[color=green][/]Sziasztok!
Végre-végre, már kezdtem nagyon egyedül érezni magam, nagyon jó, hogy ismét sokan lettünk
Márti: mi is gyógyulást kívánunk nektek, reméljük, hogy mára már jó-jó sikerült is kilábalnotok a nyavalyás betegségből.
Mumuska: nagyon irígy vagyok rátok, tök jó, hogy elmentetek, biztos már nagyon rátok is fért egy kis kikapcsolódás. Nagy öröm hogy Boni is jól vette az akadályt, és nem törte meg az utazás.
Viszonylag Jázmin is jól vette a környezetváltozást, mikor elmentünk anyósékhoz akik, egyébként Temesvár mellett laknak egy kis faluban. Ott bezzeg tök jó étvágya volt, és megette a darabos levest is, igaz ez még valamikor november közepe körül volt.
Viktim: nagyon sajnálom apósod, egy kicsit ismerős a szitu, mert az én apósom is rákos beteg volt (ki is vették az egyik tüdejét), de neki csak ennyit: Hál'Istennek. Jobbulást neki, ha lehet ilyet írni.
Timike nagyon kis ügyes, jó hogy így írsz róla, mert Jázmin is pont ugyan ilyen, szerintem nagyon megértenék egymást, csak hát, Piliscsaba és Röszke? Hát kicsit messze vannak egymástól... :cry
Majka: bocs a kérdésért,
De nem lesz Majának kistesó? Már csak azért kérdezem, hogy árulod a babakocsit iwiw-en. Egyébként a válogatás ismerős, a falatos miatt meg a kaja miatt ne aggódj, én már csak tudom, éhen úgyse halnak. Jázmin is pont ezt csinálja, egyébként most a házi sült szalonna és tepertő a kedvenc, savanyított édes káposztával. Ezek viszonylag elfogadott falatosnak számítanak, na de nem mindig.
Az az igazság, hogy én már belefáradtam az állandó hadakozásba és hisztibe. Ha nem akar enni, akkor nem eszik, majd kap a következő kajánál. Egyébként mi az egy éves státuszvizsgálaton 7670 gr. voltunk, és Erika dokinéni nem is mondott semmit, szerintem, már ő is elfogadta, hogy Jázmin nem eszik nagyokat, sőt bizonyos esetekben még ő "vigasztalt"
Rólunk: nos hát megtörtént a csoda és egy hét alatt, kb. 2-3 napja saját magunk sétálgatunk, sőt már azt is megmerem kockáztatni, hogy egyre gyorsabban megyünk, cipőben és anélkül is. Persze most már jobban el is van, ha elmegyünk valahová, bár még mindig elég anyás. A hétvégén mi is bálba megyünk, a mami lesz az éjszakai műszakos, remélem nem kell hajnalban hazajönni...
Egyébként még mindig szerelmesek vagyunk a tatába, és így neki mindig minden percben van puszi és szeretgetés. Én meg könyöröghetek napokig, mire kapok egy puszit.
Feldobnék egy témát és várnám a véleményeteket: babázás után vissza a munkahelyre vagy jöhet a második gyerköc?
Mostanában egyre többet agyalok rajta és húzom a saját agyam miatta, a férjem szerint, már idegelésig tudom feszíteni a témát, és ezáltal persze ingerült vagyok és mindenkinek beszólok. Ti hogy vagytok ezzel? Az igazság az hogy az is baj, hogy én olyan irodából jöttem el, ahol 8-17-ig dolgozunk, jobb esetben; ha nem kell túlórázni. Így csak 18-ra vagyok itthon minden nap, abszolut családcentrikus melóhely, nem? Mint a többi...
Hát most egyenlőre rólunk ennyit, de majd még írok.
További szép napot: Alexi