Halihó!
Köszönjük szépen!!
Panni - gyönyörűek a csajok!!!!! Asszem a pasiknak fel kell kötni a gatyájukat. Csodaszép pofik és életveszélyes duma
Igazán dobhatnál pár aranyköpést, hadd röhögjünk mi is
Mona - jó úra olvasni nekem is:
2010.10.28.
Délután három óra – rendszertelen, viszonylag erős hasi görcsök. De valahogy mégis érzem és tudom, hogy megkezdődött…..felhívtam apát, hogy ha nem probléma, a mai vásárlást kihagynám, és ha tud, siessen haza, mert este szülni megyünk. Persze nem hitte el
Időközben a görcsök rendszeresekké váltak, 25 – 30 percenként jelentkeztek, majd fokozatosan egyre sűrűbben. Nem akartam túl korán a kórházba menni, és azt sem akartam, hogy végül kiderüljön, vak lárma volt az egész, mert a megérzésem cserbenhagyott. Betöltött 39 hét után már semmiképp nem engedtek volna haza.
Az egész este úgy zajlott, mint egyébként. Szépen megvacsoráztunk – az ajánlásnak megfelelően csak valami könnyűt ettem: pirítós kenyeret vajjal. Lezuhanyoztam, hajat mostam, aztán Atit apával közösen megfürdettük – vidáman kapkodta az általam fújt szappanbuborékokat a kádban. Apának szóltam, hogy haladjunk, mert komoly, hogy szülni megyünk. Még mindig kételkedett. Felváltva meséltünk Atinak, jóéjt puszi a fejre.
Ekkor már három perces fájásaim voltak, de gyengébbek. Nem okozott problémát a beszéd. Felhívtam a szülésznőt, hogy tanácsot kérjek. Elég sűrű, de gyenge fájások. A két nappal korábbi CTG, és a négy nappal korábbi méhszáj vizsgálat alapján a javaslata: forró fürdő, relaxáció, alvás – és el fog múlni.
21:00 óra – a fájások mértéke erősödik. Apával arról beszélgetünk, hogy kizárt, hogy aludni tudjak. Azt javasolta, hogy ha biztonságosabbnak érzem, akkor inkább menjünk be. Ekkor éreztem azt a bizonyos pukkanást….hívtam a szülésznőt, hogy most már tuti, hogy szülünk: folyik a magzatvíz. Riasztottuk Szilvit, a bébicsőszt, és fél tízkor elindultunk a kórházba.
22:00 óra – szülőszoba, betegfelvétel. Méhszájvizsgálat alapján alig egy ujjnyi tágulás. Messze van még a szülés – „nyugtat meg” az ügyeletes szülésnő. Én kértem, hogy hívják a fogadott szülésznőmet Mónit és a dokimat – Kósa dokit. A vizsgálatot újabb vizsgálat követi, az ügyeletes doktornő is megállapítja az alig egy ujjnyi tágulást. Lefektetnek, CTG-t rám kötik. Hálás voltam a fekvő pozícióért. Három percenként két perc szünet. A szünetekben próbáltam pihenni, a fájások alatt Karcsi kezeit szorongattam, és koncentráltam a lassú levegő vételre, amiről egy kiadványban olvastam. Figyeltem, hogy ne dolgozzak a tágulás ellen, ne feszítsem az arcomat. Egyébként sosem gondoltam volna, hogy három percenként képes vagyok két percet aludni…..
Aztán még jó néhány méhszájvizsgálat következett: megérkezett a szülésznőm, majd pedig az orvosom is. Meglepően gyorsan tágultam – erre senki nem számított, hiszen a korábbi császár műtétem miatt első szülőnek számítottam.
A vajúdás ideje alatt a szülésznőm javasolta a meleg vizes zuhanyt. A fájásokat már nehezebb volt ülve elviselni, bár a melegvíz a hasamnak jót tett, én kifejezetten rosszul éreztem magam a meleg, párás levegőben. Már kifelé készülődtem, mikor a szülésznőm szólt, hogy menjek csak vissza, higgyem el, jót tesz. Visszamentem, és megvártam, amikor Ő mondja, hogy jöjjek ki, mert újabb CTG következik. Újra feküdhettem, aminek nagyon örültem. Nem sokkal később a dokim megállapította, hogy 4 ujjnyira kitágultam, a baba feje behelyezkedett. Ekkor labdán kellett üldögélnem mindaddig, amíg a tolófájások meg nem érkeznek. Nem tudom mennyi időt töltöttem pontosan a labdán, szerintem nem túl sokat, de nagyon nehéz volt. A fájások alatt Karcsiba kapaszkodtam, a szünetekben pedig a szülésznőnek dőlve pihentem, aki a kislányom szívhangját ellenőrizte folyamatosan.
Hajnali 1:30 – megkezdődtek a tolófájások. Igyekeztem mindent úgy csinálni, ahogy mondtak. Nagy levegő, bent tart, nyom, és még egyet…..nem emlékszem, hányszor próbáltam. Az elkeseredettség lett rajtam urrá, mert a baba nem jött. Elfáradtam, és meg voltam győződve, hogy nem tudom megcsinálni. „Nem megy, nem tudom megcsinálni” – mondogattam sírva. A doki fölém hajolt, és kérte, hogy nyissam ki a szemem, nézzek rá, meg tudom csinálni!!!!!
Ekkor jött az utasítás, álljunk le. Jobb- és bal oldalon várjunk meg öt-öt tolófájást, aztán kezdjük újra. Minden erőmet összeszedve nyomtam, de nem voltam elég. Aztán a doki mellém lépett, és a tolófájáskor nyomta a hasamat, a szülésznő pedig a másik irányból segített a babának. Aztán egyszer csak valami furcsát éreztem, és tudtam, hogy mindjárt kint van az én kis pocaklakóm, akit annyira vártam.
Hajnali 1:50 - És kint volt!!! De sírást nem hallottam. Csak azt kérdezgettem, hogy miért nem sír, miért nem sír, miért nem sír……aztán meghallottam a kis hangot, majd pedig magamhoz szorítottam a maszatos, szilvakék kisbabámat. Zokogtam.
Még mindig képes vagyok rajta sírni
A testvérféltékenységgel így állunk:
Na jó, ez a legjobb pillanatok egyike, szóval azér ez nem mindig ilyen.
Többiek, be- benézők? Hogy's mint? Mizújs? Gondolom ti is úgy, hogy amikor csak lehet, akkor kint a szabadban!!!
Puszi, Eszter