Sziasztok Lányok!
Köszönöm a hiányolást, megvagyunk, dübörögnek a hétköznapok.
Edit! A "titkos" olvasónk csak úgy leszólította apátokat, én a kocsiból csak láttam, hogy viszi haza a férjed Milánt, azt nem tudtam, hogy Ők szóba is elegyedtek.
Remélem Milán nem fog tovább lázasodni, sajnos titeket is elérnek a betegségek az óvodában, de ez ezzel jár.
Melinda! Köszönöm Bianka köszöntését, nagyon megnőtt a leányzó, 6 éves és csak most született.
Lassan mész dolgozni, ugye?
Anna! Veletek minden okés remélem. Neked se sok van már a szabad életből.
Jó lesz mindegyikőtöknek, én már csak tudom.
Mi jól vagyunk, Laura orra folyik, nem eszeveszettül, de azért kell törölgetni. Ma kétszer becsorgott neki a pisi, kezdek aggódni, hogy nem-e esetleg fel van fázva, de remélem csak eljátszotta inkább. Mindenesetre nem örültem neki, mondtam, hogy szólni kell, ha pisilni kell, de eddig nem is szólt, hanem ment és intézte egyedül a dolgokat, mert ugyebár Ő már "nagy". Úgyhogy remélem csak véletlen volt az eset.
Én dolgozom ezerrel, mostanában rákaptam, hogy egy héten két napra rendelem az ebédet a Teletáltól, így nem kell délután vagy este főzőcskéznem. Olyanokat kérek, amiket itthon nem csinálok, így finom is, különleges is, meló sincs vele és árban is megfelelő. Nagy könnyebbség, azokon a napokon apának is rendelek, így Ő sem hal éhen.
Laura mostanában kezd rászokni, hogy a mamánál akar aludni. Már háromszor aludt ott az elmúlt hónapban egy-egy estét és nagyon élvezi, most ez újdonság neki, meg akkor egész nap megy a bohóckodás a mamával meg a papával. Múlt héten ott aludt pénteken és szombaton mindennel jól tudtam haladni és délután mentünk érte. Úgy örült nekünk, pedig nagyon jól elvoltak mert a Bia is ott volt. Szombaton délután így elmentünk még Tatára sétálni, fagyit akart enni, de mondtam, hogy már nagyon hideg van, nincs már ilyenkor fagyi. Azt mondja, hogy akkor eszünk halacskát? Mondom, ehetünk. Leültünk egy kis büfénél és isteni hekket ettünk kovi ubival, friss kenyérrel. Ez a kislány úgy ette mint aki egy hete nem evett, azt hittem megzabálom a fejét, olyan aranyos volt. Egész nap szövegel, be nem áll a szája és mostanában, ha nem figyelünk rá, akkor kiabál.
Nem tudom írtam-e a múltkor, de nincs cumink, egyik óráról a másikra, szó szerint. Akkor történt, amikor lagziban voltunk. Még pénteken délután futkosott a sétálóban, cumival a szájában, még úgy végig is futott rajtam a gondolat, hogy hogy a fenébe fogjuk mi elhagyni ezt a cumikát. Erre szombaton a mamánál aludt mert mi Bivalybasznádon lagziban voltunk, és ugrabugráltak a Biával a mamánál az ágyon. Anyukám rájuk szólt, hogy ne ugráljanak, mert ha leesik a cumi az ágy mögé (a fejtámla mögé), akkor azt nem lehet onnan kivenni. De amint kimondta, meg is történt az eset. Jó ideig próbálta anyukám a Biával kihalászni a cumit, hasztalan. Anyukám beparázott, hogy hogy lesz, mint lesz az este cumi nélkül, de mondta a Larának, hogy hát sajnos ez van, a cumika leesett, nem lehet kivenni, de úgy képzeljétek el, hogy anyukám szétszedte az ágyat és nem találta meg azt a rohadt cumit, így a Lara minden sírás nélkül beletörődött. És a fő érv az volt, arany szívének, hogy még a Bianka se tudta kiszedni az ágyból a cumit.
Úgyhogy azóta nincs cumink, néha megemlíti, de megérti, hogy Ő már nagy, a boltban csak kisbabáknak lehet cumit kapni, ennyi. Hát én úgy meg vagyok ezen rökönyödve, hogy az én nagy cumis gyerekem, egyik óráról a másikra lemond a cumiról, és már 4. hete nem kéri, még akkor sem, amikor bánata van. Hihetetlen, ez egyszerűbb volt mint amire számítottam. Tök furcsa, hogy nincs cumink, és hogy valaha lételeme volt. De tök jó is egyben, hogy ilyen könnyen ment, okosan megértette, hogy elnyelte a föld, nincs.
Még a következő héten vittem a bölcsibe, mondtuk, hogy dugják el, ha alváshoz kérné, vagy nagyon sírna érte, akkor adják oda, de semmi, úgyhogy cumik örökre elrakva. Istenem, nől a gyerekem, már nem baba.
Na, csajok, lelövöm magam, megyek fürödni, mert hulla vagyok, Laura már alszik, reggel melódia.
Csók Mindenkinek!