Sziasztok!
Háááát, már idejét sem tudom, mióta próbálkozunk
Na jó, olyan, 3,5 éve. Az a baj, hogy én vagyok az, aki a tankönyvvel ellentétesen működik sokmindenben
. Szóval, az inszemre igazából nem is lenne szükség, mert összejönni összejön, csak a következő lépés, a normális megtapadás és "ottmaradás" hiányzik. Amikor elment a béb, akkor is, jó szívhangot hallottak, nem az ő fejlődésével volt a gond, csak valahogy nem rögzült jól, és azóta se tud.
Viszont inszem nélkül nem bizonyítható, hogy pontosan mikor is jön össze, megfelelő petével, megfelelő spermiummal, melyik az a pillanat, amire nagyon oda lehetne figyelni... bonyolult. Akkor, csináljuk tényleg művi úton.
Van egy immunbetegségem (colitis), semmi különös, többezer ilyen kismama hord ki sikerrel terhességet (van itt egy ilyen topic is, majdnem mindenki babás már ott is). A furcsaság az, hogy úgy tapasztaljuk, szteroid szedésekor vagyok jelentősen fogamzóképesebb. És hát egyáltalán nem biztos, hogy könnyű szívvel felírnak nekem szteroidot (babát nem károsít, ezt hozzáértő orvosok egymástól függetlenül megerősítették), mert belgyógyász nem írhat fel nőgyógyászati céllal gyógyszert, a nőgyógyász meg nem írhat fel bélgyógyszert. Rémes lenne, ha ezen bukna meg a babavállalásunk.
Sajnos nem ehetek mézet... hogy kerekebb legyen a történet, nagyon enyhe inzulin-rezisztenciám is van, ami oka lehet az eddigi sikertelenségnek (sok a cukorbeteg a családban, kódolva van, és ez hozzá az első lépés). Annyi jelenleg elég, hogy el kell hagynom minden cukortartalmú dolgot.
Kicsit se egyszerű...
Viszont, azért szeretek idejárni, mert annyi jó példát látok; egy csomó erőt lehet kapni tőletek!!!