Sziasztok Lányok!
Folytatnám a napló stílust, de elõbb még egy kis adalék a múltkorihoz, mert elfelejtettem írni, hogy október 20.-án volt az osztálytalálkozóm is.. Persze, vittem Borit is. Az ajtóban rögtön összetalálkoztam egy nagyon régi szerelmemmel, aki nem osztálytárs volt, elkerekedett szemekkel nézett csak rám, hogy jéééé, neked gyereked van..
Bori kb. két perc alatt szétkapta az egész helyet, tök jól érezte magát, amíg az osztálytársam három hónappal fiatalabb kislánya meg nem harapta a kezét. Onnantól csak kínlódott, még a petrezselymes krumplit, a kedvencét is sikerült félrenyelnie. Úgyhogy hívtam apát, aki gyorsan hazavitte lánykáját aludni.
Képzeljétek, újabb két osztálytársnál jön a baba, mindkettõnél valamikor mostanság. Ráadásul az egyik baba két osztálytársam szerelmébõl születik, jó mi?
Ami viszont elképesztõ, az az, hogy a másik osztálytársamékról kiderült, hogy a felesége úgy fog szülni, hogy alapból kap egy kanült a gerincébe, hátha kelleni fog... Mondanom sem kell talán, hogy az osztálytársam anesztes doki... Azért ez már túlzás, nem?
És akkor most a folytatás:
Hétfõ, október 29.: Még szerencse, hogy könnyített munkanapom volt, csak az APEH-et és az Önkormányzatot kellett megjárnom, mázlim volt, három óra alatt sikerült. Úgyhogy reggel sokáig aludtam. Ma eljött hozzánk Istyu, vagy ahogy a barátnõm mindig csak emlegeti, Sityu, a párom unokatesója. Hat hónapig dolgozott egy hajón, most jött haza, olyan jó volt látni. Aztán marad még egy pár napot. Apa reggel elvitte Borit a dokinénihez, végre megkapta a maradék oltást is. Doki néni mondta, hogy 8 napon belül kijöhetnek rajta bizonyos tünetek, ne ijedjünk meg.
Kedd, október 30.: Istyu ma mégis hazamegy. Nekem fordítanom kell(ene), de párocskám utolsó pillanatban képes vala benyögni, hogy jaaaa, õ megy dolgozni. Na, gyors telefon a nagypapiéknak, kis szájhúzás részükrõl, anyám át, és lõn, éjfélre meg is szültem a nagy mûvet. HAWAII...
És még volt idõm fürdetni, játszani, stb. Borival.
Szerda, október 31.: Ma elmentünk egy netes kismamát meglátogatni, õk csinálják a Játszodát a Király utcában. Tök jó hely! És nem is drága, 300 Ft/óra. Úgyhogy azt hiszem, megtaláltam a megfelelõ alternatívát arra, ha senki sem érne rá, míg nekem dolgozóba kellene menni.
Csütörtök, november 1: Eljött a legjobb barátnõm, hogy együtt menjünk fel az öcsémhez a temetõbe, de a végén nem lett belõle semmi, mert pont mikor indulni akartunk volna, Boricsku elterült és elaludt... Úgyhogy maradtunk itthon. Viszont! Ma a párom úgy lépett be az ajtón este, hogy az elsõ mondata ez volt: Szia Szerelmem! Utána már csak Szépséges Szerelmemnek szólított egész este.
Péntek, november 2.: Délelõtt könyvesboltban voltunk Borival. A Pozsonyi úton nyílt egy tök jó gyerekkönyvbolt, Pozsonyi Pagony a neve. Vettem Borinak egy csomó karácsonyi ajándékot, de persze itthon rögtön kipróbáltuk õket. Megkapta a Teletubbies videókazit is, háááát, gyerekek!!! 63 percnyi csend, néha vihogással megszakítva, és nyugalom...
Tiszta jó!!!
Bori a boltban is hozta a formáját. Rihegett-röhögött, kokettált mindenkivel, hordozta és pakolta a könyveket. Néha már félek, hogy nem hiperaktív-e...
