Timcsi
megvagyok, csak tegnap olyan erős fájásaim voltak (jóslók, de ahhoz képest nagyon erősek, olyan jó erős menszeszes fájdalmak), hányingerem volt, hogy már este hétkor lefeküdtem, nem bírtam vacsorázni, most ettem egy kis zacskós tésztalevest, azt a vietnámit, vagy milyet, tele E-vitaminnal
. Mióta várom Mendelt, ez a kedvenc ételem, előtte rá se néztem. Megfőzöm a finom krémlevest, megeszem azt, de azért naponta egyszer lecsúszik egy ilyen leves. Na, mindegy, ennyi baj legyen, mi annyira odafigyelünk az étkezésünkre, a zsemlét a férjem süti, mindent én főzök, meg sütök, ennyi kell.
Akartam írni tegnap, de nem volt hozzá erőm, nagyon rosszul voltam.
Booo
milyen sok baleset? Mitől?
Az Ákos jó név, a szomszéd kisfiú is Ákos, nekem tetszik.
Nancsika
hallod, két hétig két ujjnyira nyitottan??? Az hogy lehet??? Nem volt fájásod? Nem éreztél semmi??? Nagyon jó súlyban van ez a legényke
Nagyon cuki.
Csibic
amikor lejjebb megy a gyerek, könnyebb lesz a légzés. Nekem már annyira lent van, hogy simán veszek egy mély levegőt, sőőőt. Lent viszont annyira nyom, hogy az már fáj. De ez van...
Anyós:
lehet, hogy fárasztó, de nélküle fárasztóbb lenne. Majd utána egy ideig nem akarjuk látni őket, tudom én, az előző szülésemnél is ez volt. Anyósom egyébként olyan, mint az időjárás, néha nagyon gáz (de akkor iszonyatosan, el sem mesélem, mert csak néznétek, hogy még szóba állok vele), máskor meg annyira normális, hogy az hihetetlen. De egy biztos: ha jön segíteni, akkor megkérdezi, hogy mit segítsen és nekiáll, vasal, felmos, meg ilyenek. Szóval ilyen szempontból ő nagyon jól jön. Van, amikor rájön, hogy ossza az észt, na, olyankor teljesen kikészít, de ez nem mindig van.
Anyu a másik fele, anyuval nagyon nehéz, mert ő még csak most jutott el oda, hogy megértse, teljesen más a gyereknevelésről a véleményünk. Én soha nem szeretnék a gyerekeimnek olyan gyerekkort, amit én kaptam, persze ez nem teljes mértékben az ő hibája, de akkor sem szeretnék. Így a kislányom szülése után anyu kivett egy hét szabit, hogy segítsen nekem, de megsértődött rám, mert nem azt csináltam, amit mondott és azt az egy hetet a Gellértben töltötte, áztatta magát. Hát ez teljesen kikészített. De most már előre megbeszéltük, hogy apu fog jönni segíteni, mert ő nem szól bele semmibe, azt csinálja, amit kérünk, játszik a kislányommal, márpedig nekem az nagyon nagy segítség. A héten is itt volt, kedden, egész délelőtt játszott a leányzóval és ő annyira élvezte, hogy azt nem tudom elmondani. Nekem erre van szükségem, nem arra, hogy megmondják, hogy mit csináljak. Ha kérdezek, akkor természetesen (márpedig szoktam kérdezni, sőt), de ha nem, akkor nem kell az, hogy még arra is figyeljek, hogy ő most mit magyaráz, a fejemben már megvan, hogy mit fogok csinálni és hogyan, a sorrend is, ha beledumálnak, akkor csak mindent elfelejtek és félbehagyok. De jó ez így, csak eddig az apuval egyáltalán nem volt kapcsolatom, így ez nem is derült ki, hogy ő tudna nekünk segíteni. Ez sajnos az anyu bűne, mert ő úgy nevelt minket, hogy aput mindig lehúzta, de most már megértettem mindent, felnőtt fejjel és anyaként már teljesen máshogy látom a dolgokat. Apu egész életemben egy idegen volt számomra és most már végre közelebb lehet hozzám és ez nagyon jól jön, nagyon örülök neki.
A kényszer hozta úgy, hogy megismertem az apámat. Csak ő ért rá eljönni segíteni nekünk, amikor a kislányom beteg volt, vagy ha már kimerültem. Hála Istennek, hogy így történt.
Egy biztos: sok magnézium, de akkor is fog kelleni a segítség.
Pancsi
nekem az apu lesz itt, hogy segítsen, mert ő nyugdíjas, meg anyósom hazajön február 20-án Angliából (kint dolgozik), ő is fog jönni. Jól jön, ha itt vannak, anélkül nem is menne, abban biztos vagyok. Azért jól fog jönni, hogy Didri ovis, bár most nem jár már két hete és nem is fog, mert hétfőn megkapja a bárányhimlő elleni oltást, de majd fog járni és az is egy kicsit könnyít a helyzeten, mert neki rengeteg energiája van és ott az oviban a sok szélvész kisasszonyka között kijátssza magát.
Ja, képzeljétek, én nem is gondoltam bárányhimlő elleni oltásra a kislányomnál. De most, hogy utánanéztem, megmondom őszintén, alig várom, hogy megkapja. Szemét dolog ez a bárányhimlő... Eddig úgy gondoltam, hogy egy sima gyerekbetegség, áááá... Nem úgy van az! Annyi szövődménye lehet... Na, nem baj, Didri megkapja, a tesó meg majd csak 9 hónaposan kaphatja meg. Az egyik ismerősöm kislánya még nincs 9 hónapos, elkapta a bárányhimlőt, két hete folyton lázas, most már az egész teste tele van pöttyökkel (a lába, talpa, szeme, feje, mindene). Ahelyett, hogy szegényke mászna, tapasztalna, fejlődne, egész nap beteg, sokat sír, olyan borzasztó. Mondta az anyukája, hogy ő rábeszélt volna engem az oltásra, ha magamtól nem gondolok rá, az tuti, mert annyira sajnálja a kislányát. Hát megértem szegényt... Borzasztó lehet...
Úgyhogy egyedül kell boldogulnom. De holnap megint lesz 
. Utána aztán hetekig nyalogatja a sebeit 
