2001.11.09 15:29
Szerző: Anonymous
Sziasztok !
Csak okt.19-töl olvasom ezt a topicot, igy az elözményeket nem ismerem.(sajna nincs idöm archivot olvasni ) Gea kérdéseit végéigolvasva azonban mintha a saját-fel nem tett kérdéseimet látnám leirva.
Egyébként én is szivesen szültem volna itthon, de elég késön olvastam róla, hogy ilyen egyáltalán létezik. Már egyrészt megvolt a dokim, egy családi jóbarátunk, másrészt ha jól értelmeztem Geréb Ági vidéken nem vezet szülést, harmadrészt a párom sem nagyon lelkesedett a gondolatért.
Az elsö két gyermekemet 12 és 14 évvel ezelött szültem, nem volt még semmilyen lehetöség választásokra, legfeljebb annyi, hogy melyik kórházban szeretnék szülni és slussz. Éreztem én akkor, hogy valami nagyon nem jó, egy szülésnek szép élménynek kellene lennie a fájdalom ellenére, de egyik sem volt az.
Most harmadik babámat várva már eleve sokkal több információhoz jutottam – például innen a netröl, idösebb fejjel az ember bátrabban mer kérdéseket is feltenni és kivánságait elmondani.
Végülis a harmadik szülésem sem teljesen ugy sikerült, ahogy szerettem volna, de azért végre szép emlékként maradt meg bennem, nem olyannak, amit az ember szeretne mielöbb elfelejteni. Annak idején – nagyon jól emlékszem még ma is, a szülés folyamata alatt nagyon sokszor éreztem azt, hogy nem, én soha többet ezt nem akarom átélni, nem szülök többet. Pedig epidurális érzéstelenitésben volt részem, mégis. Ennek persze egy csomó oka van, elsö férjem sajnos nem volt partnerem, nagyon szerettem volna, ha velem van a nehéz órákban, bátorit, fogja a kezem, vagy bármi, de nem akart velem jönni. Pedig akkor még nem volt általános hogy apukák bemehetnek szülni, de nekünk lehetett volna. A klinika professzoránál szültem, aki ismerösünk volt, de nem a státusza miatt szültem nála, hanem mert állitólag jó is volt. Nem is volt tulajdonképpen akkor problémám vele, hiszen azt tette, ami akkor a gyakorlat volt. Amikor este tiz körül beérkeztünk a klinikára, ügyeletes orvos megvizsgált, manuálisan, két ujjnyira nyitva, akkor szülünk. És ott abban pillanatban már megejtették a beöntést, a borotválást, nem ám kérdés, hogy nem volt-e véletlen hasmenésem, vagy akarom-e a kopasztást. Ahogy a bemelegitésen tulestem, hipp-hopp már a szülöszobán voltam, meglehetösen gyenge fájástevékenységekkel. Viszont secperc alatt bekötötték az oxitocint, végigkinlódtam tök egyedül az éjszakát, azt hiszem olyan magányos addig még életemben nem voltam. Burkot nem kellett repeszteni, mert olyan elefántos adag oxitocint kaptam, hogy szerintem kipukkadt, mint egy összenyomott lufi. Mikor már szüköltem (nem kiabáltam, nem visitoztam, amennyire csak birtam visszafogtam magamat) a fájdalomtól, az ügyidoki mellettem elsietve odavetette, hogy nem kell ennyire odalenni, nem fáj az annyira…Mert ö aztán tudja…És itt jön az, hogy nem férfiakkal kellene szülnünk. Nökkel, és lehetöleg olyan nökkel, akik már maguk is szültek. Egy nö eleve több empátiával rendelkezik, föleg ha maga is átélte a – netán mesterségesen gerjesztett és igen erös fájdalmakat.Valamikor a félidöben végre megérkezett az érzéstelenitést végzö orvos, és ugyan nagyon féltem, de végre elusztak azok a hatalmas fájdalmak. Az érdekes csak az volt, hogy hol a dokim? Aki ekkor még nem is