Sziasztok..
Örülök, hogy nem felejtettetek el...
Üdv mindenkinek, akivel még nem beszéltem..
Dóri: nem vagy semmi..
két manó, akik már nem is olyan kicsik és még tanulni is van erőd..
le a kalappal..
és gratula négyeshez..
Etelka: micsoda nagyfiú már Boti..
amúgy, hogy vagytok?? apuka??
Bábaildi: jövök és mesélek..
csak győzzétek elolvasni..
Snápi: Norina micsoda szép hölggyé cseperedett..
Rólunk is egy kicsit..
hááát a két kis törpémből, két igazi kis rafinált pasi lett..
nagyon elevenek, okosak, dacosak, időnként balhésak, de imádni valóak..
Matyi egy nagyszájú haramia lett, határozott elképzelésekkel és az ember "hasába lyukat beszélő" őstehetséggel megáldva..
vannak kemény harcaink, mert nagyon karakán egyéniség és rendesen próbálgatja rajtam a szárnyait..
de mindentől függetlenül nagyon jó gyerek, hatalmas szíve van és nagyon okos..
a kis örökké mosolygó kis szeretetgombócból szép lassan, de biztosan, határozott elképzelésekkel rendelkező kis dandártábornok palántává "serdült"..
) folyamatosan vitatkozik, mindent megmagyaráz..
és látványosan duzzog, megspékelve, a "már nem is vagy az anyukám", meg a "már nem is szeretlek" típusú drámai előadásokkal...
minden gyerek átmegy ezen, vagy csak kizárólag enyém a megtiszteltetés??
)) tavaly ilyenkor még nem gondoltam volna, hogy ilyen kis harcos lesz..
) de imádom.. annyira jópofa, ahogy próbálgatja a kis szárnyait...
) ma pl. elmentünk vásárolni.. alig birok koncentrálni, mert folyamatosan jár a szája..
non-stop..
) és befoghatatlan szájjal rendelkezik ám..
a vásárlás kb így zajlik:
Matyi: "segítsek vásárolni??", mert persze saját bevásárló listával szokott jönni, amit ő ír meg..
és innen csak mondja és mondja és mondja..
"veszünk olyat"?? "de az is kellene"
Én: "egy kicsit várjál már, mert nem tudok koncentrálni.."
közben odaértünk a csemege pulthoz: "olyat vegyünk, az finom.." erre megszólal az eladónak: "szia, csirkemell sonkát kérünk"
(nekem már kérnem sem kell)..
) közben akartam kérdezni egyet az eladótól, a borjú párizsival kapcsolatban, de elkezdett beszélni a nő egy másik eladóval, így vártam..
) erre Matyi az eladónak: "anya azt kérdezi, hogy.."
)) közben elkezdtek beszélgetni az eladó csajjal és ki is ötlötték, hogy fizetni is ő fog..
) elindultunk a pénztárhoz, ahol talált mikulás csokikat.. erre megint nem bírta szó nélkül..
) Matyi: "anya veszünk mikulás csokit??"
Én: "dehogy is.. majd hoz a télapó.."
)
Matyi: "de csak egyet.. nézd, van ilyen is.."
Én: "most tuti, hogy nem veszünk.."
Matyi: "de van hóember is.."
Én: "jó helyen van, most nem veszünk semmi ilyesmit.."
Matyi: "nem..??? jól van.."
)
közben elkezdett a bevásárlókocsin csimpaszkodni, erre én meg elkezdtem kifejteni neki, hogy miért is ne tegye, mire a drágám: "anya ne beszélj már annyit, mert nem tudok koncentrálni..
mindeközben leállt megbeszélni a nap eseményeit az összes eladóval.. egyenként..
))) a pénzárnál, már annyira nehezen ment a koncentrálás, hogy miután fizettem, a kosarat ott hagytam a pénztáros pult végében, és ha nem hozza utánunk a csaj, akkor a cuccaink nélkül jöttünk volna haza..
mondtam is Matyinak, hogy jobban elfáradtam ettől a vásárlástól, mintha lefutottam volna a maratonit..
ja és persze eközben Ákos is beszél..
és ez megy egész nap..
csak kiegészül annyival, hogy egymással vitatkoznak..
mert persze Ákost is zsibbasztja rendesen..
és miket tudnak már játszani egymással..
olyan aranyosak..
valamelyik nap azt játszották, hogy Matyi a rendőr, Ákos pedig a tolvaj és itt kergették egymást a lakásban egy órán keresztül..
) aztán Ákos ágyából építettek egy "börtönt" és Matyi oda rabosította el Ákost..
Ákos meg annyira benne van ezekben a mókákban..
és az a jó, hogy érti is, tehát maximálisan tudja, hogy miben vesz részt..
ja és már egymást is kóstolgatják rendesen..
Ákosnak könnyen eljár a keze, ha valamin összevesznek.. tegnap is összevitáztak valamin, erre Ákos megütötte Matyit és megkérdezte, hogy "fájt??", mire Matyi: "haha nem fájt.." erre Ákos még nagyobbat ütött, mire Matyi megint: "haha nem fájt ez sem" de ekkor már Matyi is ütött, majd ő is kérdezte, hogy "fájt??" Ákos: "haha nem fájt"..
