Sziasztok!
Tanácsot szertnék kérni tőletek. Pár hónappal ezelőtt házasodtunk össze a párommal.
Valahogy úgy képzeltem hogy eleinte talán minden rendben lesz, de már 2 hét múlva megbántam az egészet.
Néha úgy érzem, hogy talán rendbe lehet hozni a dolgokat, néha pedig úgy hogy nem.
Van elég sok problémafelület ( házat akarunk venni,gyereket szertnénk- de kezelésekre kell járnom,anyagi ellentétek).
Nem tudom hogy fogjam e fel ezeket az igen heves veszekedéseket kezdeti viharfelhőnek, vagy próbáljak addig véget vetni neki amíg nincs úton a baba?
( ez az egy amit mindketten egyformán nagyon szeretnénk túl a harmincon...)ű
A párom meglehetősen tapintatlan és durva tud lenni hozzám, engem pedig ez mélységesen felháborít és cserében ugyanezt teszem.
Azt hiszem mindketten túl erős egyéniségek vagyunk és nehezen engedünk a másiknak.
Kérlek ha van valamilyen ötleted, válaszolj!
Köszi
Csiri
Új privát üzeneted érkezett!
Társalgó főoldal » Házasság, család » Pár hónapos a házasságunk, de már most a válásról beszélgetünk
Oldal: 1 / 1
2005.10.08 09:25
Csiri!
Talán úgy tudnék segíteni, he egy kicsit többet írnál magatokról. Hány évesek vagytok? Mennyi időt voltatok együtt a házasság előtt? Mindketten akartátok? Nem csak felfújod a dolgot? Néha velem is előfordul, hogy kiszalad a számon, hogy jó, akkor váljunk el. (Most kedden lesz a 2. házassági évfordulónk, egyébként 6 éve vagyunk együtt) De ez a válás-téma nálunk tabu, mert imádjuk egymást.
A problémafelületek meg arra valók, hogy erősítsék a kapcsolatot, de csak akkor ha az lábakon áll.
Szerelemből mentél hozzá? Miért nyírjátok egymást? Próbáltad már, hogy nem "fizetsz vissza" mindent?
Ne haragudj, ha marhaságokat írtam, csak még nem ismerem a helyzetet és így próbálok okoskodni.
Ha nem válaszolnék rögtön, akkor a Fogamzás, várandósság, szülés topikban és azon belül a Fogamzásban, és még azon belül a Babát szeretnék nevű topikban megtalálsz.
Vica
Talán úgy tudnék segíteni, he egy kicsit többet írnál magatokról. Hány évesek vagytok? Mennyi időt voltatok együtt a házasság előtt? Mindketten akartátok? Nem csak felfújod a dolgot? Néha velem is előfordul, hogy kiszalad a számon, hogy jó, akkor váljunk el. (Most kedden lesz a 2. házassági évfordulónk, egyébként 6 éve vagyunk együtt) De ez a válás-téma nálunk tabu, mert imádjuk egymást.
A problémafelületek meg arra valók, hogy erősítsék a kapcsolatot, de csak akkor ha az lábakon áll.
Szerelemből mentél hozzá? Miért nyírjátok egymást? Próbáltad már, hogy nem "fizetsz vissza" mindent?
Ne haragudj, ha marhaságokat írtam, csak még nem ismerem a helyzetet és így próbálok okoskodni.
Ha nem válaszolnék rögtön, akkor a Fogamzás, várandósság, szülés topikban és azon belül a Fogamzásban, és még azon belül a Babát szeretnék nevű topikban megtalálsz.
Vica
2005.10.10 01:13
Csiri!
Ha jól értem túl vagytok a 30-on?Szerintem jól érzékeled,hogy ilyenkorra már eléggé merev az ember személyisége és nehezebben változik,mint pl.: 20 évesen.
Összeszed az ember egy-két rigolyát,megszokást és nehezebben vált.Férjem és én hasonlóan benne voltunk a korban és idő kellett az összecsiszolódáshoz,de sikerült.
Tudod ,talán egy férfinek még nehezebb feldolgozni,hogy felborul az élete ebben a korban,és sztem. tanulnia kell,hogy másra is figyeljen magán és a munkáján kívül.Alkalmazkodjon.
Ez nem érzéketlenség(sokszor),csak ügyetlenség.
Nem javasolnám a visszavágást,az csak rosszat szül.Főleg,ha valójában nem is akart bántani.Bár akkor sem,ha igen.Eszembe jutott erről egy cikk...
Edit
Ha jól értem túl vagytok a 30-on?Szerintem jól érzékeled,hogy ilyenkorra már eléggé merev az ember személyisége és nehezebben változik,mint pl.: 20 évesen.
Összeszed az ember egy-két rigolyát,megszokást és nehezebben vált.Férjem és én hasonlóan benne voltunk a korban és idő kellett az összecsiszolódáshoz,de sikerült.
Tudod ,talán egy férfinek még nehezebb feldolgozni,hogy felborul az élete ebben a korban,és sztem. tanulnia kell,hogy másra is figyeljen magán és a munkáján kívül.Alkalmazkodjon.
Ez nem érzéketlenség(sokszor),csak ügyetlenség.
Nem javasolnám a visszavágást,az csak rosszat szül.Főleg,ha valójában nem is akart bántani.Bár akkor sem,ha igen.Eszembe jutott erről egy cikk...
