettől függetlenül sem tudtunk menni, mert Bori megint beteg lett.
A kedves szomszédok, mellesleg barátaink hétfőn átjöttek karácsonyozni. Másfél órát késtek, így aztán pont beleszaladtak a fürdetésbe-vacsiztatásba, azt pedig úgy utálom, mert az nálunk az elalvás előtti relaxáció része, de Bori nem igen tud úgy relaxálni, hogy a szomszéd gyerekei ott lábatlankodnak, és még fél 11-kor is ott üvöltenek a szobája előtt.
Arról már nem is szólva, hogy köhögnek bele az arcába.
Már akkor este tudtam, hogy Bori ezt nem ússza meg és lám, bejött.
Olyan beteg szegény, már a második szörnyű éjszakánkat töltöttük. Köhög, teljesen berekedt. Csak sírdogált tegnap éjjel is, de mivel a gyulladás elérte a hangszálait, csak nyüszíteni bírt. AZt hittem, megszakad a szívem.
Ráadásul a torka tele van váladékkal, szabályosan fuldoklik benne. Mindig attól félek, hogy éjjel megfullad, emiatt aztán nem alszom, hanem hallgatózom egész éjjel
A doki szerint persze ilyesmitől nem nagyon lehet megfulladni, de azért figyeljem, nem kezd-e el sípolva lélegezni, mert az azt jelentheti, hogy az ödéma miatt fuldoklik, és akkor ne is az ügyeletet hívjuk, mert arra már nem lesz idő, hanem rögtön vigyük a László Kh.-ba...
Kösz, szóval megint nem alszom éjjel.
Komolyan, tele a tököm ezzel a sok nemtörődöm emberrel. Nem igaz, hogy egy sokgyerekes anyától sem lehet elvárni, hogy tekintettel legyen a másikra és nem jöjjön látogatóba betegen, vagy ne hozza át a beteg gyerekét.
Lassan kezdem meggyűlölni embertársaimat. Pedig épp hogy csak elmúlt a szeretet ünnepe.
VAgy velem van a baj? Kicsit antiszociális lennék?
Asszem, írok egy kis táblát és kiteszem a kapuba, hogy baba van a háznál és betegen kérjük mellőzni a látogatást, mert a vírusos egyéneket az ajtóból fogom visszafordítani.
Lehet, hogy kicsit bunkó dolog, de egyszerűen már nincs jobb ötletem.
Na és a másik:
A sógornőm.
(Vigyázzatok, hosszú lesz!)
Sógornőméknek 3 gyerkőcük van, 4,6,8 évesek (vagy valami ilyesmi). Három istentelenül elb...ott kislány.
Ugyanis a sógornőm sajátos nevelési elveket vall: szerinte a gyerek elé nem szabad korlátokat állítani, szabályokkal megkötni őket, elvárásokat támasztani velük szemben, hanem teljes szabadságban kell nevelni őket.
Ennek az az eredménye, hogy mind a három gyerek enyhén flúgos.
Soha nem hajlandóak köszönni, ha rájuk köszönsz, vagy szólsz hozzájuk, csak fintorognak, grimaszolnak, hogy szinte kinyílik a bicska az ember zsebében, hátat fordítanak.
Teljesen mindennaposak az olyan jelenetek náluk, hogy pl. a legkisebb lefekszik a földre, erőltetetten elkezd ordítani (azért erőltetetten, mert igazából nincs semmi baja) és a családtagok egyenként járulnak a színe elé, hogy kiderítsék, egyáltalán kivel hajlandó szóba állni, hogy megmondja, mi a franc baja is van éppen.
Még egész kicsik voltak, még abban a korban, amikor egy gyerekben fel sem merül, hogy esetleg máshogy is történhetnek a dolgok, nem csak úgy, ahogy apa vagy anya akarja, amikor már millió választási lehetőséget kínáltal föl nekik, teljsen szükségtelenül: pl. a kétévesnek, hogy milyen színű, mintájú, stb. kabátot szeretne, stb.
Emiatt aztán folyton mindenféle kívánságuk van, és a szüleiket ugráltatják (pl. Anyaaaa, én rizses húst kérek, de hús nélkül. Anya kiválogatja a husokat, odaadja a kaját: Anyaaa, de én mégis hússal kéééreem! Anya válogat husokat: Anyaaa, nem kéérem, nem vagyok éhes...).
Szóval ennyit a rövid jellemzésről.
Sógornőmmel még nem sikerült annyit beszélgetnem, hgy kiderüljön, honnan erednek ezek a fura elképzelései a gyereknevelésről.
Eddig annyi derült ki, hogy folytonos önsajnálatban dagonyázik, mindenféle lelki problémái vannak, ami miatt pszichológushoz jár, és mindezt természetesen a gyermekkorára és az anyjára vezeti vissza. Hogy pl. az ő anyja neki nem a barátnője volt és ő nem tudott vele semmit megbeszélni, mert az anyja úgyis mindig olyat mondott volna neki (az igazságot), amit ő nem szívesen hallott volna (?!)
