Csodák márpedig vannak…
Ezt a történetet szeretettel írjuk mindenkinek, aki már babát vár és a születés helyszínét keresi, vagy problémás terhessége van és nyugodt babavárást szeretne. Azoknak is szól a történetünk, akik igazi családként akarják megélni a születés és az első napok pillanatait, úgy, hogy az apa ne csak külső szemlélője legyen az eseményeknek, hanem érző részese.
Meglátni, megszeretni, családot alapítani , így kezdődött minden kettőnk között. Nem gondoltuk, hogy az égiek minden erőnket próbára teszik majd, hogy álmaink valóra váljanak és kapcsolatunk beteljesedjen , közös babánk születhessen.
Meddőségről. Már az első évben kiderült, hogy benne vagyunk azok táborában, akiket a köznyelv egyszerűen csak meddőknek nevez, gyermekünk nem, vagy csak lombik program útján lehet. Több év, több sikertelen spontán terhesség és vetélés után kivizsgálások, műtét végeláthatatlan sora következett, ahol nem tudták kideríteni, mi a vetélések oka, a papírjaimon rendre az ismeretlen eredetű meddőség diagnózisa szerepelt. Elindultunk hát a mesterséges megtermékenyítés rögös útján, sikertelenül. A stimulációk jól sikerültek, a beültetések várva várt sikere azonban elmaradt, az embriók nem ágyazódtak be. Újabb kivizsgálások után kiderült, hogy súlyos inzulinrezisztenciám van, kezelés, szigorú diéta és életmódváltás után sikerült ismét spontán teherbe esnem, de egy újabb vetélés következett. Újabb orvos váltás. Elmentünk egy endokrinológushoz, ahol kiderült pajzsmirigy túlműködésem van, amely folyamatos gyógyszeres kezelést igényel és minden bizonnyal oka lehet az ismétlődő vetéléseknek. 2010 augusztusát írtuk, amikor elkezdtem szedni a gyógyszert. 2010 októberében elmaradt a menstruációm , így mint afféle rutinos babáról álmodó egy tárgyalásomról hazafelé menet vettem két tesztet, a meddőségem ellenére. Megcsináltam és azonnal két erős csík lett az egyiken, aztán a másikon is. Csodával határos módon egyhavi gyógyszerszedés (pajzsmirigy túlműködés ellen) után, nem mesterséges úton, hanem spontán teherbeestem a többéves meddőségi kezelés után. Nem akartam elhinni amit láttam és nem tudom van-e ilyen, de már ott, abban a pillanatban éreztem, hogy ő itt lesz végre velünk és megszületik. Az aggodalmam csak ekkor kezdődött igazán, hova menjünk szülni, kire bízzuk a kis csodapöttyünket? Hol találunk olyan orvost, aki a sok problémám mellett képes úgy kísérni a terhességemet, hogy az mindkettőnk számára jó legyen?
Klinikaválasztásról. Az évek alatt az egészségügyben szerzett negatív tapasztalataink miatt első pillanatban tudtuk, hogy magán intézményben szeretnénk világra hozni a babánkat, közösen apával, meghitt körülmények között, de orvosi-szakmai biztonságban. Az első látogatásunkkor eldöntöttük, a Maternityben fog megszületni babánk, a többi magánklinikára el sem látogattunk. Professzor Úr személyesen fogadott bennünket, elmondta a legfontosabb dolgokat, majd Erzsi, az ápolási igazgató körbevezetett bennünket a klinikán, a szülőszobáktól a családi szobákig. A klinika honlapján megnéztük az orvosokat és én ismeretlenül Vida doktort választottam. Érdekes módon ezt nem mondtam el Professzor Úrnak, de ő is Vida doktort választotta nekünk. Megnyugtató volt a sok kérdésünkre kapott sok türelmes válasz is, amely már a konkrét terhesgondozásra, a korom miatti genetikai vizsgálatokra, a meglévő problémáim miatti veszélyeztettségünkre, a szülésre vonatkozott.
A klinikáról. Nekem olyan volt mint egy Five Stars díszlet, szép színek, sok króm, meghittséggel , családiassággal kombinálva. Hihetetlen tisztaság és rend volt mindenhol, halk zene szólt és tényleg arra gondoltunk, ilyen helyen megszületni nem lehet rossz. A környezet és a kiszolgálás tényleg öt csillagos volt, nem csak a leírásokban szerepelt így.
