Na sziasztok csajok!
Megjöttem. Semmi különös. Még nem jött meg. Elvileg a 32. napon vagyok. Csináljak már tesztet szerintetek? Nem érzem magam terhesnek (bár nem is tudom, mit kéne érezni). Az elsőnél biztos nem volt semmi különös.
Nem is akarok most erre gondolni. Hétfőn azért csinálok tesztet, mert kell mennem tüdőgondozóba, és nem akarok semmi bajt.
Különben pár hete (kb. 3) folyamatosan szorítást érzek a mellkasomban és amikor lefekszek, akkor kb. percenként érzek egy hatalmas szívverést. Mellette elég rosszul alszok. Nagyon rosz érzés. Azt hittem, esetleg egy pár hete történt megfázásból maradt vissza, de ma már muszály volt elmenni dokihoz. Csinált ekg-t, vérnyomást, mindent, a szívem olyan mint egy kisangyal, ez a jóhír
, viszont azt mondta, hogy a tünetek alapján úgy gondolja, hogy egy ún. szorongásos betegség alakult ki nálam.
Hát ez nem jó... adott gyógyszert is rá. Tudom, az utóbbi időben elég boldogtalan voltam. Sokat izgultam, hogy mi lesz a régi munkahelyemmel, kapok e új munkát, sokat aggódtam, hogy a férjem fizetése melletti gyesből hogy fogunk megélni, sokat aggódtam a gyerek szobatisztasága miatt, az ovi-bölcsi körüli mizéria miatt, sokat aggódok, hogy nehezen megy a fogyás, a viták a férjemmel, a problémák a Dávid és Emese között és a legfontosabb, a baba kérdés. Komolyan, ott tartok, hogy a barátnőmőn kívűl, aki jövő héten fog szülni, minden nagyhasú kismama idegesít. Komolyan. Valahol örülök is, hogy ők is babázhatnak, de valahol annyira taszít. Nem akarom látni őket. Ez nem elutasítás a részemről, a fene tudja mi.
Olyan rosz érzés, hogy másfél éve orvostól orvosig járok, dolgozzam fel, hogy a pesti doki is azt mondja, hogy jó sokat fogyjak. És mi van akkor, hogy ha nem tudok annyit fogyni? Miért van összefüggésben a teherbe esés a kövérséggel? Nem bírom ezeket a terheket.
És azt a mondatot, hogy túl görcsösen akarom ezt a babát, azért nem jön össze, ki ráz a hideg. Mert egy olyan nőnek, akinek semmi fizikai baja sincs, sexel egyet a férjével és hopp, jön a baba, persze, hogy nincs ami stresszelje.
De úgy néz ki, hogy nekem simán nem fog menni ez a baba dolog, úgyhogy kénytelen vagyok orvoshoz járni. Pedig ahhoz sem fűlik a fogam, főleg a pénz és a lelki dolgok miatt.
Vagy abszólut nem kéne foglalkoznom a dologgal, vagy nem is tudom. De hát ezt nem tudom megtenni.
Egyik nap fent voltunk a barátnőméknél, aki jövő héten szül és a kistesóról beszélgettek, erre az én kicsi-pici tündér kislányom azt mondta nagy büszkén:"nekem is lesz ám kistesóm". Most erre mit lehet mondani? Legszívesebben bőgnék.
Tudom, tudom, nekem már van egy kislányom, de akkor is várhatja az ember ugyanugy a másikat. És nem értem az összefüggéseket. Miért nem jöhet nekem is simán minden az életben?
Na mindegy, nem önsajnálatot akartam írni, csak kiírni magamból a "szorongást". És a dokinőm még csodálkozik, mitől szorongok. Hát...
Ma nálunk pörkölt volt tésztával, holnap valami főzeléket csinálok.
Most egész jó a mellkasom, nem érzek annyira légszomjat. Majd este az ágyban. Akkorákat ugrik a szívem, hogy néha azt hiszem, talán a férjem is meghallotta.
Hétfőn csinálok tesztet, aztán utána nem érdekel a dolog. Peteéréskor szexelünk, aztán ennyi.
Puszi, vagyok még kb. hétig.
Szilvia