Sziasztok Lányok!
Bejelentkezem én is! Bocsi az ismételt eltűnésért!
Remélem, mindenki jól van! Babák és Mamák egyaránt!!!
Nagyon helyesek a srácok! Mindegyik nő, mint a gomba!!!
Nyáron nálunk is zajlott az élet rendesen... A Balcsiról azért jöttünk haza, mert nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt elképzeltük.
Sajna! Kiderült, h Danó még ehhez nagyon kicsi volt idén. Pont rossz időszakban mentünk le. Még nem tudott ülni és mászni, csak kúszni. A házban kőpadló van, ami jég hideg volt, tehát arra nem szívesen tettem le, nehogy felfázzon. A járókában már nem volt hajlandó elmaradni, hiszen itthon hozzászokott, h az egész lakást körbe kommandózza. Csak kézben maradt el, a végén már úgysem...
Abban a pillanatban üvöltött, ahogy betettem a járókába. Érezhetően hiányzott neki az apja, nyűgös volt, ezáltal én is az voltam. Arról nem is beszélve, h nekem is hiányzott az Uram, aludni sem nagyon tudtam éjszakánként nélküle. ÁÁÁÁááá, szóval egy ördögi kör volt. Már alig vártam, h hazaérjünk. Ráadásul az idő is nagyon szar volt akkor, még csak a kertbe se nagyon tudtunk kimenni, mert minden nap esett az eső... Marcival nem igazán jöttek ki. Ő pont abban a korszakban van, amikor minden játék az övé, semmihez nem érhet hozzá a másik, mert abban a pillanatban üvölt! Meg egyébként is üvölt mindenért… idegtépő… mindegy… Plusz, nekem bedurrantak a fogaim és csak fájdalomcsillapítóval tudtam meglenni minden áldott nap. (múlt héten pénteken ki is húzták a bölcsességfogamat
) Ja, és természetesen nyár lévén fellángolt a bélésem is... no comment. És hiába ittam a csoda teám, most valahogy az sem akart segíteni…
Lányok, nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én most kezdem érezni egy pár hete a "24 órás szolgálatot"...
És mostanában nem a legjobb értelemben... Gyakorlatilag nem lehet otthagyni a Manót egy percre sem. Vagy játszunk folyamatosan, vagy menni kell vele. Ül, mászik, áll és lépeget, ha fogjuk a két kezét. A bútorok mellett már egyedül közlekedik és sok esetben csak egy kézzel kapaszkodik. Egyre jobban kacérkodik és próbálgatja, hogyan lehetne eljutni az asztaltól a kanapéig önállóan!
Gyakorlatilag mindig állni és menni akar. A 9. hós mérésen 71 cm, 9 kg volt. Kint van két foga és most 4! (alsó két 2-es és felső kettő) mocorog egyszerre. Ez is iszonyatosan piszkálja őt, nyűgös miatta! Egyre jobban feszegeti a határokat… Ez sok esetben kiborít… Ma például különösen nyűgösek vagyunk mindketten… mondtam is az Uramnak, h igyekezzen haza és váltson le egy kicsit. Ráadásul most anyum sincs itthon másfél hétig, mert a nővéremnek segít, szóval még az a lehetőségem sincs meg, h legalább 5 percre lepasszoljam neki. És hiányolom a nyaralást is.
Gyakorlatilag két éve nem voltunk normálisan nyaralni mi sem. Az uram is itthon volt két hétig, de pontosan az zajlott nálunk is, mint Nálatok Lica…
Manó 5-ször eszik: reggel-este táp, délelőtt túrókrém vagy joghurt gyümölccsel, délben főzelék hússal, sajttal feljavítva, délután gyümölcs. Mivel eddig nem nagyon volt fogunk, még csak most kezdjük a morzsák nyammogását. Érdekes, h mostanában hajlandó egyáltalán megkóstolni a morzsákat, eddig csak fintorgott tőle. Biztos agyban is meg kellett rá érnie…
A nappali alvásunk viszont siralmas… 3X alszik 30 percet! Katasztrófa!!!
Viszont az éjszakákkal nincs gond! Este 19:00-19:30-tól alszik reggel 06:00-06:30-ig egyhuzamban, hang nélkül.
De valami pozitív: tegnap volt a 2. házassági évfordulónk!
Remek esténk volt! Azzal kezdődött, h az Emberem a menyasszonyi csokrom másával ért haza a kezében! Imádtam! (egyszer megpendítettem neki, csak úgy mellékesen, h meglephetne vele minden évben…és lássatok csodát megcsináltatta nekem!) Én csináltam hangulatot sok-sok gyertyával, „felhívás keringőre” hálóinggel, ő meg kinyitott egy üveg borocskát hozzá. Romantikáztunk egy nagyot!