nem talatam hasonlo topicot, ezert nyitottam ujat.
Ha megis lenne, akkor elnezest es varom a linket.
A problema a kovetkezo nalunk.
A lanykam 2 eves mult szeptemberben es nagyon fel az ugato kutyaktol.
Nem emlekszem semmi olyan konkret dologra, ami ezt kivalthatta volna, foleg az elejen, csak arra, hogy ez lassan fokozodott.
Az elso emlekem, ami ezzel kapcsolatos, az az, hogy kb 8-9 honapos kora korul, amikor ugatott a nagyapjanal a szomszed kutyaja, akkor pislogott nagyokat. Aztan ez sokaig igy is maradt, nem romlott.
A nyaron mar neha sirva fakadt, ha egy kutya a kozeleben ugatott, holott minden alkalommal elmagyaraztuk neki, hogy nem kell felni, a kutyus nem haragszik, nem akar bantani, de nem tud beszelgetni es igy koszon neki es jatszani hivja.
Mindekozben a masik nagyszulonel van egy nemetjuhasz,akivel egeszen addig jatszott, jol elvolt mellette a kertben, etette a kenel keritesen at, stb... , amig az el nem kezdett ugatni. Akkor kivetel nelkul leszogezte az allat a mellkasara es elkezdte kantalni, hogy nem kell felni, szeretni kislanyokat, csak koszon neked...
Ugyanitt a szomszed kutyatol, aki egy kolyok tacsi, mar sirva fakadt.
Mi soha enm tiltottuk a kutyaktol, sot a setak alkalmaval, ha a gazdi szerint lehetett, akkor meg is simogathatta a kutyusokat.Es ezzel a mai napig nincs is gond. Amig a kutya nem ugat, addig menne (es megy is, ha lehet) fele baratkozni, simogatni, de ha ugato kutyarol van szo, akkor leblokkol.
A helyzet most mar nagyon rossz lett, ebben talan 2 esemeny jatszott szerepet.
Mi most a nagyszuloknel lakunk videken, amig elkeszul a haz es itt szinte minden haznal van kutya, aki ugat, ha az utcan megy valaki.
Aztan kb 1 honapja jatszott egy kolyokkutyaval (golden retriverm, szoval nem annyira kicsi mertu, de nagyon baratsagos) a haz elott a hidunkon- hozzateszem vagy fel oraja mar, gond nelkul, - amikor az valahogy erosebben ment neki a labanak, ettol elvesztette az egyensulyat, es beleesett az arokba. Sajnos en pont a kicsivel voltam elfoglalva(7 honapos), tole talan egy lepesre, de nem tudtam elkapni. Akkor ugy tunt, nem razta meg nagyon, inkabb meglepodott, mint megijedt.
Egy kicsit sirt, de a velemenye az volt, hogy hoppa, kutyus belelokott az arokba, jatszott velem, saros lettem, nincs rajtam csizma, csizma nelkul nem megyunk az arokba. Es azota is jatszik ezzel a kutyaval, rendszeresen,jol megertik egymast. De ez a kutya nem ugat szinte soha.
Az incidesrol meg sokaig meselt, mindenkinek, de nem ereztem, hogy annyira megrazta volna a dolog. Nem lett lenyegesen rosszabb a helyzet. Tovabbra is felt az utcan az ugato kutyaktol, de nem panikszeruen. Odabujt hozzam, megfogta a kezemet, de meg hajlando volt jonni es nem si sirt allandoan, csak ha valami miatt jobban megremult.
Ami szemmel lathatoan rontott a helyzeten, az a legutobbi elmenye volt. Fel kellett mennunk Pestre es most csak az aposomnal tudunk lakni, ahol az ugatos kutya lakik a szomszedban. A kaputol a haz vagy 40 meter es a kutya (amuyg egy bernathegyi, szoval eleg jambor fajta) vegig rohan a kerites mellett es ugat. Elso alkalommal nagypapa levitte kezbe, valahogy ment a dolog. MAsodik alkalommal amikor mentunk kifele - es szerintem ez az eset okozta a traumat- en a kicsit toltam-vittem a babakocsiban, (mert vagy 20 lepcso is kozbe van iktatva) elore mentem, metr nehez volt cipelni a kocsi gyerekestol. Nagypapa a nagyobbik melett mellettunk. Kutya ugat, lanykam, elkedt sirni. Nagypapanak eszebe jut valami, otthagyja a visito gyereket es visszamegy a hazba. (neha kikiabal, hogy nem kell sirni, nem bant). En a kicsit felvittem(otthagytam az utcan egyedul
) es rohantam vissza a nagyert, aki akkor mar annyira belelovalta magat, hogy levegot se vett es az ajulas hataran volt. (Ami nem egyedi eset mondjuk, mert ilyet mar maskor is produkalt, affektiv apnoe , majd kinovi a doki szerint). Aposom viselkedeset nem minositem, de tudni kell, hogy o egy kicsit katonasabban nevelte a gyerekeit, mint mi. Viszont ez utan az eset utan megbeszeltuk a dolgot es mar nem hagyta/gogja hagyni tobbet a kiakadt gyerereket egyedul. Csak
sajnos addigra ez megesett es ettol kezdve a helyzet drasztikussa valt.
