Sziasztok!
Bár már 3 hete itthon vagyunk, gondoltam megosztom veletek a szüléstörténetemet.
De előbb a fiunkról: nagyon jó baba, egyelőre elég jól el tudom találni, hogy mikor miért sír. Szerencsére tejem van bőven. Igyekszem nem fejni, nehogy még több legyen, de néha annyira be van durranva a cicim, hogy muszáj. Amúgy napi 7-szer eszik a baba, nagyjából 3 óránként. Éjszaka is
Levegőzés után egy picit többet alszik általában, akkor van hogy 4-4 és fél óra eltelik két szopi közt. Amúgy imádom a kis babaszagát és egész jól bírom a fáradtságot is. Anyukám szerencsére itthon volt velem, sajna a férjem még nem tudott szabit kivenni. Szóval minden rendben velünk.
És akkor a szülés, ahogy én láttam:
Szóval péntek délután 4-kor, pont mikor hazajött a férjem munkából, felültem a kanapén neki puszit adni, ahol addig feküdtem és hirtelen olyan volt, mintha bepisiltem volna. Nem volt sok, de fura volt. Gondoltam, ez biztos a magzatvíz. Aztán tébláboltam picit,mászkáltam, de csak néha szivárgott pár csepp, enyhén véres volt. 5-kor felhívtam a dokit, hogy mit csináljak, lehet-e a vérzés oka az, hogy előző nap megvizsgált (ahol nagyon gyengéd volt, tényleg nem nyomkodott feleslegesen és full zárt voltam) Azt mondta, hogy ha úgy érzem, hogy magzatvíz, menjek be a kórházba, ahol ph csíkkal meg tudják nézni mi volt az. Jól van, gondoltam várok még egy kicsit. Összepakoltam a kórházas cuccot biztos ami biztos alapon, férj meg füvet nyírt a kertben. 7-kor mondtam, hogy menjünk be, mert az megnyugtatna. A szivárgás bár elállt, de attól féltem, hogy ha magzatvíz volt, akkor lehet hogy a baba feje elzárta és azért maradt abba. Lefürödtem, elindultunk, jó nagy dugó, több mint félórás volt az út és 10 percenként éreztem, hogy fáj a hasam. De nagyon enyhén (nekem eddig semmilyen jóslófájásom nem volt).majd beértünk a szülészetre, ahol egy lélek nem volt, mondták is, hogy előző éjjel volt front, 13-an jöttek be szüni... Ctg-re raktak, majd dokinéni megvizsgált, na abba majd beszartam. A ctg eredménye: keményedéseim vannak (ahá, szóval akkor ezt hívják keményedésnek!), ujjkúpnyira voltam nyitva, szerintem az is azért, mert úgy erőltette... Aztán hazaküldtek, hogy még nem szülök egy darabig.
Hazafelé a kocsiban ezek a keményedések már határozottabban erősebbek voltak. 10-re értünk haza, akkor már a falat kapartam a fájásoktól. Ha ezek a keményedések, gondoltam akkor nem is kérdéses, hogy majd szüléskor kérek edát... Megpróbáltam lefeküdni, de nagyon fájt. Beültem a kádba, nem lett jobb. Akkor iszonyat el kezdett menni a hasam, ültem a vécén fájásokkal és azt hittem fel se bírok állni többé. Éjfélkor mondtam apának, hogy menjünk be még egyszer, nem érdekel ha hazaküldenek megint, nem hiszem el, hogy ezek csak keményedések. Oké, vissza a kórházba, már görnyedve mentem be. 10 perc ctg után leszedtek, mondták, hogy ezek bitang erős 3-4 perces fájások, itt reggelre baba lesz. Mondtam, hogy otthon szétfo*tam a budit, azt mondták akkor nem is lesz beöntés. Pedig mindig is ki akartam próbálni
Doki már meg sem vizsgált, elkezdtünk papírozni, adatok felvétele, kérek-e edát (IGEN!!!), stb. Kb fél 2-re lett kész a papírmunka, hálóing, szülőszoba elfoglalása. 2-kor jött az anesztes, bekötötte az edát, ami egyátalán nem fájt. A fájások elég hamar enyhültek tőle, sőt tiszta gyengék lettek, bár éreztem őket. Kb fél 4-ig aludtunk (!) a férjemmel a szülőszobán, tiszta jó volt. Közben emelték az oxitocint és csökkentették az edát, mert látták, hogy túl jól érezzük magunkat Na akkor már jobban éreztem a fájásokat, amik mindvégig nagyon rövidek voltak, kevesebb mint fél percesek.
Dokink is megérkezett 4 körül és mondta, na akkor kezdjük! Jobb, majd bal oldalon fekve egyik láb felhúzva kellett 3-at nyomnom. Na ez szerintem nem nagyon ment, nem bírtam tartani a lábam a levegőben, férj segített. Ezt megismételtük kb 6-szor. Aztán hanyatt fekvés, felhúzott térdek, nagy levegő és így nyomás 3-szor szemet szájat becsukva teljes erővel. Ez nagyon jól ment, baromi sokáig bírtam egy szusszal, jó ha az embernek van egy kis búvárúszó múltja... Kb 8-at nyomtam, amikor monták, hogy a következőnél meglesz. Nem is éreztem, hogy már kijött a feje. Aztán 4.52-kor hipp-hopp kicsúszott a baba, még most is könnybe lábad a szemem tőle. Szóval gyorsan végeztünk.
Hát ennyi volt, férjem elvágta a köldökzsinórt, babát elvitték megmérni, nekem pilanatok alatt kijött a méhlepény szépen egyben. Doki megvizsgált, hüvelyem nem sérült. Elkezdte összevarrni a gátat, na abba majd' beszartam. Amúgy az fel sem tűnt, hogy vágott. Bár azt mondta nem kellett sokat vágni. Mindegy, ezt is túléltük, aztán két órát együtt maradtunk még a szülőszobán, utána pedig a szokásos kórházi rutin.