Edit
2005.10.13 07:10
Kedves Vica és Edit!
Köszönöm szépen mindkettőtöknek a választ!
Vica!
Én 30 a férjem 35 éves. Másfél évig jártunk az esküvő előtt és fél évet éltünk együtt. Nem volt akkor sem teljesen zökkenőmentes a dolog, sokat vitatkoztunk, de perzse a szerelem mindig erősebb volt ennél.
Hogy ki találta ki az esküvőt? -erről csak annyit, hogy már a 2. randin bejelentette hogy én leszek a felesége... Persze akkor nevettem rajta, de komolyan gondolta és többször is megkérte a kezem . Idén májusban egy kicsit külön voltunk ( 1 hetet) és amikor kibékültünk akkor döbbentem rá,hogy nem akarom végleg elveszíteni. Ezért én hoztam fel a házasság gondolatát ő pedig egyetértett velem.
Milyen problémáink vannak?
Először is az anyagiak. Jelen esetben az hogy nekem több van, mint neki.Most készülünk új lakásba költözni és a nagy részét az én pénzemből fizetjük + hitel.
Az esküvőt az én szüleim fizették és keresni is én keresek jobban.
Õ állandóan szórná a pénzt én meg tisztában vagyok azzal mennyi mindenre kell sporolnunk. a második gond talán az hogy babát szertnénk, de nem jön össze.
Most lombikra készülünk, pár hét múlva lesz a beültetés. A probléma nálam van, és biztosan az is frusztrál, hogy én aki annyira vágyom gyerekre, nekem nem akar összejönni..., neki meg vígan lehetne.
A harmadik probléma az ő baráti köre.
nem gondoltam volna hogy ennyire nem tud tőlük elszakadni, állandóan keresik egymást, kb kéthetente eltűnik hozzájuk 1-2 napra és persze nem a józan életről szólnak az éjszakák...
Egyelőre talán ennyi, nagyon köszönöm ha időt tutok szakítani rám!
Csiri
Köszönöm szépen mindkettőtöknek a választ!
Vica!
Én 30 a férjem 35 éves. Másfél évig jártunk az esküvő előtt és fél évet éltünk együtt. Nem volt akkor sem teljesen zökkenőmentes a dolog, sokat vitatkoztunk, de perzse a szerelem mindig erősebb volt ennél.
Hogy ki találta ki az esküvőt? -erről csak annyit, hogy már a 2. randin bejelentette hogy én leszek a felesége... Persze akkor nevettem rajta, de komolyan gondolta és többször is megkérte a kezem . Idén májusban egy kicsit külön voltunk ( 1 hetet) és amikor kibékültünk akkor döbbentem rá,hogy nem akarom végleg elveszíteni. Ezért én hoztam fel a házasság gondolatát ő pedig egyetértett velem.
Milyen problémáink vannak?
Először is az anyagiak. Jelen esetben az hogy nekem több van, mint neki.Most készülünk új lakásba költözni és a nagy részét az én pénzemből fizetjük + hitel.
Az esküvőt az én szüleim fizették és keresni is én keresek jobban.
Õ állandóan szórná a pénzt én meg tisztában vagyok azzal mennyi mindenre kell sporolnunk. a második gond talán az hogy babát szertnénk, de nem jön össze.
Most lombikra készülünk, pár hét múlva lesz a beültetés. A probléma nálam van, és biztosan az is frusztrál, hogy én aki annyira vágyom gyerekre, nekem nem akar összejönni..., neki meg vígan lehetne.
A harmadik probléma az ő baráti köre.
nem gondoltam volna hogy ennyire nem tud tőlük elszakadni, állandóan keresik egymást, kb kéthetente eltűnik hozzájuk 1-2 napra és persze nem a józan életről szólnak az éjszakák...
Egyelőre talán ennyi, nagyon köszönöm ha időt tutok szakítani rám!
Csiri
2005.10.18 13:19
Csiri!
Köszönöm, hogy ilyen sokmindent leírtál magatokról. Hát nem egyszerű eset.
Nekem legelőször az jutott eszembe, hogy talán még nem ismeritek egymást olyan behatóan.
Van amikor az ember lányának kell egyet nyelnie, mert akkor, mikor megbántják, nem lehet azonnal szóvá tenni, mert nem olyan a helyzet (pl. baráti társaságban vannak, vagy nagyon fáradt/éhes/ideges/stb a másik). De természetesen ez nem jelenti azt, hogy később ne lehetne megbeszélni a dolgot. Egy nyugodtabb légkörben, négyszemközt.
A másik, hogy MINDIG ki kell mondani SZAVAKKAL, amit szeretnénk, vagy amit másképp gondolunk. Igenis mondd meg neki, hogy nem szeretnéd azt érezni, hogy feleslegesen szórja azt apénzt, amiért te dolgoztál meg. És az esküvőt is nyugodtam megmondhatod neki. Egy nagyon érzékeny terület a pénz. De itt is csak úgy működnek a dolgok, ha előre le van fektetve az alap, amin később lehet változtatni, de nagyjából abban a rendszerben folynak a dolgok. Nálunk például abszolut közös kassza van. A férjem keres jobban (majdnem 2x annyit), de úgy költekezünk, hogy előre megbeszéljük a nagyobb dolgokat (pl. belefér-e még ebbe a hónapba egy új porszívó, vagy várunk a köv. hónapig?) az az "ő pénzéből" megy, de ha neki elfogy a pénze, akkor az "enyémet" költjük tovább.
