Szia Cilicia!
Nem pontosan tudom, de talán értem, hogy mire gondolsz. Vannak olyan emberek, akik nem igazán barátságosak. Nem lehet, hogy ő szeretne az lenni, csak nem olyan beállítottságú? De magán jellegű kérdéseket nem szabad feltenni, az nem jó, megértelek, hogy nem szereted.
Az idegességet nem úgy értettem, babavárás alatt az ember lelassul, megnyugszik, de ugyanakkor érzékenyebb. Én azért is képes voltam elsírni magam, mert apósom egy olyan orvost ajánlott nekem, akiről rosszakat hallottam. Ha ismernél, meglepődnél, nem vagyok egy sírós alkat. De mióta szültem, már ez is kissé megváltozott. Igaz, hogy még szoptatok.
Lehet, hogy azért.
De az anyaság azért hoz magával egy nagyon erős szenzitivitást szerintem. Erre gondoltam, nem arra, hogy idegesebb vagy.
Igen, a kismamákra mindenki automatikusan rámosolyog. Ez olyan érdekes.
De olyan jó.
Nézd, ha úgy érzed, hogy nem tudsz a védőnőddel meghitt viszonyt kialakítani, akkor szerintem tényleg nem jó. Le lehet mondani, igen. Azt nem tudtam, hogy választani lehet azután, hogy lemondtad, de ha a többiek ezt teszik, akkor így kell, hogy legyen. Ha te mindig úgy mész oda, hogy majd most a jó oldalát nézed, akkor te egy rugalmas ember lehetsz, azt gondolom, a hiba nem benned van. Szerintem tedd azt, ami nyugalmat hoz neked. Az mindig jó döntés. Én mindig úgy döntöttem el valamit, hogy megvizsgáltam magamban, hogy ez megnyugtat vagy nem. Ha megnyugtat, akkor az valahogy olyan útmutatás-szerű, olyan, mintha a sors jelzése vagy isteni sugallat lenne. Vizsgáld meg és dönts aszerint. A védőnő lesz az egyik legerősebb támaszod a baba mellett. Ez nagyon fontos. Ha bármi gondod van a gyerekkel, őt hívod. Én a védőnőmet hívom fel mindig és ha ő azt mondja, hogy hívjam a gyerekorvost, csak akkor hívom a gyerekdokit, de előtte mindig őt hívom. Persze van olyan, hogy egyértelmű, hogy doktor néni kell, akkor nem, de ha olyan kétséges, hogy kell ehhez orvos vagy nem, akkor mindig a védő nénit hívom. Ha van ott másik, aki jó, akkor szerintem is válaszd őt.