Sziasztok Lányok!
Köszönöm a hiányolást. Az egy dolog, hogy szar lelkiállapotban tengetem napjaimat, néha jobb a kedvem, de néha tiszta ideggörcs vagyok, de azért az is van, hogy mostanában ide is rohangásztam, meg oda is, mindig van valami, szóval bocsi, hogy nem jöttem, de nem is nagyon tudtam, mit írjak. Néha el vagyok kenődve, és ingadozó a hangulatom. Az meg nem hinném, hogy hiányzik nektek, meg egy rakat panaszáradat sem.
De most aztán megkapjátok
Ha esetleg érdekel valakit, leírom, hogy az egyik sokkon már túl vagyok, miszerint az OTP-nél megszűntették a C-hitelt, ezáltal fel kellett vennem személyi hitelt náluk, hogy visszafizessem a tartozásomat. Bemegyek a bankba, egy rohadt szék nincs, mert állópulthoz hívtak, így mire végeztem, annyira fájt a derekam, azt hittem, kettétörök. Sosem bírtam sokáig egyhelyben ácsorogni.
De ez még semmi, mert agyon bonyolították az egészet, nem kaptam annyit, amennyit szerettem volna összeget, hanem 50 ezerrel többet kellett igényelnem, különben nem kapom meg a hitelt. Valamint 12000 Ft-ba került a hiteligénylés, miközben ők szűntették meg a C-t. Szóval nagyon szemétládák.
A munkahelyemre elméletileg csütörtökön megyek be, remélem, benn lesz a főnökasszony. Már nem is tudom, mit csináljak, csak egyszerűen esz az ideg nap mint nap. Aztán mehetek a munkaügyi kp-ba, onnan meg majd kiküldözgetnek mhelyekre, de ezért nekem be kell ruházni persze BKV jegyekre, nanáhogy. Hogy addig hol hagyom szegény kisfiamat? Passz. Gondolom a nagyszerű anyósékra.
Tegnap benn voltam a suliban, mert az első óra nyílt óra volt, megnézhették a szülők, hogy mit tudnak már a csimoták. Döbbenet, hogy jó pár gyerek folyamatosan tud már olvasni, és vannak, akik még csak most tanulnak, jó nagy különbségek vannak így. Szegény kicsikémet tegnap is jól meghajtottam itthon is, nem jó, hogy ennyire le van maradva az olvasással.
Délután, mikor a lecót írtuk, már nagyon fájlalta a kis kezét, ilyenkor mit tegyek? Hát segítettem neki írni.
Szóval délelőtt hazaértem, csináltam ezt-azt, aztán mehettem vissza Endivel a suliba Sziliért, akinek korrepetáláson ott kellett maradnia, így 5 órája volt. Rohanunk a buszmegállóhoz, nem hiszitek el, de 2 buszjárat is kimaradt, gondolhatjátok, mennyire kivoltam. Szili meg már ott várt a suli aulájában, és biztosan elkettyent a kincsem, hogy nem megyünk érte. Bakker, végül rákényszerültem, szóltam apósnak, hogy menjünk már el autóval a gyerekért, itt állunk a megállóban, busz sehol. Ez kb. háromnegyed óra volt már, amit vártunk ott. Após beközölte, hogy szédül, és nem mert volán mögé ülni. Mondom akkor anyós, de azt mondta, hogy nem. Jó, mondom akkor megoldom én. Hű, de boldog voltam... elindultunk gyalog, de inkább rohanva, de tudni kell, hogy az utca úgy fel van túrva végig, por, mocsok, minden amit el lehet képzelni... szóval rohantunk szegény Endivel, aki már nyafogott, hogy éhes, szomjas és fáradt. Na az utca végére érve telcsizett anyósom, hogy mégis elmegy Sziliért, úgyhogy visszafordultunk a kicsivel. Brutális... okés, hogy ingyenes a buszjárat, na de mi értelme, ha nem jön időben? Más meg nem jár arra...áááááááá, hócipőm tele.
Szerdára megint benn kell maradnia Szilnek korrepetálásra az 5. órában, de mondtam neki, hogy most nem megyek majd érte, mert fél 3-tól meg logopédiája van, majd csak utána küldöm anyósomékat, ha hajlandóak menni érte. Hátam közepére sem kívánom, hogy ennyi segítségek kérjek tőlük, de van más választásom? Nem nagyon basszus.
Hát szóval tök gáz az élet, de még mindig a 2 kisfiam jelenti azt, amiért érdemes élni, meg azért vannak édes pillanatok is, bár sajna nekem mostanában kevés ilyen jut.
Ja, még az kimaradt a szórásból, hogy ki nem állhatom a szemüveget, de kénytelen vagyok azt hordani, mivel valamiért a szemem mostanában nem tolerálja a kontaktlencsét. Voltam abban a boltban, ahova szoktam járni, mert ingyenes a szemvizsi. Erre a miss picsa kijelentette, hogy mivel nem náluk vásárolom a lencsét, 3000 Ft-ba kerül a vizsgálat. Mondom nem érdekel, legyünk túl rajta. De ahogy az beszélt velem... mint egy hülyével, aki vmi baromi nagy bűnt követett el az emberiség ellen. Búúúúú, de ki nem állhatom az ilyen bigéket bakker.
Na mindegy, szóval tök jól elvagyok, mi?
Bocsi a sok hablatyért, de ti akartátok
Más:
tudom, most itt sok-sok kismami van, és lassan további topicbabák megszületnek, de akinek kell esetleg LH és HCG teszt, vagy tud ismerőst, barátot, családtagot, akárkit, akit érdekel, az adja tovább, hogy most van itthon készleten, 75 Ft darabja a tesztcsíkoknak, írjatok privit, ha vkit érdekel, mert úgy gondoltam, csak most kari előtt segítenék azoknak, akiknek kell teszt, ugyanis amíg nem volt már itthon teszt, sokan keresték rajtam
!
Köszönöm
Niki, na ez az az igazságtalanság, amit írtál, melytől én is forrongok, miért van az, hogy annak adatik meg valami vagy valaki, aki nem akarja, és annak meg nem, aki évekig küzd érte. Erre mondják, hogy nincs igazság a Földön. Úgy látszik, az tényleg csak "odaát" van.
Vagy nem
Kinga, nekünk ilyen volt a pihiszékünk:
Volt rajta egy játszóív is, ahol csörgő, meg babák lógicáltak le, hogy játszhasson velük, mondjuk Endi túlzottan nem szerette azokat, többnyire nem is tettem fel. Inkább velem szeretett kommunikálni a székből
. A popsija alá pedig be volt szerelve popórezgető, azt eleinte nagyon csipázta
De később már nem izgatta a dolog
Ana, drukkban a lelkem érted
Letti, sajna Szilivel én is olyan voltam, mint a puffancs, főleg az utsó hónapban, alig bírtam járni, és már ülni is, mert annyira dagadt volt pl. a lábam. Szörnyű. De amikor Endit vártam, a szülésznő megjegyezte, hogy nagyon sok a víz bennem. Én viszont nem érzetem tragikusnak, főleg, mert tudtam, milyen az, mikor tényleg vizes vagyok. Szilinél a szülés utáni 2. napon lohadt le a puffadás, a lábam már annyira zsibbadt, azt hittem, szétrobban. De nem
Na, most mennem kell, bocsi a többiektől, mindenkit pusszantok ám, akinek nem írtam külön, annak duplán jár
Pusz