Ja, és bejött a TV1 stábja, amíg ott voltunk, szerették volna Borit is belevenni a riportba, de ahogy meglátta a kamerát és a fényszórót, menekülõre vette a figurát. Az operatõr meg nem gyõzte üldözni. Én meg csak nevettem, olyan vicces volt...
Este feljött egy másik nagyon jó barátnõm, teljesen el volt olvadva Boritól. Lassan õ is szeretne egy babát...
Szombat, november 3.: Ma meg az IKEÁban jártunk a chates szerelmemmel, cscs-vel, és a fiával, meg a kislányával, Pepével. Na, az áruházat is sikerült szétpakolniuk...
Ezennel hivatalosan is elkezdtem vásárolni karira. Vettem festenivaló mécsestartókat. Meg képkereteket. Meg még sok mindent. Bori és Petra egyszerre kezdtek el hisztizni az étteremben, bezzeg a labdatengert élvezték. Bori mondjuk megmozdulni sem tudott benne, mert a mellkasáig ért, de akkor is tetszett neki.
Apámmal viszont sikerült rendesen összevesznem egy vasárnapi, lehetséges, családi ebéd kapcsán. Nem értette meg, hogy ha itthon van a párom, akkor inkább hozzá alkalmazkodnék, és ha nincs kedve, nem mennénk át. És hogy szeretném vele megbeszélni a dolgot...
Vasárnap, november 4.: Ma háziasszony és anyuka voltam csak.
Takarítottam, jókat játszottunk Borival. És pihentünk.
Hétfõ, november 5.: Bori mára belázasodott. Popóban 38,7. Amúgy a kedve tök jó, eszik rendesen. Felhívtam a védõnõt, azt mondta, az oltástól van, és pont határeset, de azért, ha még tart a láz, vigyem le a dokihoz. A kisasszony beledugott egy kiskanalat a rugijába, ami lecsúszott a talpa alá, aztán ahogy ment, sírt. Mire én rájöttem, hogy mi a baja...
Kedd, november 6.: Ma Bori láza még feljebb ment, 39,1 volt popóban. Levittem a dokihoz, egy kicsit piros a torka. Hazafelé vettem egy tortát, meg bevásároltam a DM-ban, így három pakkal, egy tortával, és egy babakocsival mentem haza, amin nincsen bevásárlókosár. És mégis sikerült fel- és leszállnom a villamosról...
A párom meg ma tûzoltót játszott. Azzal a hellyel szemben, ahol próbálnak, van egy étkezde, bement valamiért, mire kiderült, hogy ég a konyha, pontosabban a krumplisütõben kigyulladt az olaj. Az én hõsöm pedig három poroltó segítségével sikeresen eloltotta, amíg szerencsétlen tûzoltók csak körbe-körbe nyargaltak a telepen és keresték a helyet.
Szerda, november 7.: Ma volt a fõnököm bulija, jót mulattunk. Borinak ma már csak hõemelkedése volt. Szerencsére. És, ami még sosem fordult elõ, képzeljétek, tök nyugisan elvolt magában több, mint egy órán keresztül, így végre napközben tudtam végezni a házimunkát!!!
Újabb szavak, produkciók: puszilgatja a cicimet, kéri az inni-, és ennivalót, ha rákérdezek, hogy éhes-e vagy szomjas, és az, megy az ajtóhoz. Ivás után felteszi a csészéjét a komódra, ahova kell. A cipõjét, miután levettük, kidobja az elõszobába a barikádokon keresztül. Egyedül leveszi a pólóját, a pelusát. TÁNCOL! De nem is akárhogy ám! Olyan jó a mozgása, hogy komolyan némelyik mai tizenéves is megirigyelhetné!!!
És a legédesebb dolog, újabb köszönési forma: SZIA PÜTI!!! Na, hogy ki az a PÜTI, azt nem tudom...
De olyan édesen mondja!
Mára eldugulok, a fenti hozzászólásokra való reagálás megint lemarad, pedig egy csomót akartam még írni, de már mennem kell aludni, mert holnap meló. Bocs, hogy ilyen hosszú voltam.
Puszi mindenkinek. Jázminmama, neked egy megóvó puszi a hasadra!
Dia