Na, kezdek magamhoz térni, illetve a híreket kezdem megemésztgetni.
Először is, Aranyeső, Te is írjál valami meglepő dolgot, légy szí! Tőlem lehet CSI-os dolog is
, csak valami meglepetést!
Hmeme, azt hiszem jókor csöppentél ide. Érdekes/meglepő dolgokról írnak a lányok.
Rima, nem is tudom hol kezdjem. Azt hiszem ez az a történet (úgy egészébe véve), hogy ha mesélik, nem nagyon hiszem el. Hogy M ilyen, hogy Leon ilyen, hogy ilyen „véletlen” dolog történt Veled, hogy a párod nem tud kimenni, hogy Te nem tudsz ide jönni, stb. Ááááá, tök megértem, hogy magad alá kerültél. Hány éves is vagy? Túl fiatal ehhez a sok mindenféle élményhez/dologhoz/bajhoz/örömhöz/nehézséghez/stb-hez. Mondanám, hogy sajnálom és sajnállak, de ez olyan béna szó. Inkább megértelek, megértem az érzéseidet és Veled érzek. De nagyon bízom benne, hogy minden jól fog alakulni. Hogy megtaláljátok a legjobb megoldást. (De ha már ennyit jársz Pestre, igazán jelentkezhetnél nálam is!)
De azért gratulálok is, remélem még egy olyan csodagyereked lesz, mint Leon. De ha csak fele olyan, akkor is örülök.
Sajnálom, hogy M egy ilyen ember és egy szemét (bocs), hogy még most is sakkban tart. Fog ez változni valamikor? Nem hiszem, csak ha teljesen eltűnsz, felégetsz minden hidat magad mögött. Törlöd magad mindenhonnan, elérhetetlenné teszed magad. De félek, hogy ő akkor sem hagyná annyiban a dolgot. Nem ismerem, csak néhány korábbi mondataidból gondolom, hogy milyen ő. (Az elején is ilyen volt? Vagy akkor a csillagos eget ígérte Neked?)
Leon nem semmi gyerek. Azt hiszem ő már az elejétől fogva nagyon ügyes volt. Mi még vettük javában a pelenkákat, mikor ő már rég elintézte a dolgát felnőtt-módon. Ő már megszerezte az első sérüléseit, amikor a mieink még csak elkezdték felfedezni a „nehezebb” dolgokat. Ő már nyomatta a sódert, amikor a mieink, még csak hadováltak néhány szót. Olyan érdekes ez, hogy mennyire mások a gyerekek.
Amúgy olyan jó, hogy jelentkeztél, és olyan jó, hogy meséltél nekünk. Mindig kiváncsian várom Tőled (is) a történeteket, mert ha még személyesen nem is ismerjük egymást, de ismerjük egymást. És kiváncsi vagyok, és sokat gondolok Rád (Rátok), és örülök Veled (Veletek), és szurkolok, hogy minden oké legyen Veled (Veletek). (A Rátok, Veletek - a többi banyeszka itt.)
Ne tűnj el, és mesélj nekünk. Ha fizikailag nem is tudunk segíteni, de…
Voltál dokinál? Ikrek? Kérem az egyiket!
Katavirág, Na Te is jól megleptél! Hármaska? Gratulálok! Nem semmi. Húúú. Szóval egy norvég, egy ausztrál után jön egy német. A következő merre fog születni?
Alvás nélkül hogyan bírja a napokat Oli? Igen, itthon még mindig kell aludni, de szerencsére Dani alszik is. A nagy ricsaj szerintem baromira lefárasztja, bár esténként megy a hadakozás, hogy ő nem csukja be a szemét, nem álmos (aztán alszik persze). Német ovi milyen? Mennyien vannak? Milyenek az óvónők? Szerintem a németet baromi gyorsan felfogja szívni és lehet jobb is így, hogy a tökéletes magyarja után tanul meg németül. (Bár ez is milyen furcsa, Leon nyomja mind a három nyelvet, egyszerre tanulta őket, Dani érti a svédet, de csak szavakat mond svédül. Bár tény, hogy csak az Apja beszél svédül, más senki sem.)
Apjuk még mindig sokat melózik? (Hülye kérdés, persze, hogy igen.)
Edukám, Hogy hogy egyedül jön ide a férjed? Tavasszal még az egyik opció az volt, hogy mindhárman jöttök. Vagy ez most nem az a meló lesz, amiről beszéltél (integráció)? Ti miért nem jöttök? Az ovi miatt? Hogy halad M? Még abba az oviba jár? Hogy vagy?
Sajnálom, hogy ha csak 6 hónapra is, de szétszakadtok. Furcsa lesz Nektek, gondolom.
Hát igen, mi maradtunk egy-gyerekesek, bár Dani baromira be van indulva egy kisbabára. Olyan aranyosan tudja magát produkálni nekik, és sokat beszél a „babákról”. De marad egy.
