Sziasztok!
Huha... újra elolvastam elolvastam, amit írtam pár sorral feljebb, de az idézett "....grrrr...." előtt, de utána sem találtam semmi sértegetőt abban, amit írtam.
Egyszerűen csak arról van szó, hogy az az írás, amit Borcsa idézett, bennem is érzékeny húrokat pengetett meg, mert mint első babás szinte szóról szóra ugyanezeket hallottam a védőnőmtől, és ha nincs netem, és nem olvasok, kérdezek itt a szoptatásról, akkor egy nagy élménnyel lettem volna szegényebb. Vagy inkább sok élménnyel, mert amikor a most 22 hónaposom odabújik hozzám, és mondja, hogy "anya, cici" utána amikor befejezte, kéri a "mácikat, lécci" (másikat, lécci) és a végén távoztában félrefordított fejjel odasúgja, hogy "kösz", ez nagyon jó.
Eszem ágában sincs tagadni, hogy a szoptatást nem csak a gyerek egészségéért, hanem a magam örömére is teszem.
És rettentően sajnálnám, ha ez kimaradt volna az életemből. Igaz, ha kimaradt volna, nem tudnám, mit hagytam ki.
De még pár szót arról, hogy honnan is ered ez az egész 20 perc, és három óra mizéria.
A dolog története úgy kezdődött, hogy van egy nagy hírű gyerekorvos, dr. Spock, aki a 60-70-80-as években rengeteg kiadást megért, és rengeteg példányszámban kiadott gyeremekápolási könyvet írt. Mindenki ezt olvasta, és úgy fogták fel, mintha ez lenne minden gyerekekkel kapcsolatos ténykedés alfája és omegája.
Van benne cikkszó a szoptatásról is, amiben valóban javasolja a 20 perces szopit. És leírja, hogy a gyerekek egy idő után be szoktak állni a 3 órás, majd később a 4 órás szoptatási ritmusra. És itt van a nagy bökkenő, ugyanis ő nem azt állítja, hogy ez az EGYETLEN helyes táplálási idő. Ezt a könyvet olvasók nagy tábora egyszerűsítette le így. Dr. Spock is azt írja, hogy ha a gyerek éhesnek látszik, akkor folytassuk a szoptatást tovább, cserélgessük a melleket. És ha még mindig éhes, akkor hagyjuk még szopni. Ha a gyerek még mindig éhesnek látszik, akkor etessük sűrűbb időközönként.
A jelenleg dolgozó gyerekorvosok és védőnők nagy része abban az időben szerezte a képesítését, amikor ez a könyv megjelent. De a "ha..." kitételeket, mintha nem vennék észre. Sajnos...
Remélem, nem sértettem meg ezzel se orvost, se védőnőt, se mások érzelmeit...
Yoan