Azok közé tartozunk, akik a terhesgondozást is a Maternity ambulanciáján vették igénybe, annak ellenére, hogy a sok vizsgálat miatt oda-vissza minden alkalommal több mint 500 km-es utat tettünk meg. Ami a fontos viszont, soha egy percet sem várakoztunk, ha azt mondták 10.40-kor ultrahang, akkor 10.40-kor kezdték a vizsgálatot. Korábbi élményem volt egy államilag finanszírozott intézményben, hogy egy meddőségi kezelést megelőző vérvételre reggel kilencre hívtak be, én 14 órakor még a folyósón vártam….. Igazi élményt jelentettek számunkra Katalin a szonográfus és Csabay doktor aprólékos, alapos, de mindig jó hangulatú ultrahang vizsgálatai. Babánk minden tekintetben meglepetés volt, a teljes terhesség alatt egyetlen egyszer sikerült az arcát megnéznünk, a profi ultrahang gépek és szakemberek ellenére.
A terhességről. A terhesség első pár hetében jártunk és kezdődtek a gondok, romlottak a pajzsmirigy értékek, már nagyon korán rossz lett a cukorterhelés, végül a terhesség 8. hónapjára minden tetejébe megérkezett a toxémia is, amelyet elmondhatom, hogy alapos kezelőorvosaimnak hála, felkészülve vártunk. Szülészem dr. Vida Gábor , dr Hupuczi Petronellával karöltve végtelen nyugalommal, optimizmussal és SZAKÉRTELEMMEL gondoztak az első perctől kezdve. Sosem felejtem a képet, amikor egyszer Vida doktor a 32. heti vizsgálat után kikísért bennünket a főbejárat elé és azt mondta, „ sosem gondoltam, hogy eddig eljutunk”. Akkor döbbentem rá, hogy hála a sok törődésnek, tényleg közeleg a vége, és megúsztuk gond nélkül. Hétről hétre örültünk az eltelt időnek, és szurkoltunk, hogy minél tovább ki tudjam hordani a terhességet. Ahogy Vida doktor fogalmazott a szülés után „ rezegtünk ennek a babának az életéért egész végig” – de sikerült!
A terhesség vége nehézre sikerült, de erre már mindannyian számítottunk és csak arra koncentráltunk, hogy betartsuk az orvosi előírásokat, tanácsokat és lelkileg is pozitívan álljunk a dolgok elé( bevallom nekem ez volt a legnehezebb, hajlamos voltam negatívan szemlélni mindent). A vérnyomás értékeim szinte napról napra romlottak, a rosszullétek általában éjjel jelentkeztek, egyre fáradtabb, nyúzottabb, idegesebb voltam. A terhesség alatt a 16. héttől 160 grammos szénhidrát diétát kellett tartanom, amelynek eredményeképpen nem kellett inzulint kapnom, sikerült kordában tartani a vércukor értékeket. Igaz, a terhességben oly jellemző ételek utáni sóvárgást is el kellett felejteni, nem voltak cukrászattúrák, fagyihegyek…ha jól meggondolom a teljes terhességem alatt egyszer nem ettem jót… De ! Megérte és gondolkodás nélkül csinálnám újra !
A terhesség utolsó heteit a magas vérnyomás és annak kísérő tünetei keserítették meg, aztán megérkeztek az ödémák, arcon, lábon, számon mindenhol…A laborleleteim vérszegénységet mutattak, amire kaptam az infúziókat, hogy a szülés idejére sikerüljön normális vérképet produkálni. Orvosaink kérésére és magunk megnyugtatására beköltöztünk a klinikára, hogy gond esetén azonnal gyors orvosi segítséget kaphassunk. Botondunk nevéhez hűen , harcoshoz méltóan viselte a nehézségeket, de végül a 35. héten a romló vérnyomás és egyéb gondok miatt császármetszéssel , 52 centiméteresen 2800 grammal érkezett a világra. A születéskor bekövetkezett az, amitől nagyon féltünk, a baba tüdeje nem volt kellően érett, így az első napokban oxigént , infúziókat, antibiotikumokat kapott. Hála Váradi Valéria Professzor Asszonynak, minden rendbejött, így hihetetlen, de a szülés után egy héttel , a 2600 grammos csodabébinkkel hazajöhettünk.
Ezúton köszönöm minden csecsemős nővérnek a türelmet, a szeretetet, a törődést amit Botival kaptunk. Boti a légzési nehézségek miatt nem tudott szopizni, így a tejet fejni kellett neki, amit nehezített az is, hogy nehezen indult be a tejelválasztás. Amíg élek nem fogom elfelejteni az első 0,2 ml tejet, amit Böbével a csecsemőápolóval és kedvesemmel fél óra alatt cseppenként fejtünk le neki.
