Sziasztok!
Namostmár tényleg jövök tájékoztatni
Hanzika! Nagyon szívesen, de nem a háláért kaptátok, hanem azér, hogy fessél sokat, meg örülj
Tényleg, kipróbáltad már? Szerintem elég jó minőségű, nekem legalábbis sosincsenek olyan problémáim, amikre mások panaszkodnak itt más topikokban.
Kriszta! Most már aztán tényleg jobbulást az egész családnak! Szegény Máté! Nem lehet, hogy most ti is úgy működtök, mint ha Máté meg ti is oviba járnátok azzal, hogy Regi ovis? Merthogy ott összpontosul annyi betegség, aztán csak hazakerül egy-egy.
Kukac: a mi doktorunk még egyáltalán nem nézte meg Miksának, nemtom mikor akarja. Olvastam olyat, hogy egyelőre (amíg pelusosak) kár piszkálni, azért nem erőltetem én sem. De Miksának sztem egyáltalán nem lehet hátrahúzni, épp csak egy pici lyukacska van. Pisilni tud, azt tuti
Marycus! Szerintem majd akövetkező generáció fog tudni nyerni. Ezek a lányok nagyon tudnak kézilabdázni, de megremeg a kezük, és az ellenfeleknek meg nem. A norvég meg a dán csajok arcán olyan önbizalom van, hogy nem is tudom honnét szerzik. Ezért tudtak ellenünk az olimpiai döntőn felállni 7 vagy 8 gólos hátrányból. Én nem a felkészítést hibáztatom, hanem a lányokból hiányzik valami. Valaki vagy alkalmas vagy nem, hát ők úgy tűnik, nem tudnak nagy világversenyt nyerni. Pedig meggyőződésem, hogy a kézilabdatudásuk, a képzettségük alapján ők a legjobbak ma a világon. De a bajnok nem csak ebből áll, mint tudjuk.
Manó! Sajnállak, hogy pont ünnep előtt van ez a hajtás, pedig ilyenkor az embert már pont nem nagyon érdekli a munka. Bejglit megsütöd? Kíváncsi leszek a véleményetekre
Rólunk: gondolkodtam, hogy megírjam-e, mert eddig akárhányszor alvással dicsekedtem, mindig elromlott Miksabuckó, dehát most már negyedik napja megy a buli. Szóval: egyedül elalszik képzeljétek
Egyik délben derült ki, amikor már olyan éhes voltam, mint a farkas, de a kölyök csak nem akart aludni, én meg ott rostokoltam előtte a földön. na mondom, egy életem, egy halálom, én most itt hagyom ébren, legfeljebb kiabál kicsit, de én fölteszem a kaját. Tudjátok, mi nem szoktuk kicsit se sírni hagyni. Nem bírom ha szenved, meg ha csalódik bennünk, ezért. De nem kiabált, hanem csönd volt, és kiderült, hogy elaludt. Este nem aludt bele a szopiba, hanem mászott ki az ölemből, pörgött, hát mondom próba szerencse. Betettem a kiságyba, betakartam! (ez azért nagy dolog, mert még be sem takartam régen, már emelte a lábát párosan, hogy lerúgja a takarót), fölétette a a kis kezét, nézett rám majdnem derűsen, nem is tudtam mit csináljak hirtelen, fekszik a gyerek az ágyban
Gyorsan jóccakát mondtam, simi, lekapcs, és kijöttem, és csönd volt továbbra is. És elaludt
Most mondjátok meg
Talán igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy egyszer megérik rá a gyerek, addig meg hiába erőlteted. Szóval ez most nagyon nagy dolog.
A másik meg, hogy előkerült a taknő, tiszta boldog volt, hogy nem kerestünk mást a helyére, meg én is nagyon boldog voltam, hogy karácsony előtt itt a felmentő sereg. Ma volt is itt, még a szekrények mögött sincs már porcica (na jó, függönymosás nem volt, meg ablaktisztítás, csak a teraszajtót pucolta meg), de úgy egyébként minden más ragyog. Holnap még egy utolsó vásárlás, csütörtökön ajándékcsomagolás, meg úti csomagolás, karácsonyfadíszítés lesz meg ünnepi vacsi főzése, mert 24.-én mi elutazunk. Ilyenkor egy nappal korábban ünnepelünk, mert erről nem mondok le. Az ember dolgozik egész nap, este gyertyafényes asztallal, meg gyönyörű fával várjuk, ez a terv
ha Miksa is úgy akarja
De most már írjatok ti is hóhahóó!
szirom