Csodálatosak ezek a gyerekek. Gyönyörűek és milyen boldogok. Nagyon szerencsések vagytok, de ők sem lehetnének jobb helyen, ahogy látom
Munka és gyerek? Egyenlőre jól megy. De ez még csak az első hét. Olivér nagyon jól viseli a bölcsit, pénteken már nem is sírt, amikor otthagytam. Rögtön ment a gondozó nénije ölébe és csak egy kicsit nyafogott, hogy jobb szeretné, ha én is maradnék. Sokat eszik, sokat alszik és még ennél is többet dumál. Igazából be sem áll a szája, nem tudom, ezt kitől örökölhette
A munka: mintha el sem mentem volna.
Bevallom, most még kikapcsolódás a zajos, fegyelmezős, néha igencsak fárasztó kisgyerekes mindennapokból. Hihetetlen újra úgy enni, hogy nem kell törölgetnem senkinek a száját. És hát sokkal türelmesebb is tudok lenni vele, következetesnek is könnyebb így lenni, hiszen kevesebb az idő. Szörnyen hangzik, de most kicsit könnyebb. Legalábbis ez a része.
Persze hiányzik Olivér, és sokszor eszembe jut, hogy mit csinálhat most nélkülem, de igyekszem nem elérzékenyülni és hát tudom, hogy nagyon nagyon jó helyen van, szívesen hagyom ott, mert klassz dolgok történnek ott vele. És az ölelkezést, puszizkodást bepótoljuk, amikor itthon vagyunk.
Jó, hát kell lavírozni, hogy minden meglegyen, és hát fáradt is vagyok, amikor végre vége a napnak, de ezzel gondolom a sokbabások is így vannak. Szervezés kérdése minden - ebbe meg biztosan hamar belerázódunk. Aztán jöhet a második baba, hogy fenekestől felforgassa az életünket
Szóval így vagyunk.
Olivér lagziban