Minden egyes elindulast -elkezdtem oltoztetni oket- siras es nem akarok kimenni, felek a kutyustol elozott meg. Erre persze jott a szoveg, hogy nem bant, csak koszon...lasd fennt.
Aztan olbe kellett venni -nem is probaltuk mashogyan- es ugy kapaszkodott, mintha az elete mulna rajta. Belefurta a kis arcat az ember nyakaba es nyoszorgott folyamatosan. Jobb esetben. Rosszabb esetben azonnal bombolni kezdett es csak az autoban hagyta abba.
Ugyanez hazafele. Ha eszrevette, hogy kozeledunk, jott a "musor" megint.
3 nap utan visszajottunk inkabb videkre a masik nagyszulokhoz.
Most mar mondja, hogy nem akarok a nagypapahoz menni, felek a kutyustol.
Es ami a legjobban megijesztett az az, hogy itt sem akar mar kimenni, meg az udvarra sem. Eddig kinn volt allandoan es allt az ajtoban, hogy engedjem ki. Tegnap ugy kellett rabeszelni, hogy jojjon ki es nem volt hajlando hatramenni koszonni a sajat kutyanknak es parizert se vitt neki.
aztan felult a biciklire es kimentem vele az utcara biciklizni (eddig ez kiemelt program volt, amit mindig nagyon vart) most nem jutottunk el a kerites vegeig es mar sirt, hogy nagyon felek a kutyustol, menjunk inkabb haza. Pedig meg csak nem is ugatott egy kutya sem az utcaban.
Aztan mar az udvaron se volt hajlando megmaradni, be kellett hoznom oket.
Ma pedig mar ki se jott, hiaba csalogattam barmivel.
Eddig probaltam neki meselni, kibeszeltetni, eljatszani (meg ugattam is a jatekkutya helyett, de kinevetett, hogy anya ugat) konyveket nezegettunk, de igazabol nem tudom, mi a megoldas.
Ugyanis a nem ugato kutyaktol tenyleg nem fel. Meg mikozben a horror hazaerkezesek-elindulasok voltak is, a parkban latott egy kedves kutyat es megsimogatta.
A legnaygobb gondom az, hogy jovo heten megint kellen mennunk Pestre, megint aposomnal fogunk lakni es most 10 naprol van szo.Nem tudom, hogy lehetne megoldani ezt a problemat.
Illetve hosszutavon mi a megoldas.
Semmikeppen nem szeretnenk, ha maradano dolog lenne belole, viszont a pesti tartozkodast mashogy nem tudjuk megoldani. Se elhalasztani igazabol.
Szerintetek ilyen esetben mar indokolt a gyermekpszichologus? vagy varjunk meg, hatha az ido megoldja? Es ha igen akkor hova?
Az affektiv apnoe-val a 11 keruleti gyermek ideggondozoba voltunk, de csak 1 alkalomma, es megallapitotak, nincs ok a tovvabiakban odamenni.
Egyaltalan, mit tudnak kezdeni egy ekkora gyerekkel?
Szerintem valamit mindenkeppen lepni kell, csak meg nem latom, mit.
Ami meg eszembe jutott, hogy amint kezs lesz a haz, es bekoltozunk/helyre razodunk, befogadunk egy kolyokkutyat, ami a gyerekekkel no majd fel. Eddig is tervbe volt veve, de terapias cellal talan megsurgetnem a dolgot.
Errol mi a velemenyetek?
Bocsanat a hosszusagert, de ez nem ment rovidebben.
macsek
