Bixi, ejnye-bejnye a káposzta miatt
nem szép dolog ránk hozni a frászt!
És igen, minden rendben van és kész!
Már 3 egész napja szedem a metet (szánalmas, hogy így örülök neki?). Az első napon egész nap küzdöttem a hányingerrel, nem volt valami vidám. Ráadásul a főnököm kapott valakitől vmi förtelmes édes parfőőmöt és időnként napközben is használta, hát még a met előtt is majd' behánytam, úgyhogy azon imádkoztam, hogy léccilécci ma ne jusson az eszébe fújkálni, mert azért az csúnya lenne, ha az asztalnál lennék rosszul
.
A dokinéni tök' rendes volt, átemaileztem neki a gasztro-javaslatot (na nem közvetlenül, a klinika elég szigorúan "őrzi", de készségesen segítettek), és másnap külön felhívott, így -pláne a hosszú hétvége miatt- nem kellett két hetet várni a receptre a következő időpontig. Tökjó!!!
Ja, és a vérvételes nővérke se durrantotta szét a vénáimat. Az Örs vezér téri rendelőn kívül mindenhol, de tényleg-tényleg mindenhol szét szokták durrantani. Amikor rácsatlakoztatják a vákuumcsövet a tűre, főleg ha közben csevegnek a kollnőkkel, meglökik a tűt ami átszalad a szemben levő érfalon, én meg borogathatom egy hétig, csak mert nem bírnak figyelni a munkájukra. Így jár, akinek picik az erei. Már rutinos vagyok, ismeretlen helyen mindig ellentartok és hátrahúzom a karom a cserénél. Most gondoltam egyet és megbeszéltem a nővérkével, hogy ne lökje meg a tűt, és láss csodát, minden rendben ment.
Na megyek, nem untatlak benneteket tovább...
Puszi mindenkinek!