) és ezzel szórakoztatták magukat egy ideig..
jól el vannak..
tiszta lököttek..
amúgy Matyinak nagyon jót tesz, hogy végre van igazi gyerek játszótársa Ákos személyében..
játszanak, vitatkoznak, időnként odacsördítenek egymásnak, aztán kibékülnek nagy puszi váltások közepette..
jó látni végre, hogy ilyen felszabadultan játszanak és közben rendezik a kis konfliktusaikat maguk között, tanulgatják egymás és a saját határaikat..
igazi kis ördögfiókák...
)
na és a dacolás..
hát azt kérem már tökélyre fejlesztették a kis drágáim..
és már Ákos is kőkeményen gyakorolja, leginkább Matyi mintájára..
múltkor is mikor jöttünk haza a közértből, Matyi talált valami ellenkezni, meg lázadni valót és mondta nekem, hogy "majd el is megyek jó messzire tőled, hogy nem is fogsz látni.." erre már mondtam is csípőből, hogy "dehogy mész", mire Matyi már rutinból: "de igen, nagyon messzire.." ekkor már kapcsoltam és mondtam neki, hogy "pedig én tudom ám, hogy nem mész, mert egy ilyen okos kis krapek tudja, hogy nem szabad messze elmenni az anyukájától.."
) erre a kis drága: "nem is megyek anya, csak viccelődtem.."
nagyon észnél kell lennem, mert kőkeményen provokálnak.. :
Ákos is kemény kis csávó..
és attól tartok ez csak a kezdet..
valamiért ellenkezett velem és elkezdett fekvő helyzetben rugdalózni.. persze el is találta a lábamat.. úgy csináltam, mintha fájt volna..
erre elkezdett aggódni: "mutasd hol fáj..?? megsérültél..??" majd megsimogatta és megpuszilta, miközben azt mondta: "semmi baj.."
kis drága..
azért remélem viszonylag épségben, max kisebb zúzódásokkal átvészelem a dackorszakot..
még a végén kénytelen leszek beiratkozni egy önvédelmi tanfolyamra..
reggelente Ákos ébred elsőként,
és kezd bele az ébresztő hadjáratába..
legutóbb nem tudtam rögtön magamhoz térni, mert nem sokkal előtte aludtam el, és megsértődött, mert valamit nem úgy csináltam, ahogy kérte.. erre egyszer csak hallom, hogy pusmog a félhomályban: "akkor már nem is vagy a testvérem"..
(vajon kitől tanulta??
egyik este meg elakart fújni egy gyertyát, de mondtam neki, hogy egyelőre hagyja csak égni.. az apjuk éppen ekkor ért haza és lépett be a szobába, mire Ákos le is rohanta a panaszáradatával..
"anya, nem engedte, hogy elfújjam.." majd hozzá is tette, hogy "simán lebunyóznám"..
) erre én elkezdtem felé menni, hogy majd én jól lebunyózom őt..
erre olyan elszántság ült ki az arcára..
annyira komolyan gondolta, hogy képes lenne rá..
fölszívta magát, bemutatott néhány ütés és rúgáskombinációt, majd odajött hozzám és lebirkózott a földre, majd mikor "letepert", felemelt fejjel közölte, hogy "na annyi is.." és elvonult nagy büszkén..
egy picivel később, meg éppen a fürdőkádba próbáltam becsalni, mikor is hirtelen rengeteg dolga akadt még.. nagy nehezen végre hajlandó volt a kádhoz vonulni, majd emelte a kis lábát és elkezdett reklamálni: "anya, leveszed a zoknimat?? valaki levenné a zoknimat??"
Ő is nagyon komolyan fejlődik..
) perfektül beszél és nagyon összetett gondolatai vannak, amiket gyönyörűen meg is tud fogalmazni..
) és nagyon komolyan szerepjátékozik.. : egy csomó dalocskát, verset tud kívülről pl: "hull a pelyhes fehér hó", "kis karácsony, nagy karácsony", mókuska, mókuska", "megy a gőzös", a Hofitól a "kell egy kis áramszünet" (persze csak refrént..
), "nyuszi ül a fűben" és még sorolhatnám, de most nem jut eszembe több..
és olyan erős..
a legújabb szórakozásuk, hogy lépten-nyomon birkóznak..
és ahogy küzd, annyira elszánt..
hát keményen meg kell mindkettőjüknek erőltetniük magukat, hogy elbírjanak a másikkal..
van bennük spiritusz az tuti..
Matyi szeptemberben saját akaratából, elkezdte idén az ovit, de végül abbahagytuk, mert nagyon nem jók az itteni oviban a körülmények és nagyon megviselte.. mivel én itthon vagyok még Ákossal, inkább itthon tartottam.. azóta megint jól van.. jövőre megpróbálunk valami megoldást találni erre a problémára.. nem Matyi hibája volt, hanem az ovié, és nagyon bánt, hogy nem lehet közösségben, mert már nagyon igényelné, de hatalmas csalódás volt neki, nekem meg hatalmas sokk pl a hiányos biztonsági intézkedések miatt.. csak egy példa.. a saját óvónője elment táncpróbára, amiről én nem is tudtam.. azt sem tudtam kire lett rábízva addig, és mikor mentem érte, a tárva nyitva lévő kis kapunál (ott hordják be az ebédet és a gyerekek ott közlekednek, játszanak felügyelet nélkül) szedtem össze a fiamat, felnőtt sehol, úgy el tudtam volna hozni, hogy azt sem tudták volna ki vitte el.. ez volt az utolsó csepp.. azóta itthon van velünk megint és egymást boldogítjuk..
de keresem a megoldást..
na hirtelen most ennyi..
és még egy kép a szerelmetes hármasunkról..
pussz Móni