Sziasztok!
Andi,
Hol vetted a tortát? Ez tényleg nagyon jó árnak tűnik! És finom is volt?
Voltatok már Áronnal UH-on? Mindent rendben találtak? És a hároméves oltás megvolt már?
Judit,
Nagyon örülök, hogy ennyire kiegyensúlyozott vagy és tökéletesen kielégít a jelenlegi állapotod.
Szerintem az a lényeg, hogy mindenki úgy szervezze az életét, ahogy neki és a családjának a legjobb. Én meg tudom érteni azokat is, akiknek fontos a munkájuk, szükségük van a pénzre vagy szükségük van más társaságra is a gyerekükön és férjükön kívül. Naná, hogy meg tudom érteni őket, hiszen én is ilyen vagyok.
Én is hamarosan visszamegyek dolgozni, pedig hidd el, a három gyerekem közül egyiket sem azért szültem, mert a szomszédnak is van.
A nagyoknál is visszamentem egy év után és azóta már szerencsére beigazolódott, hogy emiatt semmilyen hátrány nem érte őket. Természetesen ha azt láttam volna, hogy a távollétem nagyon megviseli őket, akkor nem erőltettem volna a munkát. (Egyébként ezt csak egy ideig tudtam volna megtenni, mert amikor a férejm meghalt és egyedül maradtam két pici gyerekkel már nem lett volna választásom.
) De ők nagyon jól érezték magukat a nénivel, aki vigyázott rájuk és később a bölcsiben is. Még betegek sem nagyon voltak, mert már őket is sokáig szoptattam. Szerintem a gyerekeknek az a legfontosabb, hogy az anyukájuk kiegyensúlyozott legyen és akkor a többi már jön magától, csak egy kis szervezés kérdése.
De abban nagyon különbözőek vagyunk, hogy kit mi tesz kiegyensúlyozottá.
És ez ügyben nem hiszem, hogy jogunk lenne egymás felett ítélkezni.
Az altatás és szoptatás témában egyébként teljesen hasonlóan gondokozom Hozzád. De nem érzem magam rossz anyának attól, hogy azt gondolom, hogy jobb lenne átaludni az éjszakát, mint háromóránként felkelni.
De elfogadom, hogy Lilinek erre van szüksége és csinálom, mégpedig szívesen.
A szoptatást sem szándékozom abbahagyni attól, hogy visszamegyek dolgozni. Úgy szerveztem meg az életemet, hogy ez is beleférjen.
Te egyébként mivel foglalkoztál szülés előtt?
Tünde,
Tényleg, már emlékszem, hogy írtad a Csepeli Kórházat.
Képzeld kivettem Kristófot a napköziből. Kicsit elegem lett, hogy egyáltalán nem foglalkoznak ott velük. A leckéje le van láttamozva amikor hazajön, de tele van hibával. Látszik, hogy össze van csapva. És 5-kor kezdünk hozzá újraírni az egészet. Gondoltam, akkor inkább kezdjünk hozzá már 2-kor, ne estefelé fáradtan. Lili már nem olyan kicsi, hogy ne tudnék mellette Kristóffal foglalkozni. Ha meg visszamegyek dolgozni, akkor kimondottan jól fog jönni, hogy 1 órától már lesz otthon egy megszokott (sőt imádott
) arc Lilinek. Pár hónapig anyósom fog rá vigyázni ugyanis. Akit ugyan ismer és kedvel, de egyelőre nincsenek sülve-főve együtt. Kristóffal egészen más a viszonya.
Puszi mindenkinek:
Anna
! Nyáron ennyi kihagyás után bő fél óráig olvastam volna az archív oldalakat! 
