Hű lányok, irigykedem a 9-10 kilós gyerkők miatt
Julcsi egyévesen 11 volt, most meg 18. Szóval én már szinte sosem veszem fel. Ha bújni akar, akkor leülök és ölbe veszem, vagy ha nincs hova leülni éppen, akkor leguggolok hozzá és úgy ölelelem át.
Pelusozni szerencsére már nem kell, csak éjszakára, azt meg Apa csinálja, meg a fürdetést is. És már nem rácsos ágyban alszik. Szóval elég jól el tudom kerülni az emelgetését, most azért örülök, hogy nem 2 év lesz a korkülönbség, úgy sokkal húzósabb lett volna... Szerencsére a nagyobb hasbarúgást is sikerült eddig elkerülni, de azért nagyon kell figyelnem, mikor reggel átjön az ágyunkba
Sajnálom a rossz AFP-ket, de tuti nincs gond egyik babával sem! Ha annyi beteg gyerek lenne, ahány rossz AFP eredmény....
Hornorka, fáradékonyság teljesen normális. Én is alszom még olykor délután Julcsival. Nem minden nap, mint az elején, de heti 2-3-szor biztos. És emlékszem, hogy anno a harmadik trimeszterben is giga alvásokat vittem véghez, mikor már táppénzen voltam
Hű, 9 kémcső?
Akkor bepótoltad a lemaradást
Pimpoka, jobbulást nektek! Kitartást a mai napra!
Szilva, nyugi, Julcsi is ugyanilyen rejtőzködő volt, aztán cseppet sem lett antiszoci. Na jó, felnőttekkel olykor tartózkodó, de a gyerektársaságot imádja.
Veci, én nem hallottam erről a véradós dologról. Pedig nekem is kellett volna kapnom szülés után az értékeim alapján, de köszöntem nem kértem, mivel nem éreztem magam annyira gyengének. Dokim sem erőltette. Azért kellett pár hónap, hogy rendbe jöjjön a vérképem.
Beze, reggelre lett nagy a hasad?
Nekem estére mindig dupla akkorra, mint reggel
Szilva, hű, nem semmi, ha kibírjátok, hogy nem kérdezitek meg a nemét.
Van egy ilyen pár az ismeretségi körömben, akik mindhárom gyereknél csak szüléskor tudták meg, hogy kislány. Sosem értettem, hogy lehet ezt kibírni