2001.11.15 22:34
Szerző: Anonymous
Kedves Mindenki!
Nagyon régóta olvaslak Benneteket, és úgy érzem hozzá kell tennem a véleményem, hiszen én olyan valaki vagyok, aki ismeri Geréb Ágit még Szegedrõl, mégsem csatlakoztam a fan-clubhoz. Ami írásra késztetett, az pedig az "aki nincs velünk, az ellenünk van" hozzáállás G.Á "hívei" részérõl.
A történet elég régen kezdõdik. Akkor vártam az elsõ gyerekemet. Akkoriban az egyetemi polgárok között "sikk" volt G.Á.-nál szülni, mivel orvostanhallgatónak álcázva belopta az apukákat a szülésekhez. Õ volt az egyetlen, aki szülésre felkészítõ tanfolyamot indított, ezért én is jártam a csoportjába. Máshoz jártam nõgyógyászhoz, és nem is terveztem, hogy G.Á.-nál fogok szülni. Azt mondta nem baj, ez nem kizáró ok. Kb. félidõtõl hetente találkoztunk, így bõven volt idejemegjegyezni magának, hiszen 12-en voltunk összesen kismamák. Amikor eljött a szülés pillanata, a Sors úgy hozta, hogy a legjobb barátnõmmel találkoztam össze a szülõszoba folyosóján, õ G.Á.-nál szült. A barátnõm 2 héttel késõbbi idõpontra volt kiírva mint én, és már 4 napja bent volt a klinikán, mert szivárgott a magzatvíz. Mivel éppen csúcsforgalom volt a szülõszobán, a folyosón beszélgettünk. G.Á. többször is odajött hozzánk, de én hiába köszöntöttem, rám sem hederített. Ha egy másik orvos csinálja, akkor tapló, ha Ági, akkor biztos oka volt rá...
Az említett barátnõm vasággyal 50 kg, és szült egy 3900 g-os babát. Majdnem 4 órán keresztül tartott a kitolási szak. (Tudom, ott voltam.) Végül Ági segítette ki belõle a fiát úgy, hogy egy lepedõt szorítottak a hasára a baba fenekéhez, és egy orvostanhallgató fiú húzta egyik oldalon, Ági a másikon. Közben Ági végig kigombolta a barátnõm hálóingét, mondván: legyen helye a babának. Szó nem volt arról, hogy a mama kérte volna. A barátnõmnek végül az maradt meg a szülésébõl, hogy ott feküdt meztelenül egy csomó idegen között, és olyan szerencsétlen volt, hogy nem tudta megszülni egyedül a gyerekét. (Mielõtt kitalálnátok, nem fekve szült, hanem ülve.) A következõ babáját is Ágival szülte, mert szerette volna maga mellett tudni a férjét, de ez más dokinál nehezebben ment volna. A harmadik már nem Ágival született, amikor az okról kérdeztem, csak annyit mondott: Neki EZ már túl sok.
Olvastam az érdi honlapot is, és eléggé megdöbbentem, amikor jól elmagyarázták az Ágit kritikával illetõ anyukának, hogy miért isnem sikerült neki otthon szülnie. Felmerült az anyuka részérõl, hogy Ági késõn ért oda. Hát igen, két pici gyereke mellõl mozdult el... Ha egy kórházi orvos érkezik késve, akkor tapló, ha Ági, akkor milyen önfeláldozó, hiszen a pici gyerekei mellõl is elment... Amikor felvállalta a "küldetését", akkor tudta, hogy ez lesz: el fogják hívni a családja körébõl rengetegszer. Kórházi orvosnak nem lehet ilyesmire hivatkozni, neki igen.
Azt írják sokan, hogy Áginak pár perc alvás is elég... a vallatáskor szokták alkalmazni régen az alvásmegvonást... kialvatlanul romlik a figyelem, az összpontosítás...
Én mindhárom gyerekemet a klinikán szültem. Az elsõ kettõt ülve végig, pedig akkor ez még nem volt "divat". De azon a klinikán, amit Ági azért hagyott ott, mert "nem bírta nézni ami ott folyik" (hozzávetõleges idézet Ági lányának levelébõl). A második és a harmadik szülésem között 10 év telt el. Ha a harmadik babám szülése közben azt mondtam volna, hogy a plafonon lógva szeretnék szülni, kb. azt mondták volna: Jó anyuka, csak vigyázzon le ne essen...
És végül: Mindig felháborít, ha laikusok szólnak bele egy orvos dolgába. Részinformációkat tudnak, és azokból vonnak le következtetéseket. Mibõl gondoljátok, hogy meghazudtolhatjátok, egy x éve praktizáló orvos szakértelmét?! Mert nem támogatja az otthonszülést? Ugyanmár!
Kibic
Ui: Cseri, én ismerek személyesen olyan anyukákat, akik pert nyertek orvos ellen, mert szülés közben hibát vétettek.