Én szerintem inkább ide leírom, hogy mi történt, megpróbálok rövid lenni.
Szóval 24 évesen lettem először terhes, az a baba elment, de hát ugye fel a fejjel, fiatal vagyok, stb.
Aztán mikor nekiálltunk a próbálkozásnak, elsőre sikerült a dolog. Aztán jött a félelem.
Végighánytam az első 4 hónapot, sebaj, majd elmúlik. Aztán egyszer csak belázasodtam. Kórház, kiderült, hogy a gyerek rajta fekszik a vesémen, ezért az nem tud kiürülni, pang. Kaptam belső katétert, ami ugyan nem látszott, de minden pisilés nagyon fájt. Ez a 22. hét környékén volt, utánna végig antibiotikum, annak összes jótékony hatásával. Kb. a 33. héten mondták, hogy baj van, nagyon rossz a vérképem. Kiderült akkor, hogy az epémmel is gond van, un. terhességi epepangásom lett. Diéta ezerrel, folyamatos kórház, szigorú fekvés mert állandóan keményedtem.
A vége felé már, szégyellem azóta is, de mondtam a dokinak, hogy legyen valami, mert már nem bírom sokáig. A gyerek állandóan rugdosta a katétert, az állandóan kicsúszott, visszarakták, stb. Horror volt.
Aztán a 36. héten mondták, hogy itt a vége, a gyerek már érett, császár.
És 07.20.-án 7 óra 20 perckor megszületett Mazsi. 2500 gr, 50 cm. A katétert 4 hét múlva kivették, azóta vagyok antibiotikum mentes.
Mazsi most 6,5 kg, 67 cm, és gyönyörű
Röviden ennyi.