Drkakka,
bár nem vagyok pszichológus, az alapján, amit leírtál, nekem nagyon is úgy tűnik, hogy az ovival van valami gond. Lehet, hgy minden rendben, "csak" éppen az óvónők nem reagáltak jól a bepisilésére a kislányodnak/fiadnak(?), és ezzel elindult egy ördögi kör.
Éjjeli bepisilés: én, ha a gyerekem beleegyezik, éjszakára pelenkát adnék rá. Ez egy tortúra. Sem ő, sem ti nem tudtok rendesen aludni. Biztos vagyok benne, hogy ez neki is rettenetes, hogy minden éjjel 2-3-szor felébred, át kell öltöznie, át kell húzni az ágyat. Úgy gondolom, és nálunk ez sokat segített, hogy fontos, hogy a szülő megálljon egy kicsit gondolkozni, magában lerendezni ezt a bepisilés dolgot. Elfogadni a problémát, minden ezzel kapcsolatos negatív érzésünket átélni majd elengedni, a bepisilős gyerekünket is ezzel együtt elfogadni és szeretni (figyelni kell magunkra, mert lehet, hogy a lelkünk egy csendes zugában megbújik a neheztelés, a harag a gyerkőcre, bár nem akarjuk, de tudnod kell, hogy ez teljesen természetes). Érdemes szerintem naponta negyed órát szakítani magunknak egyedül ilyenkor (haha, tudom, mit jelent ennyi gyerek mellett ez...
), hogy vizualizáljuk a gyerekünket, aki bepisil, látni, hogy ott van pisisen, és úgy, ahogy van, (pisisen) magunkhoz ölelni teljes elfogadással és feloldódással.
Én bizony, ha már úgyis otthon vagyok a kicsikkel, kivenném a az ovist legalább jövő szeptemberig. Ez valószínűleg elegendő idő ahhoz, hogy stabilan szoba- és ágytiszta maradjon. Az nekem feltűnt, hogy nem tudod meg az óvónőtől, mi történik. Ezek szerint nincs meg az a bizalom, ami szerintem szükséges ahhoz, hogy valakire rábízzam a gyerekemet. Az, hogy eléggé anyás, is erősíti, hogy otthontartanám. (Tudom, milyen nehéz tud lenni. Én akkor vettem ki a 3 ovis és bölcsis gyerekemet, mikor megszületett a 4. baba. Meg is szűntek az ovi által okozott tünetek.)
És, ha találsz egy jó szakembert a legközelebbi nevelési tanácsadóban (na ez megint jó vicc, honnan tudná az ember előre, ki jó pszichológus a környéken, de ha tájékozódsz más szülőktől, az segíthet - egyébként merre laktok?), akkor érdemes szerintem elvinni.
Az enuresis központnak én most nem látom értelmét, hiszen egy olyan gyerekről van szó, aki éjszaka is volt már szobatiszta, vagyis a probléma egyértelműen lelki eredetű, így nem tünetileg kell kezelni.
Még leírok 2 dolgot, ami nálunk segített. Az éjjel bepisilős lányunk és fiunk azonnal abbahagyta ezt a "szokását", amióta a különágyak megszűntek, és az egész család egy rakásban, matracokon alszik. A másik, hogy a fiunknál (ő be is kakilt) a pszinéni mellett az is segített, hogy esténként külön neki meséltem olyan népmesei elemekkel átitatott mesét, aminek kimondva is ő volt a főszereplője, de más néven - ő Szépmezőszárnya névre hallgatott esténként
- és ezer kalandon ment át, legyőzte az összes sárkányt, gyönyörű és főleg szeretetteli királylányt vett feleségül, nem utolsó sorban pedig pl. arra is jó volt, hogy az uszodai víztől való félelmét oldjuk. De talán a legeslegfontosabb az volt, hogy volt egy olyan rituálé kialakítva, ami csak kettőnké volt, senki nem zavarhatta meg ezt az intim időt.
A kérdésedre válaszolva: én is volt, hogy a fenébe kívántam ezt az egész hercehurcát. Ilyenkor megálltam megbeszélni magammal a dolgokat.
Elmagyaráztam magamnak, mint egy kívülállónak, hogy milyen fontos türelmesnek maradnom. Ha a pelus mellett döntötök, akkor viszont aludhattok.
Virág