Sziasztok!
nagyon szépek a babák!
És hát a tali ..... lenne kedvem nagyon menni, mégha egy rövid időre is ... Én is kérem szépen a címet priviben, hátha. Apa elutazik szerdán, és nagymamás program alakult, úgyhogy lehet Hannával el tudok ugrani.
Ha megyek én csakis édességet viszem, házi mini lekváros buktát.
Lehet én leszek a topik szívtelen anyája, de én a pénteken most azt csináltam, hogy elegem lett, kifáradtam, babának sem jó - így arra jutottam, hogy leszoktatom Hannát arról, hogy a fürcsi után még lejöjjön a gyerekszobából a nappaliba (a járókába) még társasági életet élni. Eddig úgy volt, hogy kb. fél 10-10 körül tudott csak elaludni, addig jönni-menni kellett már vele, hogy ne ordítson.. Aztán mikor mi felmentünk a hálóba aludni felvittük magunkkal, megetettem még éjfél körül. Na ennek a módinak most vége, fürdés, szopi után kiságyba be, és első nap 18 perc ordítás után aludt reggel 7ig,, szombaton csak 5 percet sírt, tegnap meg semmit, hanem szépen elaludt a saját helyén egy hang nélkül és fel sem ébred fél 7-ig. És nagyon örülök, hogy végre ezt megtettem, mindenkinek sokkal jobb ez így. (Hanna lassan 7 kiló amúgy) Jókedvűen ébred, szopi és utána is azonnal visszaalszik, ekkor természetesen már hagyom a nagyágyban szundikálni, de éjszakára a saját ágyában a helye. Ennek örömére tegnap este filmet néztünk apával összebújva és ittam egy jó pohár vörösbort és nagyon jól esett.
Egyébként nálunk a többi gyerek is kisbaba kora óta úgy van, hogy a saját helyükre lettek szoktatva így 3-4 hónapos koruk körül és a mai napig azóta is nem kell ringatni, mászkálni velük, nem kell különböző praktikákkal elaltatni őket, hanem fürcsi, fogmosás, esti mese jó sok és alvás. Sólámpa bekapcsol, ajtó becsuk és ha nem betegek nem kelnek fel reggelig, amikor is én ébresztem őket.
Bocs lányok, ha valakit ez nem érdekelt, csak gondoltam leírom az én tapasztalatomat, hátha valakinek segít. Egyszerűen kifacsarja az embert ez a nem alvás, és nem csak a mamát, hanem a babát is higgyétek el. Tegnap gyerekszínházban voltunk az ovisokkal és beszélgettem egy anyukával, aki a 4 éves kisfiával volt ott, és teljesen túlparázta a dolgokat, és nem hitte el hogy én hogy birok 4 gyerekkel, hogy lehet, hogy nem alszom 12 éve! Mondom mi vaaaan?
Valószínűleg már egy ideggyenge, agyonhajszolt, lestrapált, rémronda tehén lennék, ha úgy csinálnám a dolgokat, mint pl. ez az anyuka. Szegényt tényleg sajnáltam, mert agyonaggódja az életét az egyszem gyerekével. Csak azt akarom ezzel mondani, hogy rengeteg múlik a hozzáálláson és nem szabad olyan dolgokból problémát csinálni, ami valójában nem is az, csak felnagyítjuk.
Na nehogy valaki magára vegye, csak a tapasztalataimat és tegnapi élményemet meséltem el.
Mennem kell, 2. szopi ma.