Mné!
Sajnálom a mensit. De ne keseredj el, sikerülni fog! Küldök egy nagy ölelést! És fel a fejjel. Hogyan tovább?
Megértem, hogy kiakasztott a reklám. Én próbálom tudatosan fel sem venni az ilyen dolgokat már. Mondjuk az is igaz, hogy már ez lesz az 5. karácsony, aminek úgy indultunk neki, hogy hátha be lehet jelenteni valamit. Vagyis idén már nem is tervezgettem ezt, mert hamarabb elmondtuk volna a családnak, ha sikerül a lombik. De persze lélekben csodás élmény lehet ilyenkor bejelenteni, volt már ilyenben részem, két sógornőm is így jelentette be a babájukat évekkel ezelőtt.
Timejka!
Igazad van, amire az ember agya rákattan, azt mindenhol észreveszi, feltűnik neki az összes kismama, minden ismert, ismeretlen híresség terhessége is fájdalmat okoz. Pedig nincs több terhes, csak jobban megérezzük.
Mikor kezdődik a téli szünet? Biztos nagyon várja már Bence. A rákszűrés szerintem is fontos.
Szerintem természetes, hogy néha az ember már azon is gondolkozik, hogy mástól szeretne gyereket. Vagyis nem is a mástól a lényeg, hanem, hogy legyen gyerek. Nagy elkeseredésünkben mi is azt beszéltük a férjemmel, hogy nem várunk fél évet, hanem összehozok én máshogy egy gyereket, aztán együtt felneveljük. Persze, mindketten tudjuk, hogy erre úgysem lennék képes. De durva, hogy az embernek már ilyen is megfordul a fejében. Aki ezen nem megy át, az nem érti meg.
BUMI!!!
Köszönöm, köszönöm, hogy jöttél kicsit!
Teljesen megértem, hogy nem jössz minden nap, így a fél év várakozás tudatában bennem is érik a gondolat...
Remélem, végre sikerül beállítani a gyógyszerekkel a hormonjaid, és ha minden rendben lesz, jöhet a folytatás. Drukkjaim küldöm, akkor is, ha ritkán tudsz írni!
Én tegnap kicsit megijedtem, hogy szép, szép, hogy kitalálok egy célt az életemnek, ami nem a baba, de mi lesz, ha nem találok. Egyelőre nem sikerül legyőznöm a hatalmas vágyamat a baba iránt, vagy nem sikerül már irányba terelni (tényleg, olyan nagy meló ez, mint egy folyónak új medret ásni, hogy oda terelhessük a vizét... Elképzelhetetlennek tűnik, de megvalósítható!) De nem adom fel. Ma pl. eszembe jutott a fotózás. Lehet abba kellene beleásni magam, hisz azt úgyis szeretek... De januárig még csak ötletelek, aztán indul a tervezgetés, aztán a munka ezerrel a mederrel...
Beze!
Remélem már hazajutottatok, szépen gyógyul a sebed, és hamarosan jelentkezel pár szóval, képpel! Hiányzol! És nagyon szeretném megcsodálni a kis Marcikádat!