Szia Éva!
Hát sajnálom a visszaesést, reméljük, csak átmeneti.
Bekukkantottam hozzátok a POKM-ba véletlenül ma, és láttam, hogy pont ezen aggódtál a minap, hogy inkább ennie kéne, mint szopiznia. Pedig nem ám.
Tudja ő, hogy mi kell neki. Inkább pont szuper, hogy még szopiztok, hiszen az ilyen késői tejben nagyon sok az ellenanyag. Csigavér, lesz ez még így se
Elgondolkodtam így a ti "kapcsotokon" ezen a mi régi dolgunkon is. Pszichés okot olyat nem nagyon találtam, ami pont akkor lett volna, de sem azelőtt, sem azután. Trauma nem érte szerencsére, a szülei hülyesége meg adott dolog ugyabár
Viszont akkoriban egy földszinti, északi, konvektoros lakásban laktunk, igaz, jó levegőjű helyen egyébként, de maga a lakás hideg volt. A hugi is taknyos volt némileg, míg el nem költöztünk, vagyis élete első 4 hónapjában szinte végig. Szóval lehet, hogy ez lehetett az ok tényleg? Mióta itt lakunk, bár kevésbé, de azért mégis zöldövezetben, viszont sokkal egészségesebb lakásban, azóta kösz jól vagyunk. De lehet, hogy csak utólag bemagyarázom, hogy igazoljam a döntésünket a költözésről, ami akkor nem tűnt mindenben szerencsésnek. Na jó, nem offolok tovább itten, csak úgy "hangosan" gondolkodtam.
Puszi, Klára