Ó Csajok, nagyon kemény sztori, nagyon!
Nem tudom, írtam-e, legjobb barátnőmről, akivel 3 éves korunk óta ismerjük egymást, tavasszal szintén diagnosztizálták a pcos+ir-t, abszolút tankönyvi full tünetekkel
Sajnos nem hajlandó diétázni, csak metet szedni, és iszik meg cigizik, nagyon-nagyon haragszom rá, szétrúgnám a seggét.
És ami még durvább. Segítettem apának a kérésére, régi mobiltelefon archívjában túrtam, és előkerült egy sms 2009. decemberéből, amit a volt felesége írt neki, aki akkor múlt 40éves és gyermektelen volt, hogy akkor derült ki neki, (mivel végre gyereket akart, a 3. férjétől), hogy szintén cukor/inzulin baja van, és kérte páromat, hogy nagyon szurkoljon neki hogy ne maradjon gyerek nélkül. Párom mégcsak nem is olvasta ezt az smst, abzsolút akkor szembesült vele amikor én.
Az a durva, hogy a nőnek volt egy abortusza, mert nem akart gyereket 32 évesen, aztán amikor akart már gyereket, két vetélése volt 35 és 37 évesen, de soha, SOHA eszébe sem jutott kivizsgáltatni magát.
És mire kiderült, már késő volt.
Ugyanis azt tudtuk, hogy 2010 tavaszán az új férjével volt 2 sikertelen inszemük, de nem volt több infónk.
Ezzel összeállt a kép.
És azóta eltelt 2 év, már 42 éves... a doki feladatta velük a projektet, hivatalosan is kifutott az időből, se inszem, se lombik, bezárt a bazár.
Én csak a férjét sajnálom, mert fiatalabb nála, és még akart gyereket!
Mi meg utána mentünk a problémának, és lett gyerek.
De az durva, hogy már mindenkinek baja van?!