Egyébként meg most már közös bankszámlánk van, de én a fizumat készpénzben kapom. Azon veszem a kaját, háztartási cuccokat, de ha nagy bevásárlásra megyünk, akkor a kártyát használjuk, amin az ő pénze van. Privát költégeink nem nagyon vannak. Esetleg ajándék a másiknak, vagy kb 2 hetente elmentem a bnőmmel fagyizóba, vagy sörözni este vagy ilyenek.
Erről jut eszembe, hogy hogy 1-2 napra eltűnik? Nem is alszik otthon olyankor???
Annyit hagy tanácsoljak, amit anno a nagymamám mondott, hogy "Egy férfinak, SOHA, DE SOHA nem szabad megmondani, hogy mennyit igyon!"
Én sem szólok soha, hogy "Elég már" meg ilyenek. Igyon annyit, amennyit akar, aztán másnap úgyis ő látja kárát, mert reggel 7-kor kiborítom az ágyból, ha törik, ha szakad.
Bocsi, hogy magunkról ennyit írtam, de talán jobb ha látsz mást is, hogy miként folynak a dolgok.
Tudom, hogy hülyeség, így ismeretlenül ezt írnom, de nem lehet, hogy azért nem jön össze a baba, mert a szíved mélyén nem vagy biztos benne, hogy ennek a férfinak akarsz gyereket szülni?
Bocsi, ha durva volt. De kívülről így látszik.
Köszönöm, hogy ilyen sokmindent leírtál magatokról. Hát nem egyszerű eset.
Nekem legelőször az jutott eszembe, hogy talán még nem ismeritek egymást olyan behatóan.
Van amikor az ember lányának kell egyet nyelnie, mert akkor, mikor megbántják, nem lehet azonnal szóvá tenni, mert nem olyan a helyzet (pl. baráti társaságban vannak, vagy nagyon fáradt/éhes/ideges/stb a másik). De természetesen ez nem jelenti azt, hogy később ne lehetne megbeszélni a dolgot. Egy nyugodtabb légkörben, négyszemközt.
A másik, hogy MINDIG ki kell mondani SZAVAKKAL, amit szeretnénk, vagy amit másképp gondolunk. Igenis mondd meg neki, hogy nem szeretnéd azt érezni, hogy feleslegesen szórja azt apénzt, amiért te dolgoztál meg. És az esküvőt is nyugodtam megmondhatod neki. Egy nagyon érzékeny terület a pénz. De itt is csak úgy működnek a dolgok, ha előre le van fektetve az alap, amin később lehet változtatni, de nagyjából abban a rendszerben folynak a dolgok. Nálunk például abszolut közös kassza van. A férjem keres jobban (majdnem 2x annyit), de úgy költekezünk, hogy előre megbeszéljük a nagyobb dolgokat (pl. belefér-e még ebbe a hónapba egy új porszívó, vagy várunk a köv. hónapig?) az az "ő pénzéből" megy, de ha neki elfogy a pénze, akkor az "enyémet" költjük tovább.
Egyébként meg most már közös bankszámlánk van, de én a fizumat készpénzben kapom. Azon veszem a kaját, háztartási cuccokat, de ha nagy bevásárlásra megyünk, akkor a kártyát használjuk, amin az ő pénze van. Privát költégeink nem nagyon vannak. Esetleg ajándék a másiknak, vagy kb 2 hetente elmentem a bnőmmel fagyizóba, vagy sörözni este vagy ilyenek.
Erről jut eszembe, hogy hogy 1-2 napra eltűnik? Nem is alszik otthon olyankor???
Annyit hagy tanácsoljak, amit anno a nagymamám mondott, hogy "Egy férfinak, SOHA, DE SOHA nem szabad megmondani, hogy mennyit igyon!"
Én sem szólok soha, hogy "Elég már" meg ilyenek. Igyon annyit, amennyit akar, aztán másnap úgyis ő látja kárát, mert reggel 7-kor kiborítom az ágyból, ha törik, ha szakad.
Bocsi, hogy magunkról ennyit írtam, de talán jobb ha látsz mást is, hogy miként folynak a dolgok.
Tudom, hogy hülyeség, így ismeretlenül ezt írnom, de nem lehet, hogy azért nem jön össze a baba, mert a szíved mélyén nem vagy biztos benne, hogy ennek a férfinak akarsz gyereket szülni?
Bocsi, ha durva volt. De kívülről így látszik.
2005.10.20 07:33
Kedves Vica!
Lehet hogy sok dologban igazad van -ne mondjam neki mennyit igyon- de az én apám egy időben erős alkoholista volt(szerencsére már régen nem az) sok nehéz pillanatot okozott nekünk vele.
Ezért határoztam el, hogy az én leendő párom ne igyon annyit hogy lerészegedjen.
Nem is igen szokott inni az én jelenlétemben, fogja magát elmegy vidékre 2 napra a haverokhoz és nagyjából kijózanodva hazajön.
Ami a pénzügyek megbeszélését illeti- már rengetegszer próbáltam megértetni vele, hogy nem szeretem hogy az én pénzemet akarja szórni. Tisztában van azzal anyagilag mennyit kapott tőlem- ha veszekszünk akkor a fejemhez vágja hogy majd megpróbálja visszafizetni ( persze nem tudná).
