Sziasztok!
Enci! Egyre szebb ez a Flóra hercegnő! Gratula a sok császkáláshoz! Szabolcs még csak itthon gyakorol, ha az utcán megpróbálom letenni, akkor hisztozni kezd. De elég bizonytalanul lépeget amúgy is, bár lázasan gyakorol. A fogak miatt meg ne izgulj, majd kijönnek! Állítólag a későn fogzóknak jobbak lesznek a fogai.
Krisz! Mi ez a tejcsi-dolog? Ez valami újévi elhatározás, vagy Dorka nem kért többet, vagy elapadt? Mi még szopizunk továbbra is
. Reggel, este, délutáni alvásnál, és gyakran "csak úgy". Annyira természetesnek érzem, nem teher, és Szabolcs is igényli. És így nem kell babatejet, tehéntejet, ilyesmit adnom neki egy darabig. Bár próbaképpen megkóstoltattam vele a tejcsimet, de nem ízlett igazán.
Lányok, mennyi idő, míg biztossá válnak a kölkök léptei? Most azon parázok, hogy nehogy valami mozgásproblémája legyen. Érdekli a járás, de nem annyira, mint várnám. Szabolcs amúgy is olyan érdekes jellem: ha leülünk vele játszani, és mondjuk megkérjük, hogy dobja be a kockát a dobozba, vagy a poharakat tegye egymásba, akkor eldobja, vagy belerúg, de ha egyedül játszik, akkor szépen megy. Semmit sem csinál azért mert megkérjük rá. Járni se úgy kezdett, hogy hívogattuk, hanem csak úgy bele a világba... Apja szerint olyan öntörvényű, mint én... De azért elég idegesítő a dolog, mert én szeretnék vele foglalkozni, de egyszerűen nem hagyja. Közös játékokat csak azokat szereti, amikor a hasamon lovagoltatom mondókázva, vagy mesélek, mutogatva, vagy birkózunk, labdát, autót gurítunk egymásnak, de az eszközhasználós játékokban nem tűr segítséget, útmutatást, mintha begurulna tőlük, az apaj szerint azért, mert túl nehéznek találja, ezért meg sem próbálja... (Ami azért érthetetlen, mert egyedül meg simán mennek ezek a dolgok). Remélem, ez elmúlik, mindennap próbálgatjuk a különböző játékokat, formabedobást, Legot, toronyépítést, építőkockát, de azt sem akarom, hogy kényszernek érezze.