Na most, anyósom tényleg nem egy méznyalás, én speci utálom, de nem lehetett ő sem rosszabb anya az átlagnál.
Sógornőmnek inkább az a baja, hogy egy elég gyenge képességű ember, aki nem is túl intelligens. Halálra unja magát és nem tud mit kezdeni magával.
Ő persze ezt nem így éli meg, épp a múltkor mesélte el nekem, hogy ő bizony nem tudta így kiélvezni a gyerekeit és a gyest, mint én, mert hát ugye a gyerekkora...
Olyan feszültségek voltak benne, ami ezt (a kiélvezést) nem tette lehetővé...
Na és ezért akar ő jobb gyerekkort a saját kölykeinek mint neki volt.
Egyébként tényleg szinte mindenben kudarcot vall.
Képtelen a gyerekeiről gondoskodni, amikor egy volt is, anyósom folyton ott volt, hogy segítsen. De olyan szinten, hogy művelte a kertjüket, főzött, mosott, vasalt... Hogy sógornőm ez alatt mit csinált, az számomra rejtély. Mostanára már úgy alakult a helyzet, hogy sógornom egyenesen lecseszi az anyját, ha nincs vasalt ruha.
Most kiköltöztek vidékre, jó messze anyósoméktól, ráadásul valami hegy tetejére, úgyhogy nem elég az öregasszonynak, hogy odabuszozik, még föl is kell kaptatnia a dombtetőre. De azért persze elvárják, hogy pattanjon, ha ők hívják, ugyanis sógornőm most egyetemre jár, pszichológia szakra.
Igen, engem is megzavart ez az egyetemi felvételi, de azóta beláttam, hogy az eredeti meglátásom sógornőm képességeit illetően teljesen helytálló volt, ma már az egyetemek sem a régiek.
Szóval, a helyzet az, hogy anyósom ugye folyton náluk van, mert odahívják, főz, a gyerekeket gondozza, stb.
Ennél fogva igen jól belelát az életükbe és nem nagyon tetszik neki, amit ott lát.
Ezt persze szóvá is teszi, hiszen azáltal, hogy folyton odahívják segíteni, erre feljogosítva érzi magát.
Tehát folyton kritizálja sógornőm háziasszonyi képességeit (joggal), anyai képességeit, mostanában még azt is a szemére hányja, hogy három gyerek mellett micsoda dolog egyetemre járni és önmagát első helyre tenni.
És ez még nem elég, ehhez jön még a "bezzeg a Borika, hogy az milyen tünemény..." kezdetű nóta, ugyanis anyósom szereti persze azokat az unokákat is, de a mi kis tüneményes, jókedélyű, mosolygós gyerekünk mellett még jobban kidomborodik azoknak a faramucisága. (Más kérdés, hogy egy normális emberbe szorulna annyi jóérzés, hogy nem élezné ki a helyzetet ilyen ostobaságokkal)
(Az is benne van persze, hogy Bori anyósomnak kissé elérhetetlen gyümölcs, ugyanis én kifejezetten utálom, ha nálunk tenni-venni akar, tehát hozzánk sokkal ritkábban jön és csakis vendégként.)
Gondolhatjátok, sógornőmnek hogy eshet a folytonos kritika mellett még ez is...
Kicsit meg tudom érteni, hiszen anyaként nekem is rosszul esne.
Azt már viszont nem tudom megérteni, hogy a sértettségét az én 14 hónapos gyerekemen tölti ki!
És itt a problémám lényege:
Karácsonykor együtt ebédeltünk mindannyian anyósomnál. Bori persze a többi gyerek ajándékát is meg akarta nézni. Nem bántotta, csak odament, hogy lássa.
Erre sógornőm rögtön felcsattant, hogy "Zsuzsikám/Zsófikám/Dórikám, nem kell ám hagyni, hogy Borika hozzányúljon, ha benneteket az zavar!" Megjegyzem: egyik gyerek sem adott hangot annak, hogy zavarná Bori jelenléte.
Sőt, sógornőm odáig ment, hogy a gyerekei már a szobában sem voltak, a játékok a földön hevertek és rászólt Borira, hogy ne nyúljon hozzá, mert az nem az övé.
Meg még egy pár ilyen bántó dolog, de nem sorolom föl mindet, nem akarlak untatni benneteket.
Micsoda egy ostoba picsa, nem?
Szerintetek hogy lehet kezelni egy ilyen helyzetet? Ha ezt így folytatja tovább, teljesen megmérgezi a családi kapcsolatokat. Hogy én berágok rá, az egy dolog, nekem ugyan nem fognak hiányozni, de hát mégiscsak a férjem testvére.
Arról már nem is beszélve, hogy a saját gyerekeit Bori ellen fordítja, pedig lehet, hogy egyébként jól ellennének együtt.
Szerintetek mit lehet itt tenni?
Bocsánat a hosszadalmas leírásért.
Mackooo