Gondoltam én is közös bankszámlára, de vele csak vita lenne az egészből, úgyhogy már hanyagolom a gondolatot.
Olyan érdekes hogy mennyiféleképpen oldják meg a párok a közös háztartást, szeretném ha találnék vmi ránk is használható ötletet.
Általában én vásárolok be, én fizetem be a számlákat, én intézem a lakásvásárlással kapcsolatos összes tennivalót, ő meg csak beleül a készbe.
Cserébe csak annyit kérek, hogy adja haza a fizetését ( ez nem nagyon szokott bejönni), persze maradjon nála 20-25 ezer Ft költőpénznek- de ezt 10 nap alatt elkölti, aztán meg szépen visszakéri amit odaadott. ( hozzáteszem hogy kaját csomagolok neki és sokszor én hozom haza őt a munkából)
Ami a babakérdést illeti- lehet hogy van igazság abban amit mondasz.
Az az igazság hogy imádom a gyerekeket (4 éve kihoztam egy intézetből egy kisfiút, őt együtt neveljük).
Úgy érzem ahol már van egy gyerek ott a második vállalása már nem akkora gond, a magánéletem már úgyis a gyereknevelésé.
Így bátran állíthatom, hogy akár egyedül is felnevelnék még egy saját gyereket is ( egyedül voltam amikor őt hazahoztam is)
A probléma egyébként a petevezetékemmel van- mindkettő el van záródva. PCO-s is vagyok, úgyhogy tényleg nem egyszerű az eset.
Csiri
Lehet hogy sok dologban igazad van -ne mondjam neki mennyit igyon- de az én apám egy időben erős alkoholista volt(szerencsére már régen nem az) sok nehéz pillanatot okozott nekünk vele.
Ezért határoztam el, hogy az én leendő párom ne igyon annyit hogy lerészegedjen.
Nem is igen szokott inni az én jelenlétemben, fogja magát elmegy vidékre 2 napra a haverokhoz és nagyjából kijózanodva hazajön.
Ami a pénzügyek megbeszélését illeti- már rengetegszer próbáltam megértetni vele, hogy nem szeretem hogy az én pénzemet akarja szórni. Tisztában van azzal anyagilag mennyit kapott tőlem- ha veszekszünk akkor a fejemhez vágja hogy majd megpróbálja visszafizetni ( persze nem tudná).
Gondoltam én is közös bankszámlára, de vele csak vita lenne az egészből, úgyhogy már hanyagolom a gondolatot.
Olyan érdekes hogy mennyiféleképpen oldják meg a párok a közös háztartást, szeretném ha találnék vmi ránk is használható ötletet.
Általában én vásárolok be, én fizetem be a számlákat, én intézem a lakásvásárlással kapcsolatos összes tennivalót, ő meg csak beleül a készbe.
Cserébe csak annyit kérek, hogy adja haza a fizetését ( ez nem nagyon szokott bejönni), persze maradjon nála 20-25 ezer Ft költőpénznek- de ezt 10 nap alatt elkölti, aztán meg szépen visszakéri amit odaadott. ( hozzáteszem hogy kaját csomagolok neki és sokszor én hozom haza őt a munkából)
Ami a babakérdést illeti- lehet hogy van igazság abban amit mondasz.
Az az igazság hogy imádom a gyerekeket (4 éve kihoztam egy intézetből egy kisfiút, őt együtt neveljük).
Úgy érzem ahol már van egy gyerek ott a második vállalása már nem akkora gond, a magánéletem már úgyis a gyereknevelésé.
Így bátran állíthatom, hogy akár egyedül is felnevelnék még egy saját gyereket is ( egyedül voltam amikor őt hazahoztam is)
A probléma egyébként a petevezetékemmel van- mindkettő el van záródva. PCO-s is vagyok, úgyhogy tényleg nem egyszerű az eset.
Csiri
2005.10.24 12:15
Szia Csirike!
Bocsi, hogy belekotyogok, de szerintem azt kellene megvizsgálnod magadban, hogy mi az, ami a párodhoz fűz. Mert, ha csak a rossz dolgokat veszed számba, akkor persze, hogy elégedetlen leszel.
Szerintem nézd meg, hogy mi az ami a kapcsolatotokban jó, ami miatt mellette vagy X éve, és amiért IGEN-t mondtál az oltárnál. Remélhetőleg nem abban biztál, hogy ettől megváltozik a párod, mert rossz hír, de a pasik nem változnak a házasságban. (Legalábbis jó irányba biztos nem.) Szeresd vagy engedd el, de akkor mielőbb.
Üdv
Miriama
Bocsi, hogy belekotyogok, de szerintem azt kellene megvizsgálnod magadban, hogy mi az, ami a párodhoz fűz. Mert, ha csak a rossz dolgokat veszed számba, akkor persze, hogy elégedetlen leszel.
Szerintem nézd meg, hogy mi az ami a kapcsolatotokban jó, ami miatt mellette vagy X éve, és amiért IGEN-t mondtál az oltárnál. Remélhetőleg nem abban biztál, hogy ettől megváltozik a párod, mert rossz hír, de a pasik nem változnak a házasságban. (Legalábbis jó irányba biztos nem.) Szeresd vagy engedd el, de akkor mielőbb.
Üdv
Miriama
2006.10.06 09:56
Csirike!