látott. Hát a kitolásra meg is érkezett. Futva, és futás közben is beöltözve. Mint kiderült valamikor fél öt körül ébresztették, mert elsö szülésre nem érdemes sietni. Akkor meg már siethetett….Na mindenesetre a finisre beért, ha már ott volt vágott is egy jó nagy rést, majd rákönyökölt a hasamra, ne totojázzunk már ennyit. Ezek után hosszan stoppolt, nagy vágást soká kell varrni, és elvileg nem fájhatott volna, hiszen még lógott a hátamból a csö, de ennek ellenére azt hittem, belediffundálódok a szülöágyba, annyira fájt. Aztán jó kis katéterezés, mert nem tudtam két órán belül pisilni, ugy hogy egész éjjel nem ihattam egy kortyot sem, pedig majd szomjan haltam. Ami pisi bennem volt azt a beöntés után sikeresen eltávolitottam, igy nem tudom hogy a csudában tudtam volna pisilni, és föleg mit… Arról nem is beszélve, hogy nem tudok ugy pisilni, hogy idegen emberek rohangálnak körülöttem, föleg férfiak. Merthogy akkoriban a szülöszoba tehénistálló szerü hodály volt egy rakás ággyal. Manapság nem tudom milyen, mert eszem ágában sem volt oda visszamenni a harmadik babámmal. A második szülésem dettó igy zajlott le, azzal a különbséggel, hogy jobb volt az érzéstelenités, nem voltak fájdalmaim és idöben beért a doki. De ettöl sem éltem meg pozitivan. Nem beszélve a gyermekágyról, ahol idegen emberek között éltem meg az elesettségemet, amiben szülés után van az ember, olyan szobatársakkal akiknek a kulturája és a testkulturája hogy ugymondjam eléggé eltért az enyémtöl. A babámat fél pillanatra megmutatták szülés után, majd elviharzottak vele. Tizes apgarja volt, tehát nem kellett élesztgetni, és mégis. És nem is láttam aznap többet, csak a másnap reggeli szoptatásra hozták ki, 24 óra mulva… Baja nem volt, csak nem hozták ki. Hogy pihenjek…Na ez a mult. És a jelen ? Most, amikor részese voltam egy sokkal jobb szülésnek, amiröl tényleg pozitiv emlékeket örzök, még ezek után is azt mondom OTTHON. És felesleges lenne hosszasan magyarázkodnom, hogy miért, hiszen Gea hosszas kérdéssorozata magában rejtette a válaszokat is természetesen. Talán Pele megfogalmazása a legjobb, én is szabad választás-párti vagyok. De hol vagyunk mi ettöl… hol vannak ehhez a mindenki által hozzáférhetö információk, de föleg hol vannak ehhez a megfelelö emberek ? Akinek nincs Internet, akinek nagyon sok havonta négyszáz forint Kismama magazinra, honnan jut olyan információhoz, hogy egyáltalán létezik olyan, hogy otthonszülés ? Legfeljebb a Hiradóból, hogy valaki otthon megszülte és elásta a babáját. A körzeti dokinál, védönéninél nem hiszem, hogy kapna erröl megfelelö objektiv tájékoztatást. Aztán meg ha kapna… és hirtelen egy csomó nö mondaná, hogy igen, egészséges vagyok, a babám is az, otthonom is van, hát nem akarok kórházat csak 1 jó bábát, netán egy szülészorvost, aki velem lesz a nagy napon, hát kérdem én mi lenne ? Hát semmi, mivel G. Ági nem tudja magát 678 felé szakitani. És nem tudom hány végzett dula van, és van-e vidéken…Szóval ennyit a szabad választásról. Ami az ideális megoldás lenne amugy. Ja és ami a lelki és a magzati oldalt illeti, azt hiszem nagyon szépen irtad le Pele, ráadásul nagyon is igazad van. (most akkor szülünk, mert holnapra repjegyem van…)
