Sziasztok!
Tegnap este már olvastalak benneteket, de annyira ki voltam készülve az egész napos takarítástól, hogy nem volt erőm írni, csak bedőltem az ágyba. Erre Zsebi 1/2 4-től jó másfél órán át viháncolt, és nem hagyott aludni. Egyébként nagyon helyesen motoszkált fel-alá, csak tudtam volna aludni...
Nikcsi
Te merre tervezed a sétákat? Ha valahol a közelben van vmi jó útvonalad, akkor valszeg csatlakozni fogunk! (Itt nálunk se park se semmi igazán - bár az utcák csendesek.) Én se szeretek itthon ülni, vmit mindig csinálnom kell...
Ja, és a Margitszigetre is mehetünk együtt!
(3 ilyen nagyszájú csaj ha összejön! - a gyerekeink már 1 évesen folyékonyan fognak beszélni!
)
(A terhesgondozós mérleg meg bekaphatja, most megmértem magam, és nem is 2 hanem 3 kiló pluszt számoltak rám... Azért hogy +6 vagy +9 kilónál tartok, nagyon nem mindegy!)
Laga
A suli nekem majd ősztől jön be talán, ha a picúr jól bírja majd. Nem akarok sok órát vállalni, max. 1-et vagy 2-t, de az éppen elég készülést és időt igényel ahhoz, hogy kizökkentsen a hétköznapokból, de ne vonjon el túlzottan a babától. Persze ha még akkor is 2 óránként fog szopizni (amit azért remélek, hogy nem), akkor storno az egész (kb. 3 órányit lennék távol).
Bár az se rossz ötlet, hogy lemenni a sulihoz, és amikor jó az idő anyu eltologatja a parkban az egyetem mellett - hát nemtom erre rá lehet-e majd venni...
A fiatok nem egyszerű eset! Minden elismerésem, hogy ilyen jól bírjátok!
A találkozó NAGYON jó ötlet!!! Január oké. Hol tartsuk? Valakinél vagy valahol? (Valaholra esetleg egy teázó?)
Hmmc
Mikor voltatok? Mi olyan 9-től 3/4 10-ig voltunk, és főleg ücsörésztünk a folyósón lévő székeken (ami már a másik szakrendelésé tulképp, de csak ott volt hely). Ti merre?
Meglepi
Karácsonyiszony dettó.
Pedig nagyon nem erről kellene, hogy szóljon... Tegnap takarítás közben kellemes karácsonyi dalokat hallgattam hangolódás végett - kezdem elhinni, hogy tényleg mindjárt itt van! (Ráadásul a férjem egész 24-ig dolgozik, és a két ünnep között is végig, tehát ez igen kurta karácsony lesz...
)
Nagyon aranyos a babátok (kis pisze nózis
) a képen!
(Eddig azt hittem, hogy minden baba nagyjából egyforma ezeken a képeken, de ha összehasonlítom Zsebivel tényleg felismerhetőek a vonások, és egyáltalán nem is hasonlítanak!)
Aranyhold
Akár el is indíthatnád a topicot, és add meg az elérhetőségét itt is!
Remélem hogy Zsebi is csak enni és aludni fog az elején!
Ha az apjára üt, akkor gond nélkül!
Tervezem, hogy sokat fogom altatni az erkélyen majd, éppen alkalmas rá az erkélyünk (a nyári forró délutánokat leszámítva). Bár unokatesómék "pórul jártak" ezzel, mert a fiuk sehol máshol nem volt hajlandó délután aludni (iszonyat hisztiket rendezett, ha az anyja nem a babakocsiba, a teraszra vitte), csak a teraszon, ahol az elején megszokta. És erről télen, hóban sem tudták lebeszélni (pedig akkor még csak 1/2 éves körül volt). Jól felöltöztették, és nem lett semmi baja (szerencsére).
A könyvet én is láttam (csak a borítóját), pontosabban miről szól?
Szoptatás: néha parázok (pl. amikor olvasom a Szoptatás c. könyvet, és ötleteket ad, hogy milyen problémánál mit próbáljunk meg), amikor meg reggel tejfürdőben ébredek, akkor lazán legyintek, "á, valahogy csak megoldjuk!" .
Neked mik a tapasztalataid?
Matyi nagyon helyes a képeken! Az utsókon mennyi idős volt?
Meglepi
Zsebit már igazából évek óta szerettük volna, de mindig volt valami, ami miatt várni akartunk még. (Egyetem, picike albérlet, előbb inkább esküvő, stb.) Aztán tavaly megvolt az esküvő, idén tavasszal nagyobb albérlet (ekkor kezdtünk el komolyan beszélni róla, hogy hamarosan belevágunk), nyáron le is diplomáztunk, így az államvizsgánk estéjén elhatároztuk, hogy akkor MOST abbahagyjuk a védekezést. Na azért az nem volt egyszerű döntés, percről percre bizonytalanodtunk el, de végül tényleg abbahagytuk a védekezést - és gondoltuk majd jön a baba, amikor jönni akar.
Nem is nagyon éltem bele magamat, teljesen arra készültünk, hogy hát jövő nyárig végülis teljesen oké, ha valamikor összejön.
De már elsőre jönni akart! Még viccelődtem is, amikor késett, hogy még a végén kiderül hogy micsoda csődör az embör, és jót röhögtünk.
Aztán vettem egy tesztet, dokinál is voltunk, szülőknek is elújságoltuk, rózsaszín felhőkön úszkáltunk.
De amikor az újdonság öröme tovaszállt, és rádöbbentünk, hogy nekünk TÉNYLEG gyerekünk lesz (!), akkor jött a pánik! Mennyire meg fog változni az életünk, én már állást sem tudtam keresni, kiesünk a baráti körünkből, akikkel eddig szórakozni jártunk, ahol még senki sem családos, már nem mehetünk akkor és oda ahová csak akarunk stb. De végül megbarátkoztunk ezzel is, ráadásul a barátok is velünk várják (az első baba a társaságban).
Szóval szerintem senkinek nem könnyű feldolgozni, hogy egyszercsak már nemcsak saját magáért és esetleg a párjáért felel, hanem jön egy harmadik kis élet, aki eztán MINDIG VELÜNK LESZ.