Cinyacska, egyél azt, ami jólesik! A "k" betűs ételektől való félelem alaptalan, pl. a káposzta a te beledben ugyan fejleszthet gázt, de a bélből a gázbuborék nem jut át a vérbe - bele is halnál -, így az anyatejbe sem tud. Úgyhogy akár töltött káposztát is nyomathatsz, ha arra szottyan kedved.
Ami ESETLEG gondot okozhat: tej és tejtermékek - a fehérje átjuthat a tejbe, és a kicsik egy része érzékeny lehet rá, ez okozhat hasfájást.
Ahogy az erősen aromás fűszerek és fűszernövények is - csípős cuccok, fokhagyma, stb.
De alapból ezeket se száműzd az étrendedből. Szükséged van a kiegyensúlyozott táplálkozásra, no meg az ízekre is! De ha félsz, hogy esetleg a kajálás okoz gondot, akkor írd fel mindig, hogy mit ettél, és a gyerek 1-2 órával későbbi reakcióját is. Ha találsz rendszeres összefüggést, akkor kísérletezhetsz.
És jut eszembe: szoptatós teát iszol-e? Mert ha igen, akkor azt javaslom, AZT hagyd el. Több tejet nem igazán csinál, bár kétségtelenül remek a marketingje, ellenben a szinte biztosra vehetően benne lévő édeskömény sok gyereknél komoly hasgörcsöket okoz. (Elég, ha elegendő folyadékot iszol - napi kb. 2,5-3 liter -, eszel rendszeresen és pihensz. No és, ha a gyerek minél gyakrabban kerül a melledre. Ha ezeket betartod, lesz elég tej!)
Alapvetően nincsenek nagy hókuszpókuszok a szoptatás hátterében. Ahogy b.mse is írta: minél többször kerül mellre a gyerek - és minél inkább ráhagyod, hogy mikor hagyja abba az evést -, annál több lesz a tejed. A tejtermelés a pozitív-negatív visszacsatolás elvén működik: ha a gyerek keveset szopik (mert ritkán teszed mellre, vagy 20 perc után leveszed, vagy sárga és emiatt nonstop alszik és étvágytalan), akkor a tejtermelésed lecsökken, mert az agyad megfelelő központját kevés inger éri, ő meg elhiszi, hogy csak ennyire van szükségetek.
Ha viszont fordítva cselekszel, vagyis a gyereket akkor teszed mellre, amikor kéri - ha kell, akár félóránként is átmenetileg -, hagyod, hogy a maga tempójában egyen, netán hagyod, hogy még cumizzon is rajta (komfortszopás), akkor az agyad megfelelő központjába megérkezik a jelzés: igény van a több tejre, termelésre fel. Pár nap, maximum egy hét alatt durván fel tud fejlődni a tejtermelés.
Ezt azért is fontos tudni, mert fogsz találkozni úgynevezett fejlődési ugrásokkal: általában 2-3 és 6 hetes, majd kb. 2-3 és 6 hónapos korban. Ilyenkor a gyerek nonstop üvölt az éhségtől, te meg gyorsan jól kétségbeesel, hogy kevés a tej. A helyzet viszont az, hogy nem a tejtermelésed állt le, hanem a gyerek étvágya nő meg ilyenkor egyik napról a másikra irgalmatlanul. Na, a legtöbben ilyenkor adnak először pótlást. De ha ebben az időszakban rá tudod fordítani az időt és tényleg félóránként is hajlandó vagy megszoptatni a gyereket, 2-3 nap alatt rendeződik a dolog, és a gyerek visszaáll a maga rendszerére (ez nálunk egyébként pontosan kétóránkénti etetést jelentett, konkrétan órát állíthattam a gyerek gyomrához).
A hasfájásra visszatérve: igen, van hasfájás. És sokszor nem is azért, mert levegőt nyel a gyerek - azt felbüfögi azért nagyrészt. Ennél sokkal egyszerűbb oka van, mégpedig az anyatejben lévő cukor, a laktóz. A baba születése után még nem termel annyi laktózbontó enzimet, amennyi az elfogyasztott anyatej teljes laktóztartalmát lebontaná, ezért aztán a maradék eljut a belekbe, ahol szépen erjedni kezd. Az erjedés pedig - mint azt a borivók tudhatják - gázokat fejleszt. És már kész is a hasfájás.
De itt lehet cselezni! A laktóz ugyanis a szoptatás alatt elfogyasztott első tejben van nagyrészt - ez az átlátszó, vizes cucc, ami először jön a mellből. Ha ebből szopi előtt kifejsz egy picit, de tényleg csak picit, kevesebb laktóz jut a gyomrába, és az arány eltolódik a zsírosabb hátsó tej felé, abból fog többet enni.
Az első tej viszont nemcsak laktózt tartalmaz, hanem az immunfehérjéket is, így nagyon fontos, hogy tényleg csak egy icipicit fejjél ki, maximum 10 ml-t. És próbáld meg mindig azzal a mellel kezdeni a szoptatást, amivel előző alkalommal befejezted, csak azután kínáld meg a másikkal, hogy ezt alaposan kiürítette.
Na, befogom, mert már így is hosszúra nyúltam.
Dia