2004.11.13 16:38
Szerző: virág78
Részben egyetértek. tényleg ki vagyunk a kórházakban szolgáltatva a személyzetnek. De én sokkal optimistább vagyok. Ha a várandós nők közel sem volnának ilyen kompromisszumképesek, ha bátran azt mondanák, hogy csak háborítatlan körülmények között hajlandók vajúdni és szülni, ha sokkal jobban tájékozódnának és tisztában lennének a jogi lehetőségeikkel, rögtön nem tehetne meg ennyi mindent a személyzet. De ehhez nem elég ölbe tett kézzel várnunk a csodára. Ezért nekünk is tenni kell. Egyébként van egy örvendetes cikk a szuleteshete.hu-n az önálló bábaképzésről (ami azt jelenti, hogy orvosi jelenlét nélkül is képesek lesznek egyes bábák komplikációmentes szüléseket kísérni, és a háborítatlanságra SOKKAL nagyobb esély lesz):
"Horváth Boldizsár tanszékvezető egyetemi tanár a magyarországi szülésznőképzés egyik képviselője lett volna a II. Nemzetközi Bábakonferencia szakmai kerekasztal-beszélgetésén, de a szaktárca vezetőjének programváltozása miatt le kellett mondania részvételét. Hozzászólását, melyet az alábbiakban adunk közre, írásban küldte el. Köszönjük!
A huszadik században az egészségügyi, ezen belül a szülészeti ellátás és a tudományos ismeretek fejlődése megkövetelte olyan intézmények létrehozását, ahol mind az anya, mind újszülöttje számára megteremthetőek voltak a biztonságot jelentő feltételek. Ezek realizálása vezetett azután az önállóan tevékenykedő bábák működésének megszüntetéséhez. Azonban a modern kor szülésznőinek hivatása nemcsak a szülészeti intézményen belül, orvos által delegált és irányított tevékenységre terjed ki, hanem egyes országokban ezen túlmenően a prenatalis ellátásra (terhesgondozás) is.
Az egészségügyi szakközépiskola változó színvonalú oktatására alapozott tíz hónapos munka melletti szülésznőképzés nem jelentett teljes körű képzést, nem felelt már meg a kor követelményeinek. A három éves szülésznői felsőfokú szakképzés, mely mind elméleti, mind gyakorlati igényességben felülmúlja a korábbi képzési formát, sok tekintetben alkalmassá teszi a képzést eredményesen befejezők számára korábbi kompetenciájuk kibővítését. Ma már a szülésznőképzés bekerült az egészségügyi felsőoktatásba, mint a négyszintű felsőoktatás alapszintje. Mindez nem marad hatástalan a képzettséget megszerzők számára, akik jogosan igénylik képzettségüknek megfelelő kompetenciájuk alapján helyük és szerepük új kijelölését a szülészeti ellátáson belül.
Rendelet határozza meg az új típusú képzésben részesült szülésznők kompetenciáját követve az Európai Közösség országainak ajánlásait. A szülésznő képzettsége alapján önállóan láthatja el élettani terhesség esetén az alap-terhesgondozást, belső vagy invazív vizsgálatot nem igénylő feladatai vannak, elvileg jogosult arra, hogy önállóan vezessen élettani szülést, végezhet episiotomiát és suturát, elláthat és gondozhat élettani állapotú újszülöttet.
Ennek a képzésnek során vált egyértelművé (és a fejlett világ tapasztalatai is ezt a felismerést támasztják alá), hogy a felsőfokú szülésznői szakképzés oktatási feladatainak nagyobb hányadát szakirányú főiskolai, illetve egyetemi felkészültséggel rendelkező oktatók képesek a leghatékonyabban ellátni. Egyidejűleg hazai viszonyaink között is megerősítést nyert az a nyugati országokban márt évtizedek óta felgyűlt tapasztalat, hogy a szülésznőnek önálló hivatása van. A szülésznői szakmának éppúgy szüksége van fejlődésre, megújulásra, mint bármely más hivatásnak, s ezt a fejlődést az elsősorban szülésznők által végzett kutatás hivatott iniciálni és segíteni. A fejlett országok tapasztalatai azt is igazolták, hogy a szülésznői ellátás irányítása a szülészeti osztályokon folyó speciális ápolás vezetése felső szintjein is elsősorban a főiskolai végzettségű szülésznőktől várható a kor gyakran változó igényeinek megfelelő cselekvés.