Éva ! Én is helytelenitem, ha valaki névtelenül ir, de sajnos Névtelennek igaza van. Nagyon sok kutyaütö él nagyon jól. (és akkor még nagyon finoman fogalmazott Névtelen)És ez persze nem azt jelenti, hogy aki jól él, az tuti az. Sajnos, ahogy minden szakmában, ugy az orvos szakmában is egy csomó hozzánemértö, vizsgákon épphogy csak átcsusszanó praktizáló „szakember” van, aki praktizál, és pofátlanul jól él. Legfeljebb gyakran vált munkahelyet, mert eltanácsolják, finoman átirányitják, ha tul sok bajt okozott egyik helyen már… azt hiszem Névtelen is erre gondolt. És ezek a jelzök nem A KÓRHÁZBAN DOLGOZO orvosokról szól, ugy általában, hanem azokról, akiket az elöbb jellemeztem. Az orvosokat sajnos hajlamosak az emberek a Nagy Fehér Szentnek tekinteni, mert rajtuk a fehér köpeny, és lehet, hogy megmenthetik az életünket. Vajon a tüzoltok (most vonták meg a veszélyességi pótlékukat) akik ugy mentenek életet, hogy közben a sajátjukat veszélyeztetik, hol vannak megbecsülve, kitöl kapnak boritékot pl.? Legfeljebb egy plecsnit. Ha tulélte, ha nem hát istenem. Szóval asszem sokakat az irritál, hogy a Nagy Fehéreket más mércével mérjük, mint az egyéb halandókat. Aki lelkiismeretes, jó orvos, nem kezeli le betegeit, kollégáit, szivvel lélekkel végzi azt, amire felesküdött, ami a dolga, az szuper. Becsüljük meg. De ne többre, mint egy ugyanolyan szivvel-lélekkel, tehetséggel szorgalommal dolgozó mérnököt, tüzoltót vagy bárki mást.
Nagyon jól esett Peta józan sorait olvasni. Bizony a személyeskedés, a mások véleményének lebutaságozása nem épp a kulturált vitatkozás elemei közé tartozik. Ami pedig Peta sorait illeti, nagyon sok olyan dolgot fogalmaz meg, amin valóban érdemes elgondolkodni, attól, hogy valakinek van egy kialakult véleménye egy témáról, attól még gondolkozhat mások véleményéröl józanul anélkül, hogy azt kötelezö lenne elfogadni.
Például javaslom alapos végiggondolásra Petának azt a kérdését, hogy ha valaki attól való félelmében, hogy otthonszüléskor baj érheti, és a kórházat választja, ÉS a kórházban éri baj öt, a babáját, vagy mindkettejüket, az kit fog hibáztatni ? Mert otthonszülésnél ha valami baj történik, hát abban a pillanatban lehordják, sárbatiporják, a kórházban még akár ki is csesznek azzal, aki ezt választotta. Ott mindjárt megvan a bünbak. De ha a kórházban történik valami, hát mi történik ? Kit hibáztatnak ? Netán a szülészorvost ? A kórházat ? Szerintem véletlenül sem. Tud valaki beperelt szülészröl, mühiba miatt, aki el is veszitette a pert, kivágták a praxisból, és jelenleg munkanélküli ? Fizetett már valakinek az elcseszett szülése miatt az adott kórház kártéritést ? Lehet, hogy ez általános, csak én nem tudok róla, akkor bocs…Szerintem azonban az a jellemzö, hogy ha gond van, akkor azt mondják, hát sajnos-sajnos, ez van, meg kell békélni a helyzettel, mi mindent megtettünk, amit lehet. És elöfordul, hogy ebben igazuk is van. Sokszor elöfordul nyilván, hogy becsülettel megtettek mindent, és mégis nagy baj történik. De akkor ugyan mérjünk már azonos mércével…Ha otthon történik baj, aki ott kiséri a szülést, az is nyilván minden töle telhetöt megtesz…Ha kell, nyilván azt is megteszi, hogy hivja a mentöt. Az a szakmája, hogy tudja, hogy mikor kell hivni. És ezt vagy elhiszem, hogy tudja, és megbizom benne, vagy no problemo, én korházban akarok majd szülni.
