Nézd, nekem is mondja néha, hogy Anya, gyere hagyd itt tesót és bújjunk össze. Olyankor mondom, hogy ha elvan, akkor lehet és bemegyünk a kisszobába bújni. Mert ha épp magában eljátszik, akkor természetesen lehet ilyet is, de ha sír, akkor visszamegyek hozzá és ezt a kislányom teljesen jól fogadja, hála Istennek. Nem mondom, hogy nem mondta soha, hogy anya keveset foglalkozol velem meg ilyenek, de ez elkerülhetetlen. Amúgy én nagyon sok energiát fektettem abba, hogy jól érezze magát: nem vittem oviba majdnem egy évig, minden nap kétszer kimegyünk a játszótérre, ha nem, akkor a barátnőit hívom meg (tegnap volt nálunk egy kisfiú és három kislány, az egyik ovistársa, a másik játszótéri barátnő, a harmadik Mendel korú), pancsiztak a medencében, én meg végig kiszolgáltam őket, főztem az ebédet, itattam, etettem őket, játékokat adtam neki, szóval nagyon jól érezték magukat. Ma is jönnek, ha minden jól megy.
Szóval én mindent azért teszek, hogy ők jól érezzék magukat. Azért vettem az elektromos hintát is, hogy amikor nem tud a kicsi aludni, mert a nagy nem hagyja békén, akkor beleteszem és ő ott biztonságban jót alszik, elringatja a hinta. Én mindkettőnek az érdekét nézem, magammal nem sokat foglalkozom, de a lényeg az ő boldogságuk, mert olyan hamar elrepül ez a kis idő. Főleg most, hogy nemsokára kezdődik az iskola és én fogok járni nappalira, szóval nem lesz könnyű...
Ez a világgá megyek, ez szokott lenni, de ránézek, elkezdek nevetni és akkor ő is nevet.
A legnagyobb hiba, amit elkövethetsz egy gyermek ellen, hogy nem szülsz neki testvérkét. Egy időben én is azt mondtam, hogy köszi, nem kell még egy. Aztán az egyik anyuka kicsit morbid volt és azt mondta: nem baj, a sírodnál egyedül fog állni. Akkor jöttem rá, hogy a gyerekem nem lehet egyedül a nagyvilágban. Akármi van, ha összeveszik is a testvérével, az élet hosszú, valahogy újra és újra visszakeverednek egymáshoz és én azért remélem, hogy sikerül úgy nevelnem őket, hogy szeressék egymást. Nekem csak az ő boldogságuk a fontos, ezért mindent ezért teszek, mindent. Az iskolát is nagyrészt emiatt vállaltam fel újra, mert a kislányom mellett már elvégeztem egy főiskolát, de most újra elkezdem.
Didri Diána beceneve. Nem ismert, az egyik barátnőmet hívják így és megtetszett.
Nagyon jól tetted, hogy kiálltál magadért, sajnos lesz még konfrontáció, ez ezzel jár, de lassan azért kialakul. Nálunk most értették meg, hogy én hogy képzelem a gyereknevelést, most már végre eljutottunk odáig. De voltak boxmeccsek.
Ez a nem baj, hogy a gyerek sír, jajajaj, ez nekem nagyon nem tetszik! Nem mondom, hogy a második már nem többet nyöszörög, de sírni nem hagyom őt sem. Sőt, továbbmegyek, amikor tanultam egészségügyi alapismereteket, ott is azt írta, hogy figyeljük meg, hogy miért sír a gyerek, mert annak általában oka van. Ha minden rendben van, akkor nem sír. Ez nekem annyira távoli, hogy hagyjuk sírni a gyereket! És ha bekakilt, vagy fáj a pocija, a foga vagy melege van vagy fázik? Azon én tudok segíteni, nem? De ha fel sem veszem, meg sem nézem, mi baja, akkor mi van? Legközelebb mondd meg, amikor mondják, hogy hagyd sírni, hogy majd ha neki kell menni wc-re, vagy ha ő szomjas, akkor feküdjön le, hátha attól jobb lesz! Brrrr.... Jajj, utálom, az ilyen hozzáállást!
Egyébként nekem a védőnőnk mondta, hogy ő folyton ott volt mind a három gyereke mellett, de jó is, mert volt olyan, hogy a kicsi lázas volt és onnan vette észre, hogy sűrűn vette a levegőt. Látod, ez is egy jel, ha a gyerek sűrűn veszi a levegőt, akkor mérj lázat. De messziről ezt hogy veszed észre? Na, jó, nem hőbörgök tovább.