Sziasztok, végre már én is ráérek egy kicsit firkálni, mert eddig csak olvastam az elbeszéléseket.
Viktim: kitartást, nagyon megértelek, bár én a saját szüleimmel élek, de így is sokkal több a súrlódás köztünk, mint Jázmin születése előtt. Még jó hogy nem anyósékkal lakunk, bár ez elég nehéz lenne, mert akkor szerintem már rég nem is lennénk együtt.
Nálunk is elég sokmindenbe beleszólnak, és nyugodt szívvel el is tudom mondani, hogy Jázminnak nem szabad sírni, mert apukám egyáltalán nem tűri. Szerinte néha durva vagyok vele, és nem akarom tudomásul venni, hogy ez egy különleges gyerek. Ilyenkor sírógörcsöt tudnék kapni, mert az én Kincsem különleges mivolta a hisztiben ki is merül. De hát a tati szemefénye és volt hogy hajnal kettőkor ha sírt (mikor még pici volt) apukám lovagolt fel az emeletre, hogy megnézze, mit csinálunk a gyerekkel. Mikor meg kikeltem magamból, képes volt felkölteni anyukámat, hogy jöjjön fel és nyugtassa meg a gyereket, mert ez nem állapot, hogy sír, biztos valami baja van. Egyszerűen sokszor olyan depresziós voltam, hogy megfordult a fejemben, hogy itthagyom ezt az egész kocerájt a gyerekkel együtt, ha itt mindenki mindent jobban tud. Mert én csak arra vagyok hivatott, hogy megszüljem és aztán meg fejjek mint egy rizska. Mert hogy ismerjétek a sztorit, Jázminnak mikor hazajöttünk nagyon csúnyák voltak a cicijeim és nem engedtek szoptatni, két hét után mikor rendbejöttek, szopott a kis árvám, de nem eleget, így pótolni kellett, akkor kezdett elmenni a tejem a folyamatos ideg miatt, elkezdtem homeopátiás szereket enni. Elindult a tej, és én fejtem, béreltem egy ipari fejőgépet (mint ami Szegeden a Klinikán van) és ebből állt az életem. Másfél hónapos volt Jázmin mikor tejlázat kaptam, egy tégla lett mindkét mellem, járt ide egy barátnőm masszírozni, és próbált kézzel lefejni, hogy segítsen, mert úgy fájt, hogy nem bírtam hozzányúlni, a pici nem segített, mert a könnyű tejet leszívta (30-40 ml) de a zsírosabbat már nem, mindegy is, csomóim még mindig vannak, de 11 hónapig fejtem , csak fejtem, Jázmin nem szopott, vittem 2,5 literjével az anyatejgyűjtőbe a tejet és evett a gyerek, meg fagyasztottam, tehát mondjuk jól jöttem ki a dologból. A többi meg majd kiderül az emlőultrahangon.
Szóval ismerős a sztori, hogy már eleged lehet az anyósból, nekem a saját szüleim is néha sokak, bár tudom hogy jót akarnak és aggódnak, csak pl a tesómat nem tutujgatták ennyire és én rendes kisembert akarok ebből a kislányból faragni, nem pedig egy elkényeztetett hülye libát. ...
Bocs hogy leírtam a hazajövetelünk utáni dolgot, csak így tudtam elmesélni nagyjából, hogy nálunk se volt egyszerű a dolog.
Majka: hát nem semmi, Hál'Istennek, hogy nekünk most nem kellett vérvételre menni, bár az egyik barátnőm mesélte, röszkeiek, hogy náluk is belázasodott a kisfiú és felhívták a rendelőt, hogy elmehetnének-e, de közölték velük, hogy nincs már hely, és jöjjenek el holnap. De persze ő nem hagyta annyiba, felhívta a dokinénit is, az kiadta, hogy mit adjon a gyereknek és ő is megerősítette a másnapi találkozót. Hát vicces! Én inkább nem is írok semmit, majd egyszer mesélek, ha sok időm lesz, mert nekem is volt vele néhány köröm, bár mi most jól állunk nála (kopp-kopp-kopp)
Viktim: jobbulást Timikének, a 4 fog biztos nagyon megkínozza, bár én is azt mondom, mint Majka, Te vagy a doki és az Anyja is egyben, hát ki tudja jobban, ha nem Te!
Mumuska: Boninak is jobbulást, remélhetőleg már jobban van. Ja és írigylésre méltó a helyzetetek, hogy süt a nap, itt is már olvad, és már jobb az idő is, de még mindig csak vagy inkább végre már február vége van. Holnap már március lesz!!!!!
Nálunk: elég sz@r a helyzet, Jázmin az egyébként is madárkoszt mennyiségű kaját sem eszi most meg, kipattant a nyolcadik fogacska, jelenleg kicsit köhécsel, bár nem intenzíven, csak néha. Ja és éjszaka 3-4 szer fent volt, már adtam neki vizet, tápszert, mindent megpróbáltam, de nem változott a helyzet, nagyon zaklatottan aludt, vágta magát a kiságyba, fel a takaró tetejére, össze vissza, pont mintha rémálmok gyötörnék. Nagyon keservesen sírt, volt hogy alig tudtam megbékíteni, ha kivettem és magamhoz fogtam az volt a baj, ha énekeltem vagy beszéltem hozzá az, ha az ágyba ringattam az, most kb. 2 napja adok neki lefekvés előtt 3 ml nurofent, így csak egyszer van fent éjjel, ma már adtam neki nurofent reggel délben 3 ml-t és kap egy -egy puffot a tantu verdéből is. Viktim mi a véleményed? A dokinénit nem hívtam, hátha csak a foga, vagy esetleg még a köhögés miatt a torkára is gondolok. Bár ahogy írtam, csak néha este és reggel köhécsel. A sütőtök pűré amit eddig imádott már az se csúszik, ma zöldséges spagettit adtam neki, az lement, tegnap a mami csirkeleveséből kb. 2-3 kanál. A falatosokkal is baj van, de a mandarin az menne. Sőt képzeljétek kaptunk ajándékban babakekszet (DM-es) almás teljeskiőrlésű búzával, borzasztó íze van, hát abból is evett tegnap 4-5 darabot. Szóval elég gáz a kaja, de én azért bírok enni, a fene a jó dolgomat. Pedig rám azért nagyon rámférne a fogyókúra, már a terhesség előtt is inkább egy töltött pulykára (nem galambra) hasonlítottam, de lassan mostmár olyan vagyok mint egy....
Na jó azért finoman tessék csak nevetni!
Szóval csajok, hát ez az igazi szófosás, lehet hogy lassan el kellene gondolkodni, hogy Skype-on konferencia beszélgetést is lehetne kezdeményezni, mert olyan sok mondandónk van, hogy lassan inhüvelygyulladással fognak kezelni bennünket.
Na jó befejeztem a hülyülést, csak egy kicsit poénkodni akartam hátha nevettek egy pöttyet.
Mostmár befejezem, és elmegyek kajálni, mert egyébként is olyan szakadt vagyok, meg mosnom is kellene, és porttörölni... szóval lenne dolgom, csak hát Ti azért fontossabbak vagytok nekem...
Mindenkinek további szép napot, és jobbulást a Babóciknak, puszi:
Alexi
! Most már utálom!
).