Olive, ígértél folytatást. nem találom
(én is akarom látni azokat a képeket!)
Nekünk elkezdődött az ovi, ami teljesen más világ, mint a bölcsi. Nekem nagyon furcsa volt az óvó nénik „mássága”. (Na nem olyan másság.) Nagyon hozzászoktam, hogy a bölcsiben mindent elmondtak Dani napjáról (még volt, hogy fel is hívtak mesélni 1-2 apróságot), itt meg csak annyit kapok jó esetben, hogy minden rendben volt. Elég hamar beszokott, köszönhető nagyrészt, hogy a legjobb barátja csoportjába került, aki már 1 éve idejár. Az óvó nénik is megszerették, már ölelgetik, puszilgatják, aminek azért örülök, mert Dani elég érzelmes gyerek. Igényli ezeket.
Én kicsit padlóra kerültem (és még most a hatása alatt vagyok). Történt a kicsi országunkban egy csúnya gyilkosság (igaz már több is), és az egyik áldozat az én volt gimis padtársam volt. Nagyon összetört és rengetegszer eszembe jut, és még most sem tudom elhinni. Nem tartottuk már a kapcsolatot, de anno igen jóban voltunk. Egy barátom párja pedig nagyon beteg, 2 kisgyerekük van, semmi jóval nem kecsegtetik őket.
Sokat dolgozunk, de sajnos sok minden nem változik itthon. Nagyot csalódtam, azt hittem az idei év 2. fele már kicsit jobb lesz, de még mindig csúszunk lefelé a lejtőn. A munka ez miatt elég nehéz, mert nincs „gyümölcse”, a „demoklészi” kard meg a fejünk felett lebeg. Voltak idegesebb időszakaim, de az előző történések (is) kicsit átértékeltettek velem dolgokat, így teszem a dolgom és bízok benne, hogy áttudjuk vészelni ezt a nem tudom mennyi nehéz évet még.
Sok aranyos dolog is van, olyan jó dolgokat tud mondani Dani. Csipeget össze minden-féle szavakat, szokásokat másoktól. A vonatok még mindig fontosak, tegnap éppen nagy sírás volt, hogy Hiro-t nem tudjuk megvenni, mert nincs itthon a boltokban. Be kellett vallanom, hogy Apa a világ végéről (Kenguruföld) megrendelte, amit majd a postás fog kihozni valamikor. Este kicsit rá is kellett beszélnem ezek után, hogy inkább ne várjunk a postásra, mert éjjel biztos nem fog jönni.
Szerencsére még mindig jó meleg van, így sokat vannak kint az oviban, meg mi is este.
Ja, az ovi szemben van velünk. Ami nagyon jó (közelség, nem kell túl korán indulni), de amikor itthonról dolgozok és jó nagy sírást hallok vagy üvöltést, akkor nem annyira.
„Röviden” ennyi.
Ja és Kata szavaival élve, ami valami ilyesmi volt anno: Juhéé, péntek van!!!
)[/img]
Nekunk nem szoltak az ovonok, hogy problema lenne, csak sogornom peccegeti neha, hogy szerinte valamilyen szinten autista Lolli. Mas szerint meg ez ki van zarva, mert nagyon baratkozo tipus, abszolut nem zarkozott. Hallottal mar a "kristalygyerekekrol"? Egy baratnom szerint Lolli az. Nem tudom, lehet, en azert jobban szeretem a kezzel foghato dolgokat. Bar utanaolvastam es tenyleg sok minden raillik, de azert jobban orulnek, ha foldibb dolgokkal lehetne megmagyarazni miert ilyen, amilyen. 
Nem gyozunk magyarazkodni. 
Ma 30 eves kora elott nem is szul mar senki. Es kulonben is, az ember annyi, amennyinek erzi magat 
De szomoru vagyok. De talan majd osztol 
2 picur koltozott be ugyanis penteken, 2 ment fagyiba, 1,5 het mulva koltozkodom - Apa mar Beijing idojarasat elvezi, ram maradt minden melo (pakolas, iratok, stb.) Megbirkozom vele! Van mar apartmanunk is, szerencsere osszejott az a hely amit en szerettem volna, nagyon orulok.
azért a nagy pakolást remélem remélem kisebb adagokban csinálod, vigyázz magatokra! klassz, hogy összejött az apartman, majd az új helyről pár fotót kérünk 
. En mar beletorodtem, sot kezdek rahangolodni a babara, ne kerdezzetek, hogy mi lesz hogy lesz, mert fogalmam sincs, de azt hiszem nem egy babanal kezdodnek a tragediak es tudom, hogy imadni fogom, ugy mint Leont. Nagyobb gond van apukajaval, ugyanis o pesten lakik es semmi kedve londonba koltozni, en vagyis mi meg nem mehetunk pestre.
Az iskolas nagylany [/img]
