Halihó Bogárkám!
Na, ide figyu csajszi! Én nagyon szívesen kiküldöm Neked ezt a két cseppet. Mondom csak 3hétig szedtem őket, szóval, majdnem tele van mindkét üveg! Csak küldj nekem címet, és már repülnek is!
Ami a korodat illeti, szerintem Cham sem úgy gondolta, hanem általánosságban írta, és, hogy ez is ennek a rohadt felgyorsult, elkorcsosult MŰ Világnak tudható be, hogy így kitolódtak az évek. Ha, azt vesszük, hogy anyám ennyi idősen már rég két gyerekes anyuka volt...
Amiket írtál, teljesen úgy van. Az én férjem pl utál bmi előre elkészített dolgot, illetve a hentesnél vásárolt húst, az E-kel teli élelmiszereket, a mikrot stb. Nekünk nem is volt itthon mikrónk, nászajándékba kaptunk egyet, de azt is max melegítésre használjuk, és ki kell jönnöm még a konyhából is, amíg megy. Hiába, Ő ahhoz volt hozzászokva, hogy mami minden állatot felnevelt(csirke, kacsa, kakas, disznó), és sosem voltak rászorulva a hentesekre. Meg elég nagy kertjük is van apóséknak, és abban bizony minden megterem.
Ja, tényleg most eszembe jutott még egy vmi. Én még elkezdtem lúgosítani is. Bár azt a komoly lúgosító étrendet nem tudtam betartani, de szintén az energy-től ittam egy fajta lúgosítót. Az is nagyon hasznos tud lenni.
Ami a lelki problémákat illeti. Szerintem nyugodj meg, mert nem hiszem hogy akár ebben a topikban is nagyon sokan elmondhatnák magukról, hogy mennyire jó családi hátterük volt.(Bocs, ha ezzel vkit megbántok, de tudom, hogy ez a mai világban sajnos nem így van.)
Nekem ugyan nem váltak el a szüleim, de lehet jobb lett volna. Nem telt el ünnep veszekedés nélkül. Szinte alig volt vasárnapi ebéd, amihez mindannyian leültünk volna. A nyaralásokról meg nem is beszélve. Kicsi koromban voltunk párszor együtt, aztán márcsak anyu, tesóm, én, majd az sem-mondjuk az már inkább anyagi dolgok miatt. Én a férjemék családjában tudtam meg igazán, hogy mi az, anya-apa-gyerekek. Nem mondom, hogy ott nincsenek viták, és azt hiszem nyugodtan mindenki odateheti a kezét a szívére, és mondhatja, hogy mindenhol vannak. De emberek vagyunk, és ez így van jól. Mi is pl Zolival nagyon sokat veszekedtünk, mikor beköltöztünk, (esküvő óta sokkal kevesebbet)de mi pl, mindig megbeszéltük ezeket a veszekedéseket, illetve azt is, hogy inkább jöjjön ki mindkettőnkből, minthogy magunkba fojtva vigyük tovább elraktározva, mert az rosszabb. De ennek ellenére, én is nagyon függök a férjemtől. És erre nagyon nagyon nem vagyok büszke, mert tudom, hogy a mai világban egy nőnek meg kell tudnia állnia a saját lábán, mert bármi jöhet. De én gyenge vagyok, és tudom, ha Ő nem lenne, akkor én se. Én nélküle nem tudnám élni az életet!
Szóval, Bogikám! Nyugi, drága, mindenkinek vannak jobb és rosszabb napjai, hetei, időszakai!
Bocs, megint nagyon szentimentális és őszinte voltam, de ez kikívánkozott!