2000.09.11 14:22
Szerző: Anonymous
Kedves Krisztina!
A nagy lelki béke, a fáradtság, meg a belső megérzésed könnyen ad okot arra, hogy azt feltételezd, hogy terhes vagy. Én legalábbis mindegyiket éreztem a Titusszal, és az elötte való terhességemmel is, csak az sajnos vetéléssel végződött.
Nagyon drukkolok, hogy a megérzéseid ne csak a "vágyakozás" miatt legyenek.
Egyébbként Te a Raffainak egy rövidebb cikkét vagy a könyvét olvastad?
Én elolvastam a könyvét, amikor már 2-3 hónapos terhes voltam. Nekem a kapcsolatfelvétel teljesen ösztönösen jött, amikor a könyvet elkezdtem olvasni már jól működött. Mint kiderült, sok mamának nemis olyan könnyű felvenni a kapcsolatot a babával, és van aki nem is tartja fontosnak.
Azt, azért meg kell említenem, hogy időnként elég nehéz megérteni és átrágni a könyv szövegét.(Legalábbis nekem.)
A könyv címe: "Megfogantam, tehát vagyok"(Párbeszéd a babával az anyaméhben)
A szülésemről kérted, hogy írjak, hát megteszem.
Az első 10 perces fájástól a megszületésig 12 óra telt el. Amikor először éreztem a fájást elkezdtem mondani a babámnak, hogy most már itt van elöttünk a nagy út, amiről az utóbbi időben annyit beszéltem. Végtelenül nyugodt voltam és már nagyon vártam a szülést. Este 9- kor bevitt a párom a kórházba. Nagyon kedves volt velem a szülésznő, és volt ott egy tanuló szülésznő is, az is nagyon kedves volt. Mindent elmagyaráztak, hogy mi áll elöttünk. Kaptam beöntést, leborotváltak és utána azt csináltam amit akartam. Keresztrejtvényt fejtettem, TV-t néztem, s közben a kisfiamat biztattam. A fájások nem voltak erősek. Többször megnézték a Tituszkámat CTG-vel nagyon jól reagált a méhösszehúzódásokra, a kis szíve nagyon szabályosan kalimpált. Hajnal 2 és 3 óra között kezdtek erősödni a fájások, akkor megvizsgált a szülésznő, kiderült, hogy már bő 3 ujjnyira nyitva van a méhszáj. Akkor is sétáltam, beszéltem a babához, elmondtam, hogy mind a kettőnk elött, most nehéz órák állnak, de együtt, mint már annyi minden mást ezt is ügyesen megcsináljuk. 1/2 5- kor behívták az orvosomat, megvizsgált és mivel már 5 ujjnyira nyitva volt a méhszáj, de a burok még nem repedt meg, hát burkot repesztett, 5 óra után. 10 percen belül jelentkeztek a tolófájások, és a gyöngyöm 3/4 6- ra megérkezett. Nem sírt fel azonnal, ettől meg is ijedtem, de miután leszívták róla a nyákot, megmutatta, hogy minden rendben van nála. Nagyon hangosan sírt, amíg nem került az apukája karjába. Úgy tűnt, hogy a hangjáról, az érintéséről azonnal felismerte az apukáját. Aztán átadták nekem, az valami leírhatatlanul jó érzés volt. Megdícsértem, hogy nagyon ügyes volt, köszöntöttem a "kinnti" életben, megnyugtattam,
hogy itt is lesz olyan jó, mint odabbent, csak hozzá kell szokni az új élethez. Majd szopizott egyett és ment az apukája kíséretében fürödni és paraméter leolvasásra.
Csak most látom, hogy milyen sokat írtam, bocs mindenkitől, de teljesen bele éltem magam a szülésembe.
Én csak szép emlékként tudok a szülésemre vissza gondolni, szerencsémre minden nagyon rendben, nyugodtan zajlott le, és a fájások nem tűntek erősnek, ami szerintem, annak is betudható, hogy állandóan arra gondoltam, hogy bár nekem is nehéz és fájdalmas, de én tudom, hogy mi miért történik. Viszont a babácskám, hiába, hogy felkíszítettem, biztos nehezebben éli meg a születést. Ez nekem olyan erős "inger" volt, hogy nem is igen tudtam törődni a saját fájdalmaimmal.
Na, most ennyit, majd ha van valami konkrétabb kérdésed, még szívesen válaszolok.
Üdv.Timea