Sziasztok!
Szeretnék egy új topicot indítani, melyben a nehezen kezelhető, szófogadatlan gyerekekről szeretnék társalogni.
Vannak hasonló témák, de csak egy-egy témát ragadnak meg a gyermeknevelés nehézségeiből. Én szeretném, ha itt meg tudnánk beszélni a nevelési problémákat, kudarcokat; tanácsokat tudnánk egymásnak adni, hogy egy-egy felmerülő magatartási problémát hogyan lehetne korrigálni, ill. a jövőben hogyan kellene hozzáállni.
Nem a levegőbe szeretnék beszélni.
Van egy 5,5 éves lányom Dorka. Mostanra eljutottam odáig, hogy a nevelésében külső segítséget is kérjek. Imádom a lányomat, és nagyon nem szeretném, ha olyan felnőtt válna belőle, akit nem szeretnek.
Ha néhány szóval szeretném jellemezni őt, akkor azt kell mondanom, hogy mint első gyerek (és unoka!), el lett kényeztetve. A figyelem minden irányból csak rá koncentrálódott. Mivel nekem 1 éves korában vissza kellett mennem dolgozni, így a nap nagyobbik részét a bölcsiben/oviban és a nagyszülőkkel töltötte. Én csak este kutyafuttában tudtam találkozni vele, ill. maradtak a hétvégék. Nevelni ilyen rövid időben elég nehéz. Állandóan rohantunk, ezért az önállóságra tanítás is eléggé gyengére sikerült.
Egyszóval: mi szülők igen keveset tudtunk vele foglalkozni.
Kicsi lányom születésével az egykesége megszünt, aminek én nagyon örülök. Nem csak hogy többet tudok vele lenni, de rá kellett döbbennie, nincs egyedül. Ezalatt az 1 év alatt, amióta itthon vagyok, igyekszem felzárkóztatni a többiekhez önállóságban, a másokhoz való alkalmazkodásban, irigység megszüntetésében. Mert hogy irigy is. Időnként a testvérével is.
Hál istennek a hugát szereti, féltékenység csak kismértékben volt jelen, ma már nincs is.
De a gondok megvannak. Szófogadatlan, amit nehezen lehet kezelni. Én nem vagyok a verés híve, így marad a büntetés. Visszafelesel, szemtelen. Mindent meg szeretne kapni, de azonnal. Ha ez nincs meg, hisztizik. Nagyon befolyásolható. Az oviban egy igen eleven lány barátnője, aki majd 3/4 évvel fiatalabb nála. De persze nem a kisebb megy őutána, hanem ő a kisebb után. Ebből állandó konfliktusunk van vele.
Most egy kicsit kétségbe vagyok esve, mert se én, se az apja nem volt ilyen. Félünk, hogy valamit nagyon elrontottunk. Tudom, hogy sok tulajdonság veleszületett, hozott anyag, de nagyon szeretném, ha jó irányba menne a nevelésünk. Még meg kell említeni, hogy mind a két irányból erős a nagyszülői (nagymamai) befolyás, mert imádják, és ezáltal kényeztetik is. Anyukám már rájött, hogy okosan szeresse, de Anyósomnak hiába mondom, hogy ez így nem mehet tovább, ő nem akar változtatni.
Ha érdekel a téma, írjatok! Nagyon várom a jó ötleteket.
Persze nehéz mindent röviden és tömören leírni. Majd idővel meg tudom fogalmazni, mi is az alavető probléma.
Üdv:
Nelli