Szerintem ne ess kétségbe, hogy rövid ideje vagytok együtt és máris szóba került a válás köztetek.
Az én személyes példám: nászút után 1 héttel válást emlegettem, az ok persze egy semmitmondó kis hülyeség volt, de én, mint valami fúria, befenyegettem, hogy "na, akkor elválok"..persze nem váltunk el..van 2 gyerkőcünk, picik , kis korkülönbséggel.Ebből fakadóan bizony rendesen próbára van téve mind2-őnk tőrőképessége,ami gyakran vitákhozt vezet.Fáradtak vagyunk, nem részletezem milyen, mikor sztereóban bőg a 2 gyerkőc, persze nem tudunk 2 felé szakadni, sőt 3 felé, mert a párunk is igényelné a törődést.
Tudod én valahogy nem hiszek abban, hogy létezik olyan házasság, ahol ne lennének viták.Mert mindenhol vannak, csak "van aki bevallja, van aki tagadja
" Vagy ahol nincsenek, ott már az a közönyösség kezdeti jele.Igenis, néha kell egy kis szikra, ami belobbantsa a tüzet, aztán kibékülni, mert akkor jövünk rá, mennyire fontos a másik és milyen üres lenne az élet nélküle.Nálunk legalábbis mindig így van, mind2-en felismerjük, h. nem tudnánk egymás és a család nélkül élni.
Gyerektéma: szerintem ne stresszeld magad, a lombikprogramok nagyon jók és sikeresek is, a te gondod absz. nem a reménytelen kategóriába sorolható, nekem nem egy ismerősöm lombikbabás volt, hát ott bizony komolyabb, reménytelennek látszó helyzetek voltak, ma már pedig boldog anyukák/apukák az illetők
Ahogy írod, a tipikus mindennapi problémákat élitek át: házvásárlás, gyerektéma, nem kis súlyú dolgok ezek.Anyagiakban szerencsére nem tudok nyilatkozni, nekünk adott volt a ház, viszont pont fordítva van, a párom, akinek többje volt, viszont emiatt soha nem volt vitánk. Van mind2-őnknek külön bankszámlája, az övéről fizet mindent, nekem nem engedi meg, h. valamit is fizessek, még én kapok tőle "zsebpénzt " a gyed mellé minden héten.
De azt tényleg nyugodtan értesd meg vele, hogy ne szórja a pénzt, mert ez most nektek különösen fontos.
Ivás:szerintem meséld el neki, hogy apud miatt milyen rossz érzések maradtak benned, milyen az, mikor iszik valaki, te nagyon nem szeretnéd, ha rossz irányba terelődne el ez esetleg őnála.
Őszintén kívánom, h. rendeződjenek a dolgok köztetek,és mihamarabb pocaklakótok legyen!
nyilas
Szerintem ne ess kétségbe, hogy rövid ideje vagytok együtt és máris szóba került a válás köztetek.
Az én személyes példám: nászút után 1 héttel válást emlegettem, az ok persze egy semmitmondó kis hülyeség volt, de én, mint valami fúria, befenyegettem, hogy "na, akkor elválok"..persze nem váltunk el..van 2 gyerkőcünk, picik , kis korkülönbséggel.Ebből fakadóan bizony rendesen próbára van téve mind2-őnk tőrőképessége,ami gyakran vitákhozt vezet.Fáradtak vagyunk, nem részletezem milyen, mikor sztereóban bőg a 2 gyerkőc, persze nem tudunk 2 felé szakadni, sőt 3 felé, mert a párunk is igényelné a törődést.
Tudod én valahogy nem hiszek abban, hogy létezik olyan házasság, ahol ne lennének viták.Mert mindenhol vannak, csak "van aki bevallja, van aki tagadja
" Vagy ahol nincsenek, ott már az a közönyösség kezdeti jele.Igenis, néha kell egy kis szikra, ami belobbantsa a tüzet, aztán kibékülni, mert akkor jövünk rá, mennyire fontos a másik és milyen üres lenne az élet nélküle.Nálunk legalábbis mindig így van, mind2-en felismerjük, h. nem tudnánk egymás és a család nélkül élni.
Gyerektéma: szerintem ne stresszeld magad, a lombikprogramok nagyon jók és sikeresek is, a te gondod absz. nem a reménytelen kategóriába sorolható, nekem nem egy ismerősöm lombikbabás volt, hát ott bizony komolyabb, reménytelennek látszó helyzetek voltak, ma már pedig boldog anyukák/apukák az illetők
Ahogy írod, a tipikus mindennapi problémákat élitek át: házvásárlás, gyerektéma, nem kis súlyú dolgok ezek.Anyagiakban szerencsére nem tudok nyilatkozni, nekünk adott volt a ház, viszont pont fordítva van, a párom, akinek többje volt, viszont emiatt soha nem volt vitánk. Van mind2-őnknek külön bankszámlája, az övéről fizet mindent, nekem nem engedi meg, h. valamit is fizessek, még én kapok tőle "zsebpénzt " a gyed mellé minden héten.
De azt tényleg nyugodtan értesd meg vele, hogy ne szórja a pénzt, mert ez most nektek különösen fontos.
Ivás:szerintem meséld el neki, hogy apud miatt milyen rossz érzések maradtak benned, milyen az, mikor iszik valaki, te nagyon nem szeretnéd, ha rossz irányba terelődne el ez esetleg őnála.
