Sziasztok!
Lányok: Köszönöm az együttérző szavaitokat. Nagyon sokat sírtam, de úgy érzem most már jobb. Tegnapra még a szemeim is úgy bedagadtak a sok sírástól, még jó hegy nem kellett mennem sehova.
Ma pedig megjött piri, mondjuk elég érdekesen, de legalább megjött. Szegény apuskám próbált vígasztalni, olyan aranyos volt, pedig őt is megviselte ez az egész. Azt mondja, hogy nagyon bízott ebben ő is.
Na mindegy talpra fogok állni, csak most olyan nehéz lesz elkezdeni dolgozni, már előre látom, hogy mindenki kérdezgetni fog, hogy mi volt velem stb.... és nem akarok ott erről beszélni. Az első napot túlélem és utána már jobb lesz.
Nekem is múlthét péntektől fáj a torkom, tiszta takony vagyok és most már köhögök is. Most megyek vissza a körzeti dokihoz, most már kérek valami gyógyszert, mert hát ugye eddig azt sem mertem bevenni.
Monic: DANIKÁNAK NAGYON BOLDOG SZÜLINAPOT KÍVÁNOK!
Vius, Kissedi: Jobbulást nektek! A lényeg hogy ne az influenza legyen! Attól én is nagyon parázok!
Holnap Marcimnak farsang a suliba, úgyhogy megvan a délutáni programunk.
Méhecske lesz. Egy rövidújjú sárga pólót csíkoztam be neki, meg vettem boltba méhecske szárnyat, kicsit lányos, de megteszi, meg egy fekete harisnya lesz rajta. A lányok virágok lesznek, és néhány kisfiú pedig kertész. Valami zenés dolog lesz amit előfognak adni. Már látom magam előtt a pipaszár lábaival a harisnyába.
Most készülök az orvoshoz, remélem nem lesz dugig a rendelő. Ráadásul a mi orvosunk olyan, mint a lassított felvétel. Nem szívesen ücsörögnék ott a vírus gócpontjában.