Amit az AntiD-röl irtál Peta, hát ledöbbentem, és fel vagyok háborodva. Eszméletlen. Le vagyok döbbenve. Mindemellett nem csodálkozom. Voltak némi elképzeléseim, hogy mit szemétkedhetnek a falkán belüliek a Gerébbel, de ez egyszerüen hihetetlen. Aztán meg tök egyértelmü a tb finanszirozás kérdése is, a falkánbelüliség kérdése, és amit a szülésznökröl irtál. Bizony itt van a gátmetszés kérdése, amit többnyire az orvos végez, nem a szülésznö. Kinek fizet az ember a szülésnél, hát aki ott van. Ha nincs gátmetszés, ki van ott, ki csinálja a gátvédelmet ? Bizony a szülésznö…Akkor ugyebár neki illene fizetni… Nem a dokinak… Érdeke-e az orvosnak, hogy propagálja a gátvédelemmel való metszés nélküli szülést ? Nem hiszem… Bizony én metszés nélkül szültem a harmadikat, a dokim csak állt és nézte a szülésznöt, aki mindent primán csinált, tulképp semmi szükség nem lett volna a dokimra.(akit amugy kiskoromtol fogva ismerek és szerintem egy ritka egyenes, becsületes és jólelkü pasi, és csak utána doki) Más téma, hogy mint irtam talán, barát, és nem fogadott el egy fityeszt sem, de bizony a szülésznö megérdemelte volna és utolag bánom, hogy desszert, kávé, és virág helyett nem boritékot adtunk neki, mert tényleg hálás voltam, amiért hozzásegitett a metszést meguszni…Fantasztikusan éreztem magam szülés után, nem ugy mint gátmetszéssel. (és szegénynek biztos tele a padlás hülye desszertekkel. Ha kap egyáltalán, de lehet, hogy még azt sem…)Szóval lányok, nagy-nagy igaza van Petának, ne a nagy fehéreket ajánlgassuk már ennyire egymásnak, vagy legalább ne csak, hanem szülésznöket…Hogy jó példával járjak elöl, annak a törpe kisebbségnek, aki éppen Komló városkában szeretne szülni, (Baranya) ajánlom Valikát. Sajna-sajna szánom-bánom, vezetéknevet nem tudok. Szuper.
Peta további soraira muszáj legalább annyit reagálnom, hogy mintha a saját – csak jobban és értöbben megfogalmazott véleményemet olvasnám. Bizony a megkövesedett orvosi hierarchia, a nagyfiuk rákoppinthatnak, csicskáztathatják a kisfiukat, nem is beszélve a himsovinizmusról, az alulfinanszirozása az egészségügynek, a kisfiuk belesimulása a szar elvtelen és megalázó rendszerbe a nyomor miatt, az elembertelenedés, a futószalag, mind-mind létezö és eléggé kilátástalannak tünö problémák, de miért kell NEKÜNK megoldások után kutatni, hol a fenében vannak az illetékesek. Pl. miért nem kötelezö olvasmány számukra a Babanet, tanulhatnának egy-két dolgot…A fö baj, hogy nincs igazi választási lehetöségünk, és hogy harcolni kell mindenért, mikor mi CSAK szülni szeretnénk. Ott és azzal, ahol és akivel szeretnénk, és ebben ne tegyen keresztbe se a Szakmai kollégium, se senki más…
Bocs a hosszért, de panaszkodtatok, hogy kihal a topic, hát most olvashattok. Bár sok ujat Gea és Peta levelei után nem tudtam irni, csak ismételgettem szinte, azért én is köszi, hogy meghallgattatok. Cseri