Őszintén kívánom, h. rendeződjenek a dolgok köztetek,és mihamarabb pocaklakótok legyen!
nyilas
2006.10.23 11:22
Kedves nyilas!
Kicsit meglepődtem hogy egy évvel az utolsó üzenet után még van aki elolvassa....
Az azóta eltelt 1 év szerencsére nem úgy telt, ahogyan a dolgok indultak- azt hiszem ebben neked van igazad.
Ma már egészen jól működik a házasságunk.
Azt hiszem az elején megijedtünk az elvárásoktól amiknek meg kellene felelnünk ( legalábbis akkor azt hittük...).Olyan véglegesnek tűnt a dolog -ásó, kapa nagyharang meg ilyesmi.
Ma már talán türelmesebbek vagyunk a másikkal és próbálom én is a szemszögéből látni a dolgokat- ez sokszor nem könnyű.
A házvásárlás rendben lezajlott,nagyon boldog vagyok az új helyen. ( mondjuk ez a dolog sem zökkenőmentes, mert ő őpedig elég unalmasnak találja a vidéki életet- én meg régóta erre vágytam -remélem ő is meg fogja ugyanúgy szeretni ahogyan én)
Baba terén sajnos eddig nem sikerültek a dolgok, de nem adjuk fel...
Gondolom nem lehet könnyű 2 picivel- erre tényleg kíváncsi lennék, hogy hogyan bírsz velük.
Én erre vágyom, hogy kb 1 év korkülönbség legyen a gyerekeink között, így talán szorosabb lehet közöttük a kötődés.
Te ezt hogyan tapasztaltad?
Kitartást és türelmet kívánok a mindennapokhoz!
Csirike
Kicsit meglepődtem hogy egy évvel az utolsó üzenet után még van aki elolvassa....
Az azóta eltelt 1 év szerencsére nem úgy telt, ahogyan a dolgok indultak- azt hiszem ebben neked van igazad.
Ma már egészen jól működik a házasságunk.
Azt hiszem az elején megijedtünk az elvárásoktól amiknek meg kellene felelnünk ( legalábbis akkor azt hittük...).Olyan véglegesnek tűnt a dolog -ásó, kapa nagyharang meg ilyesmi.
Ma már talán türelmesebbek vagyunk a másikkal és próbálom én is a szemszögéből látni a dolgokat- ez sokszor nem könnyű.
A házvásárlás rendben lezajlott,nagyon boldog vagyok az új helyen. ( mondjuk ez a dolog sem zökkenőmentes, mert ő őpedig elég unalmasnak találja a vidéki életet- én meg régóta erre vágytam -remélem ő is meg fogja ugyanúgy szeretni ahogyan én)
Baba terén sajnos eddig nem sikerültek a dolgok, de nem adjuk fel...
Gondolom nem lehet könnyű 2 picivel- erre tényleg kíváncsi lennék, hogy hogyan bírsz velük.
Én erre vágyom, hogy kb 1 év korkülönbség legyen a gyerekeink között, így talán szorosabb lehet közöttük a kötődés.
Te ezt hogyan tapasztaltad?
Kitartást és türelmet kívánok a mindennapokhoz!
Csirike
2006.11.24 22:41
[quote="csirike"]S írta:csirikeziasztok!
Tanácsot szertnék kérni tőletek. Pár hónappal ezelőtt házasodtunk össze a párommal.
Valahogy úgy képzeltem hogy eleinte talán minden rendben lesz, de már 2 hét múlva megbántam az egészet.
Néha úgy érzem, hogy talán rendbe lehet hozni a dolgokat, néha pedig úgy hogy nem.
Van elég sok problémafelület ( házat akarunk venni,gyereket szertnénk- de kezelésekre kell járnom,anyagi ellentétek).
Nem tudom hogy fogjam e fel ezeket az igen heves veszekedéseket kezdeti viharfelhőnek, vagy próbáljak addig véget vetni neki amíg nincs úton a baba?
( ez az egy amit mindketten egyformán nagyon szeretnénk túl a harmincon...)ű
A párom meglehetősen tapintatlan és durva tud lenni hozzám, engem pedig ez mélységesen felháborít és cserében ugyanezt teszem.
Azt hiszem mindketten túl erős egyéniségek vagyunk és nehezen engedünk a másiknak.
Kérlek ha van valamilyen ötleted, válaszolj!
Köszi
Csiri
Szia! 41 éves nő vagyok! Ugyanezeket a problémákat élem meg, nagyon kemény volt. Ha nincs még útban a babátok és van módod, válj el sürgősen! Utána (gyerek mellett) csak nehezebb lesz egy ilyen szeméttel élned.
Nélküle még van esélyed, vele nincs.
Sok férfi csak a hatalmi fölényen alapuló, feleséget megzabolázó kapcsolatban gondolkozik. Főleg, mert otthon is ezt látta. Nincs más minta számára. Nálunk is ez a helyzet. Csak nekünk már van gyerekünk.
Én 38 évesen szültem neki.
Semmit sem ért.
Jobb, ha időben lelépsz!
2006.12.08 00:00
Szia Csirike!