Ha kitekintünk a fejlett világba, azt tapasztaljuk, hogy a szülésznőképzést széles palettán kínálják:
Az Egyesült Államokban háromszintű szülésznőképzés van. A legképzettebbek (“Certified Nurse Midwives” CNMs) egyetemen folyó képzés keretében szerzett diplomával rendelkeznek, és őket az Amerikai Szülésznői Kollégium (ACNM) regisztrálja. Lehetőségük van „Master fokozat” megszerzésére, sok államban csak ők dolgozhatnak szülészeti intézményben. Sok esetben önállóan tevékenykednek, sőt támogatott gyógyszert is felírhatnak, ők a szülészeti osztályok és a születésházak meghatározó munkatársai. A rezidens orvos gyakorlatát is segítik élettani szülések ellátása során. Az alacsonyabb képzettségek megfelelnek a hazai viszonyoknak, sőt annál alacsonyabb képzettséget kínálnak (“Licensed –certified- Midwives”, és az “Empirical Midwives”). Hivatalos kompetenciájuk minimális, a biztosító társaságokkal nemigen vannak kapcsolatban, sokszor illegálisasan vagy vallási alapon gyakorolják működésüket.
Az Európai Közösség országainak ajánlása (European Commission, Directorate General XV/E/8203M/-EN) meghatározza, hogy a szülésznő képzése során mit kell teljesíteni. Igazából a szülésznőképzés kimeneti oldalát határozza meg, azaz a szülésznő milyen tevékenységekre legyen képes. A szülésznő képesítése itt is háromféle lehet (Diploma, Certificate, Other Evidence of Formal Qualifications in Midwifery). A trend azonban nyilvánvaló. A szülőszobán a betegágy mellett, illetve önálló működés esetén Európában csak diplomás szülésznőnek van lehetősége dolgozni.
Az európai szülésznőképzés reprezentánsa az angol minta. A kompetenciák viszonylag összehasonlíthatók a hazai viszonyokkal, az otthonszülések száma csekély. A bábák képzési szintjei és kompetenciái különbözők. A tanulmányaikat felsőoktatás keretében végzik, alap egészségügyi végzettségből specializálódnak (specialist patway focus). Főiskolai diploma birtokában lehetőségük van az egészségtudomány akadémiai szféráját is elérni (Bachelor of Medical Scinece in Professional Midwifery Practice, és a ”ENB Higher Award”.
Az egészségügy korszerűsítése és tervezett átalakítása tehát hazánkban is magas szintű szakmai képzettséggel és ismeretekkel, valamint a gyakorlati munkában is tapasztalatokkal rendelkező szülésznőket, akik feladataikat önállóan végzik. De a társadalom is elvárja, hogy a szülésznő által a szülőszobán vagy a szülőszobán kívül kívül nyújtott ápolást művelt, pszichológiai és kommunikációs ismeretekkel is rendelkező, fejlett empátiás készségű szakemberek lássák el.
Az EVSZ szakembereivel egyetértésben kiemelt fontosságú feladatnak érezzük egy olyan egészségügyi szakembergárda létrehozását és fenntartását, akik felkészülnek a huszonegyedik századra, és képesek az EGÉSZSÉG 21 (EVSZ 1998) keret megvalósítására azáltal, hogy
1. a legjobb képességű egészségügyi dolgozókat vonzza és tartja a pályán;
2. a legjobb ellátást nyújtja a lakosságnak a szülésznők a magasabb szintű, főiskolai környezetben történő képzésével;
3. a szülésznők legjobb alkalmazására vonatkozó bizonyítékok gyűjtésével és ezek megrendelésével, továbbá ezen bizonyítékok hozzáférhetővé tételével mindenki számára.