Apáról. Évekig küszködtünk, hogy babánk legyen és be kell vallanom, a vége felé én már nem bíztam a sikerben. Párom mindig mondta, hogy ő érzi, hogy sikerül, majd jön a baba, ha ő akar jönni. A terhességem nem volt könnyű ,de ő minden pillanatban velem volt, a rengeteg laborvizsgálaton, ultrahangon, a szülésznél és persze a mindennapokban otthon. Ma megmértem a keletkezett leleteim súlya több mint 1 kg . A választásunk többek között azért a Maternityre esett, mert itt végig együtt van a család és az esetleges császármetszésnél is bent lehet az apa. A baba születése élmény volt, nem tartozunk azok közé, akik csalódásként élték meg a császármetszéssel szülést, annak ellenére, hogy én nagyon féltem ettől a beavatkozástól. A megmaradt szép élményben nagy szerepe volt, hogy párommal együtt lehettünk, a fejemnél ülve végig nyugtatgathatott, beszélhettünk és együtt lábadt könnybe a szemünk, mikor végre megszületett a kisfiunk….
A babáról. A babánk születéskor a légzési gondok miatt nem a családi szobába, hanem inkubátorba, a neonatológiára került , itt is sokat jelentett, hogy kedvesem végig ott volt, állandóan ment a Picihez , hozta a híreket, hogyan javul a légzése, az állapota. A császármetszés utáni első felkelés minden bizonnyal rémálom lett volna, ha nem annyira pozitív mindenki, így hat órával a műtét után a saját lábamon mentem át a posztoperatív részlegről a folyosó végén lévő szobánkba. Maratoni sétának tűnt a táv, de sikerült megállás és ájulás nélkül megtenni, így nagyon büszke voltam magamra.
Anyáról. Az érzelmek olyan dolgok, amelyeket nem lehet kihagyni egy ilyen történetből. Orvosaim olyan szinten ápolták a lelkem, ahogy azt sosem tudtam elképzelni korábban a magyar egészségügyben tapasztaltak után. Annyira figyeltek rám, hogy észrevették , ha rosszabb volt a kedvem, ha aggódós perceim voltak, vagy egyszerűen csak nem voltam elememben. A legnagyobb érzelmi megpróbáltatás számomra az volt, hogy a baba nem lehetett velünk állandóan az első pár napban. Nagyon féltettem őt, mert fontosnak tartottam az első pár nap élményeit, hogy ki vigasztalja meg , ha sír, ha fáj valamije, vagy bármi baja van. Azt hiszem az igazi pluszt, a megfizethetetlent, itt kaptuk. Ha mentem a folyósón, úgy, hogy a csecsemősök nem tudták, akkor is hallottam az ajtó előtt, hogy becézgetik a kisfiamat, olyan szeretettel, gondoskodással törődtek vele, ami még egy anyának is becsületére válna. Nekem a közös együttlét, szülés mellett ez volt a legfontosabb és megadatott.
Köszönet érte. Köszönet mindenért. A türelemért, a jóságért, a kitartásért és tudásért és az emberségért, amelyek mind mind részesei lettek annak, hogy szülőkké válhattunk.
Hosszú ideig voltunk a klinika vendégei, így szinte minden dolgozóval, orvossal , ápolóval, takarítóval, biztonsági őrrel, recepcióssal találkoztunk. A csapat hibátlan. Olyan szinten akarnak és tudnak egyet tenni, együtt tenni, hogy annak eredménye csak jó lehet.
Külön köszönetet szeretnénk mondani :
Prof dr. Papp Zoltán Úrnak a Klinikáért , amit kollégáival megálmodott,
Dr. Vida Gábor szülésznek, a kis életért, amelyet a kezünkbe adott
Dr. Hupuczi Petronellának, a szigorú, de sikeres gondozásért
Prof. Váradi Valériának babánk gyógyításáért
Szilágyi Erzsinek a mindenre gondoló ápolásért
Az összes szülésznőnek : Klárinak, Ancsának, Évának, Margónak, Mónikának, a törődésért, a beszélgetésekért , a mosolyért
Az összes csecsemőápolónak, Szilviának, Böbének, Mariannak, Ildikónak, Andreának, amiért úgy gondoskodtak babánkról, mintha a sajátjuk lett volna
Mindenki másnak, akit név szerint nem említünk, de ahogy a tv-ben mondják, akik nélkül ez a műsor nem jöhetett volna létre.
[/img][/b]