Én csak a saját esetemet foglalom össze.tavaly nyáron házasodtunk össze.akkor már 2,5éve voltunk együtt.álompárnak számítottunk,imádtuk egymást,minden oké volt.babát akartunk,főleg Ő a kora miatt(akkor 28.),én meg miatta,mert imádtam.novemberbe már terhes voltam,közben megváltozott az életünk,mert az Én kis férjem énekes akart lenni.összeismerkedet egy bandával,elkezdte őket szponzorálni,és időközben szépen kiürítette a családi kasszát a banda és a saját énekesi pályája miatt.terhességem 5. hónapjától nem volt nyugalmam,úgy hogy maga a terhességem írigylésre méltó lehetett volna ,annyira jó volt,csak a férfi rondított bele.már veszekedtünk.júliusba megszültem császárral,ez engem lelkiekbe megviselt,5 napra rá haza mehettünk,rá 2 napra bejelentette a kis férjem,hogy ez így nem megy.neki nem kell a családja,Őt csak a zene érdekli,a gyerekhez meg nem tud mit szólni,ja és mellesleg beleszeretett egy 16 évesbe.azt hozzá kell tennem,hogy nem híztam el nem ilyen probléma volt.a siker íze megmérgezte.szándékosan nem írom ki Ő,mert már ismerhetitek és Ő tagadja a családját.
Tehát történt ez velem úgy,hogy imádtuk egymást.De ennek nem kell mindig így lennie.
Én csak a saját esetemet foglalom össze.tavaly nyáron házasodtunk össze.akkor már 2,5éve voltunk együtt.álompárnak számítottunk,imádtuk egymást,minden oké volt.babát akartunk,főleg Ő a kora miatt(akkor 28.),én meg miatta,mert imádtam.novemberbe már terhes voltam,közben megváltozott az életünk,mert az Én kis férjem énekes akart lenni.összeismerkedet egy bandával,elkezdte őket szponzorálni,és időközben szépen kiürítette a családi kasszát a banda és a saját énekesi pályája miatt.terhességem 5. hónapjától nem volt nyugalmam,úgy hogy maga a terhességem írigylésre méltó lehetett volna ,annyira jó volt,csak a férfi rondított bele.már veszekedtünk.júliusba megszültem császárral,ez engem lelkiekbe megviselt,5 napra rá haza mehettünk,rá 2 napra bejelentette a kis férjem,hogy ez így nem megy.neki nem kell a családja,Őt csak a zene érdekli,a gyerekhez meg nem tud mit szólni,ja és mellesleg beleszeretett egy 16 évesbe.azt hozzá kell tennem,hogy nem híztam el nem ilyen probléma volt.a siker íze megmérgezte.szándékosan nem írom ki Ő,mert már ismerhetitek és Ő tagadja a családját.
Tehát történt ez velem úgy,hogy imádtuk egymást.De ennek nem kell mindig így lennie.
puszi Nektek
2007.01.05 08:59
Szia!
Sikerült megoldani a problémát vagy még megy a "harc"?
Nálunk is hasonló a helyzet...két erős személyiség. A különbség 2 gyereknyi...Néha surlódunk , veszekedünk és utána megy minden tovább. A kérdés csak annyi, hogy azok a veszekedések Nálatok mennyire durvulnak el??!
Kriszti
Sikerült megoldani a problémát vagy még megy a "harc"?
Nálunk is hasonló a helyzet...két erős személyiség. A különbség 2 gyereknyi...Néha surlódunk , veszekedünk és utána megy minden tovább. A kérdés csak annyi, hogy azok a veszekedések Nálatok mennyire durvulnak el??!
Kriszti
2007.01.15 22:03
Sziasztok!
Hú a mindenségét neki,az ember azt hiszi,hogy csak ő van ilyen helyzetben és biztosan kifogott valami őrült pasast ,mindenki más hatalmas szerelemben él az esküvő után.Mi két évig jártunk abból egyet együtt is éltünk a szüleimnél,ami valószínüleg a surlódások egy részét jelentette.Két gyermekünk van és a párom mindkettő születésénél (2év van köztük)megbolondult.Fogta magát elköltözött pár napra,el akart válni,valószínűleg megijedt a felelősségtől,úgy gondolta,hogy valami visszafordíthatatlan történt.Nagyon nehezen mond el bármit is ami bántja esetleg foglalkoztatja ez is gondot okozott nekem különösen eleinte.Mindketten heves vérmérsékletűek vagyunk,egyszer igazi "harc" is lett a dologból.Most kezdek rájönni,ha "bolond" ott kell hagyni,lehiggad és bocsánatot kér,de ha tovább mondom neki a magamét,szinte biztos,hogy csetepaté lesz a vége!Ja most vagyunk 5.éves házasok.30 felett házasodtunk szerintem ez is konfliktusforrás,kicsit rigolyásabb az ember.Nektek mi a véleményetek?
Kriszta
Hú a mindenségét neki,az ember azt hiszi,hogy csak ő van ilyen helyzetben és biztosan kifogott valami őrült pasast ,mindenki más hatalmas szerelemben él az esküvő után.Mi két évig jártunk abból egyet együtt is éltünk a szüleimnél,ami valószínüleg a surlódások egy részét jelentette.Két gyermekünk van és a párom mindkettő születésénél (2év van köztük)megbolondult.Fogta magát elköltözött pár napra,el akart válni,valószínűleg megijedt a felelősségtől,úgy gondolta,hogy valami visszafordíthatatlan történt.Nagyon nehezen mond el bármit is ami bántja esetleg foglalkoztatja ez is gondot okozott nekem különösen eleinte.Mindketten heves vérmérsékletűek vagyunk,egyszer igazi "harc" is lett a dologból.Most kezdek rájönni,ha "bolond" ott kell hagyni,lehiggad és bocsánatot kér,de ha tovább mondom neki a magamét,szinte biztos,hogy csetepaté lesz a vége!Ja most vagyunk 5.éves házasok.30 felett házasodtunk szerintem ez is konfliktusforrás,kicsit rigolyásabb az ember.Nektek mi a véleményetek?