Ennek eredményeként, terveink szerint olyan diplomával rendelkező szülésznőket fogunk képezni, akik képesek magas színvonalú munkavégzésre, szoros partneri kapcsolatban a közösséggel és a kollégákkal más szakmákból, a betegek szükségleteinek kielégítésére és a lakosság elvárásainak való megfelelés érdekében. Hisszük, hogy egy magabiztos, jól képzett, eredményes, ezáltal vonzó hivatás, amely az egyének és családok gondozását tűzi ki célul, valamint erősen elkötelezett a népegészségügy mellett, és képes a szakmapolitika fejlesztéséhez hozzájárulni, hathatós szövetséges lesz annak a biztosításában, hogy az egészségügyi reformok kielégítsék a lakosság szükségleteit.
Mint ismeretes, a döntéshozatal az egészségügyben multidiszciplináris és multiprofesszionális tevékenység, amelynek magában kell foglalnia a kliens álláspontját is. Jóllehet, az egészségügyi hivatások mindegyike képes saját egyedi módján hozzájárulni az ellátáshoz, az ellátó team maga is sajátos szerepet kap, és ezek együttese alapvetően fontos az elfogadható minőségű ellátáshoz. E készségek megszerzése különös jelentőségű az egészségügyi szakemberek főiskolai szintű képzésében, hisz kisugárzásukkal hatással bírnak az ellátó team minden tagjára. Ezek a készségek a következők:
1. az ellátás megvalósítója, aki a beteget nem önmagában vizsgálja, hanem mint egyént, mint a család, a közösség és a kultúra szerves részét, és magas minőségi színvonalú, etikus átfogó, folyamatos és személyre szabott ellátást nyújt a bizalomra épülő kapcsolat keretében;
2. döntéshozó, aki meghatározza az egészséggel vagy betegséggel összefüggő releváns szükségleteket vagy problémákat, és kiválasztja, hogy mely beavatkozásokat kell etikusan és költség-hatékonyan alkalmazni a holisztikus és magas minőségi színvonalú ellátás megvalósításához;
3. kommunikátor, aki képes az egészséges életmód propagálására, és eredményes együttműködés, magyarázat, oktatás és meggyőzés segítségével, motiválja és feljogosítja az egyéneket és csoportokat saját egészségük védelmére és elősegítésére;
4. menedzser, aki célirányosan tudja felhasználni a rendelkezésre álló adatokat, és harmonikusan tud együtt dolgozni, és egyénekkel és szervezetekkel mind az egészségügyi rendszeren belül, mind azon kívül azért, hogy meghatározza, mozgósítsa és koordinálja a rendelkezésre álló erőforrásokat az egyének és közösségek szükségleteinek a kielégítésére.
A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy hazánkban sem zárkózhatnak el a képzésért, illetve a szülészeti ellátásért felelős döntéshozók a többszintű szülésznőképzés bevezetésétől. A több képzési szint nemcsak természetes szaktudásszint különbséget jelent, de több lehetőséget nyújt a kliens integrált ellátása terén is. A szülészeti tevékenység területén a kompetencia tovább nem bővítendő, de a szülész ,– aki szakterületén döntően alap- és szakápolási feladatokat is ellát –, kell hogy kapjon egy diplomás ápolói minősítést.
Idézem Csetneki Julianna – a hazai szülésznői tevékenység meghatározó személyisége – szavait: „A szülésznői kar csak akkor tud a társadalom és a szakma kihívásainak megfelelni és a jogosan kívánt nagyobb önállóságot elérni, ha tevékenységét hivatássá fejleszti. Hazánkban a jelenlegi „orvos-delegált semiprofesszióból” a teljes értékű hivatás kialakulásáig még hosszú az út. Az első lépéseket már ma meg kell tenni, a legnehezebb követelmény, a magas szintű ismeretek, illetve tudás megszerzésével, vagyis tanulással”.
A cél csak az lehet, hogy minden magyar szülésznő ugyanazzal a tudással, kompetencia szinttel és autonómiával rendelkezzen, mint a fejlett egészségügyi kultúrával rendelkező országokban dolgozó kolléganői.
Dr. Horváth Boldizsár
tanszékvezető főiskolai tanár "