Betti,
a párom volt velük, meg csütörtökön anyósom. Nagyon jól elvoltak.
Tetszett, amit a férfiak gondolkodásáról írtál, nagyon összeszedett. Ezt is továbbíthatom a dúlatársaknak? Sokat segítene, hogy ne ellenségként tekintsünk rájuk, hanem megértsük őket, és ennek a légkörében minél jobban együtt tudjunk működni.
"A nők részéről is jelentős változásokra lenne szükség. Sokkal több tudatosságra, önismeretre. Talán a dúlák ebben is nagy segítséget nyújthatnak. Nem tudom, erre is kiterjed a dúla feladata?"
Határozottan IGEN! Összesen eddig 3 vagy 4 dúlacsoport indult, ami azt jelenti, hogy nagyon kevesen vagyunk. Ám ez mozgalommá kezd alakulni, rendezvények jönnek, sok, igyekszünk átformálni a köztudatot. Ha sikerül, lesz saját honlapjuk a dúláknak, szóval rengeteg terv van, meg lelkesedés - meg gyerek, akik mellett nehezebb erre energiát áldozni, de menni fog.
Gabóca,
"Az itteni dúlám szerint amint valaki kórházba kerül, átadja az irányítást és döntést az orvosnak. Az egyetlen ember, aki valóban beleszólhat döntésbe, maga a nő."
Igen, ez itt is így van, egy kitétellel: az apa is ugyanúgy beleszólhat. Nagyon nehéz helyzetben vannak a vajúdó nők, mert egyrészt módosult, másrészt így duplán beszűkült tudatállapotban vannak, ami miatt rendkívül érzékenyek a tudatos-tudattalan szuggesztiókra. Általában nincsenek abban a helyzetben, hogy logikusan végiggondolják az alternatívákat, pláne nem a végefelé. Ilyenkor tud nagyon jól jönni a szülési terv, az apa, és a dúla is, akinek azért van lehetősége erre-arra. Bármennyire is szerettem volna, nem sikerült teljesen tisztában lenni a dúla kompetenciájával, de azért tisztul a kép. Nagyjából már érzem, meddig mehetek el és mikor. A dúla adhat át információkat, segíthet a kialakult helyzeten, csak nagyon ügyesen kell lavírozni.
"Különben pedig, ha beengedik a dúlát, netalán a bábát is, akkor nekik a legfontosabb feladatuk az orvos tájékoztatása a fennálló helyzetről. "
Sztem ez az egyik feladatuk, de nem a legfontosabb. A dúlának védőfalat kell képeznie a nő és az eü-személyzet között, ha az utóbbi destruktív. Csökkentenie kell a negatív szuggesztiókat, támaszt, enyhülést kell nyújtania, ha a nő igényli. Ha van rá lehetőség, otthonosabbá varázsolhatja a szülőszobát. Támogatja az apát is, és hidat képez a vajúdó (és párja) és az eü-személyzet között.
Lilluska,
a hsz-od első részével teljesen egyetértek. Innentől nem:
"természetesnek tartom, hogy azok az orvosok, akiknek családot kell fenntartaniuk, nem teszik kockára az egzisztenciájukat."
Mire egy orvos eljut az otthonszülés ideájáig, kegyetlenül sok pénzt halmozott fel, tisztelet a nagyszerű kivételeknek. Abból már olyan befektetéseket lehetne összehozni, amik termelnék a nem kevés pénzt, ő meg otthonszüleszthetne. HA gerinces, önmagukat vállaló emberekről volna szó. Nem ítélem el őket ezért, inkább arra akarok rámutatni, hogy ha vki akar megoldást, az talál.
"Mivel sokszor elhangzik, hogy a szülés belső folyamat, belülről kell megélni, éppen ezért, szerintem majdnem teljesen mindegy, hol történik"
Ez sztem hatalmas tévedés. A szülés biológiai szempontból javarészt belső folyamat (leszámítva azt, amikor kívülről feleslegesen macerálják a nőt). Lelkileg azonban hogyan lenne ilyen módon korlátozható??? Pont a módosult és beszűkült tudatállapot miatt a vajúdó nő hihetetlenül érzékeny és sérülékeny lénnyé válik, sokkal inkább hatnak rá a külső történések, mint szinte bármikor máskor az életünkben. Így a belső folyamatot rengeteg külső hatás éri, befolyásolja ilyen vagy olyan irányban. Ha otthon (vagy kh-ban) szülsz,
háborítatlanul, emberséges, felkészült emberek között, csak akiket te választottál, akik pszichológiai szempontból is a helyzet magaslatán állnak, akkor van csupán lehetőséged arra, hogy egy rombolásmentes belső folyamat legyen a szülés. Azonban, ha a vajúdásod alatt pl. azt mondja a szülésznő: "á, ezek nagyon gyenge fájások, maga ezt a gyereket hogy fogja megszülni? Teljesen elfárad!", és még sorolhatnám a mindennapos hasonló mondatokat. Ha mikor szülsz, 8-10 ember bámulja a lábad közét, ami reflektorfényben úszik, az szted ugyanolyan lelkileg, mintha félhomályban, meghitt körben hozod világra a babádat? Ha szükségtelenül, csak mert az orvosnak mozijegye van, burkot repeszt, oxitocint ad és/vagy meg is császároz, nos akkor azt gondolom, hogy a belső folyamattal valami szörnyűség történik. És nehogy azt hidd, hogy extrém esetekről van szó!!! Ezek bizony gyakran előfordulnak.
(Természetesen mindig a valóban szükségtelen beavatkozásokról írok.) ÉS AKKOR még CSAK a mamáról írtam. A baba szempontjait figyelembe sem vettem. Arról is hosszú bekezdéseket lehetne írni.