Sziasztok!
Csilla, sajnálom, hogy nem jött be mégsem, amit vártatok.... de talán ti is úgy gondoljátok, hogy egészséges legyen... azért fura, hogy a doki így félrenézte... bár az egyik kollégáméknak mindkét gyereknél azt mondta végig, hogy kislány, és mindkétszer fiú született... nektek azért még van pici időtök vásárolni.
Noémi, kitartás, nem sokat kell diétázni
Zdori, sajnálom a mamádat, remélem, ő is gyógyul!!!
Nitácska, megnéztem a blogodat, nagyon klassz lett!! Nagyon jók a képek, két kis helyes kiskrapek!!!
Nagyon hős volt Barni, hogy ilyen sokat sétált!!!
Hát én is eltűntem kicsit, és el is fogok, ugyanis már épp örültem, hogy megúsztunk mindent, errefel péntek éjszaka rázott a hideg, a lázam 38 lett, majd átszakadt a hátam... kihívtuk az ügyeletet, és közölték, hogy tüdőgyulladásom van... még jó, hogy anya pont ott volt nálunk segíteni, és tudott Botonddal játszani... de hát most balhézik a kis drágám, mert olyan gyógyszert kaptam, ami mellett nem szopizhat, és bár már eszik napközben mindenfélét, valóban mindent, de estére azért még igényelte jobban a szopizást... most ez sincs. Kicsit nehezen áll át, de azért már jobb. Mintha érezte volna, hogy neki mindenfélét enni kell, beindult
Így azért éjszaka is jobban alszik, merthát tartalmasabbat eszik már. Az anyatejem már nem volt amúgy sem olyan tartalmas, szóval most ez van. A tüdőgyulladás meg úgy jött valszeg, hogy a kórházban a sebészetet éppen felújítják, és ideiglenes helyen van, és mivel egy nővérke félrenézte Botond születési évét, nem olyan szobába kerültünk, ahol kiságy plusz nekem ágy van, hanem egy olyanba, ami eredetileg nem is szoba... csak oda is raktak be ágyakat. Így a fűtés sem olyan volt, az ablak huzatolt, mert nem lehetett bezárni, de az előtérből jött be jó meleg. Aztán estére kaptunk szobatársat, és az anyuka közölte, hogy az ő gyereke csak teljes csendben sötétben tud aludni (ami sztem egy kórházban nem annyira kivitelezhető...), ezért állandóan bezárta az ajtót. Ő hozott magának polifoam matracot meg hálózsákot, én meg ültem a széken, mert ágyunk persze nem volt. De már éjfélkor csutkára fagytam, és inkább kabátban ültem bent. Botondot be tudtam takarni, több takaró is volt, ő nem fázott. Aztán a nővérkék jöttek többször, hogy ne zárjuk be, hát mondtam, jó, nem én zárom. Erre anyu felállt, és visszazárta, mert őt zavarta az éjszakás nővérkék beszélgetése. Úgyhogy "tökjó" volt... aztán hajnalban már nem zárta vissza, mert aludt... észre sem vette, hogy kinyitották, szóval nem is értettem, miről beszélt, hogy őket zavarja bármi is... aztán 6-kor jött egy "kedves" takarítónő, aki felvágta a nagyvillanyt, se szó, se beszéd, úgyhogy Botond ordított, nyilván, aztán visszaaltattam, utána meg szobatársanyu kapcsolta fel a másik villanyt, "mindjárt lekapcsoljuk" csak épp megcsinálja a gyerekének a tejet, (ezt mondjuk kívül is tudta volna) és épp csak a mindjárt-ban még meg is etette vele... aztán 15 perc múlva, mikor már Botond teljesen felkelt, megkérdezte nagy ártatlanul: "most már teljesen felkeltettük?".... hát... mit gondoltál?! szóval alig vártam, hogy elhúzzanak ők is, mi is hazamenjünk...
Ez volt a mi kis kálváriánk, de igazából nem számítottam szállodára, nem arról van szó, gondoltam, hogy nem lesz ágy, vagy ilyesmi, nem ez volt a baj. Úgysem tudtam volna aludni, figyeltem Botondot, de ez a szobatárs... hogy csak ők számítanak, és az ő gyereke.... ez a nemtörődömség a többiekkel szemben... ez sokszor felbosszant... meg mikor Botond már aludt, az ő gyereke nem, akkor még zenéltette a játékot neki, meg valami csörgőset is adott neki.... szóval..... na mindegy. Túl vagyunk rajta
most már nekem is jobb, csak épp nem tudom teljesen kifeküdni a dolgot, és nem tudom, mikorra fogok meggyógyulni. Meglátjuk.
remélem, nálatok jobb a helyzet, és mindenkinek puszi!!!