Sziasztok!
Majga, Isten éltesse Petikét!!!!!!!!!!!! Sok-sok puszit küldök neki!
Milyen tortát sütsz???????
Nika, gratulálok a fotózáshoz! Mindig is mondtam, hogy elolvadok Gergő cuki szívből jövő mosolyától!
Pedi, ez a csontfájdalom nálam is volt. Bencénél a szeméremcsontom fájt ha sokat mentünk (arra már nem emlékszem, hogy mennyi ideig), most meg a csípőcsontom fájt a bal oldalon de úúúúúúúgy, hogy nem tudtam egy lábon állni. Úgy zuhanyoztam, meg vettem fel reggel a bugyimat, zoknimat, hogy meg kellett kapaszkodnom közben.
Azért is féltem ettől a fájdalomtól, mert én csípőficammal születtem és gyerekkoromban mondta az ortopéd orvos Anyunak, hogy szülésnél vigyázzunk, nehogy kiugorjon a combcsont a medencecsontból. (A bal oldalamon kisebb a combcsont végén az a gömb alakú csont ami illeszkedik a medencémbe.) Gondolhatod, hogy be volta sz@rva, hogy esetleg ott sérült valami... ez a fájdalom jó sokáig eltartott. A 6 hetes kontrollon meg akartam kérdezni a dokimat erről, de aztán mire eljutottam hozzá (7 héttel szülés után), már nem fájt. És azóta se.
Az aranyerem is érzékeny volt sokáig, de csak akkor, ha túlerőltettem magam.
Kati, szerintem is az időváltozást érezte tegnap Bogi. Remélem ma már nem fog annyit sírni.
A szopi meg alakulni fog, hidd el! Látod, a múltkor még lusta volt, most mohó, úgyhogy próbálgatja magát a Kisasszony!
Rita, nagyon jól bevásároltál Zalánkának! Nem semmi, hogy ilyen nagy rucikat hord már!
Gergő pont az ellenkezője Zalánnak, neki a törzse hosszú és a lábai rövidebbek. (POnt mint a tesónak.)
Velünk semmi nem történt a hétvégén. Azért nem jöttem, mert az ájulás szélén vagyok a fáradtságtól...
Valahogy úgy érzem magam, mint amit Majga is írt, mindenki Gergővel van elfoglalva és senki nem látja, hogy hogy vagyok én... Tudom önző vagyok, de az egyedül küzdéstől az összeroppanás szélén állok. Annyira ki vagyok purcanva, hogy a múlt héten egyik nap elfelejtettem kenyeret venni meg megtankolni a kocsimat. Simán hazajöttem tornáztatás meg a bőrgyógyász után, elmentem autóval a kenyérbolt mellett és nem jutott eszembe, hogy meg kellene állni és bemenni.
A Férjem most már lassan 3. hete alig van itthon, mindent én csinálok és ha mégis itthon tölt pár órát, akkor azonnal megy ki a kertbe és ott rendezgeti a terepet. (Térköveztetni fogunk egy járdát és emiatt kell a domboldalakat kicsit átrendezni.) Már szóltam neki többször is, hogy szükségem van a segítségére, de mindig az a válasz, hogy a kertet is meg kell csinálni. Nagyon rosszul esik, hogy nem látja mennyire magam alatt vagyok. Most ott tartok, hogy egy hete nem tudtam megmosni a hajamat és utálom magam. Ez nagyon nem jellemző rám, mindig is adtam magamra akkor is, ha itthon vagyok, de estére annyira fáradt vagyok, hogy már nincs erőm hozzá.
Megyek, itt az ideje egy újabb tornáztatásnak. (nem is tudom hogy csinálnám ezt, ha Gergő nappal is olyan jól aludna, mint éjszaka............... nem férne bele a napi 3, az tuti.