Kriszta
2007.01.25 16:51
Farsang 2007 február 24-én szombaton!
Farsang, jelmezvásár, jelmezbemutató jelmezbál!
http://www.szulokhaza.com/szulokhaza_pr ... ujabb.html
Helyszín:
Szülők Háza Családi Központ és Játszóház
Budapest XI. Gazdagrét, Eleven Center
1118 Bp., Rétköz utca 7. I. emelet (P2 szint)
Program:
10:00 - 11:00 Kreatív játékok, kalandfal, alkotó
foglalkozás (kézműves)
11:00 - 12:00 Varázserdő: zenés drámajáték a
gyerekek részvételével
12:00 - 13:00 Jelmezvásár, könyvvásár,
arcfestés, farsangi köröm az anyukáknak
- szünet -
16:00 - 17:00 Kreatív játékok, kézművesség,
kalandfal
17:00 - 18:00 Bábelőadások
Hol lakik az idő?
Manómese
18:00 - Zenés jelmezbemutató: mutasd meg
magad, és ha kedved van, mondj verset, énekelj,
táncolj az otthon készített, vagy a délelőtt itt
vásárolt jelmezedben; ajándékok a résztvevőknek.
Árak:
Gyerek jegy:
1.500,- Ft / gyerek (1-14 év)
Kísérő jegy:
500,- Ft (14 év fölött)
Családi jegy:
3.000,- Ft / család
Farsang, jelmezvásár, jelmezbemutató jelmezbál!
http://www.szulokhaza.com/szulokhaza_pr ... ujabb.html
Helyszín:
Szülők Háza Családi Központ és Játszóház
Budapest XI. Gazdagrét, Eleven Center
1118 Bp., Rétköz utca 7. I. emelet (P2 szint)
Program:
10:00 - 11:00 Kreatív játékok, kalandfal, alkotó
foglalkozás (kézműves)
11:00 - 12:00 Varázserdő: zenés drámajáték a
gyerekek részvételével
12:00 - 13:00 Jelmezvásár, könyvvásár,
arcfestés, farsangi köröm az anyukáknak
- szünet -
16:00 - 17:00 Kreatív játékok, kézművesség,
kalandfal
17:00 - 18:00 Bábelőadások
Hol lakik az idő?
Manómese
18:00 - Zenés jelmezbemutató: mutasd meg
magad, és ha kedved van, mondj verset, énekelj,
táncolj az otthon készített, vagy a délelőtt itt
vásárolt jelmezedben; ajándékok a résztvevőknek.
Árak:
Gyerek jegy:
1.500,- Ft / gyerek (1-14 év)
Kísérő jegy:
500,- Ft (14 év fölött)
Családi jegy:
3.000,- Ft / család
2007.06.14 21:21
A veszekedéseknek háttérben van egy kiváltó ok. Erre kell rájönni, mi az. Sokszor az ember maga sem tudja, miért veszekszik. Nekem is sok időmbe telt, míg rájöttem, hogy mi mozgat a háttérben, miért idegesít minden. Akármennyit veszekszünk válásra SOHA nem gondolnék. Ha egyszer tudtunk egymással békében élni, meg lehet oldani a problémát.
2007.06.15 13:08
Sziasztok!
Elég fura ezeket olvasni (válás gyerek stb)Szóval mi 8 éve élünk együtt két éve volt az esküvőnk.Bizonyos dolgokban nem engedünk és mostanában elég gyakran veszekszünk és amikor a gyerekek megszülettek bizony nekünk is voltak kemény napjaink(főleg hogy mi másodjára dupláztunk)Bizony nekem is elhagyja a számat a válás de azt hiszem SOHa nem tudnék elválni .Nehéz megtalálni a közös hangsúlyt nekünk ez még igy 8 év után is nehéz néha de hiszem hogy mindent meg lehet oldani ha mindkét fél kapható rá.Ha nem akkor tényleg csak a válás marad .
Nekünk a kiváltó ok pl.most egy lakáscsere házvásárlás.Sajnos mindenki csak akadályokat gördít elénk és ez rettenetes.Magunk meg tudnánk oldani nyugodtan békében de így hogy mindenki keresztb etesz hát......Nehéz.De még mindig van olyan erős kettőnk között ez a kapocs hogy így vagy úgy de túléljük.
Elég fura ezeket olvasni (válás gyerek stb)Szóval mi 8 éve élünk együtt két éve volt az esküvőnk.Bizonyos dolgokban nem engedünk és mostanában elég gyakran veszekszünk és amikor a gyerekek megszülettek bizony nekünk is voltak kemény napjaink(főleg hogy mi másodjára dupláztunk)Bizony nekem is elhagyja a számat a válás de azt hiszem SOHa nem tudnék elválni .Nehéz megtalálni a közös hangsúlyt nekünk ez még igy 8 év után is nehéz néha de hiszem hogy mindent meg lehet oldani ha mindkét fél kapható rá.Ha nem akkor tényleg csak a válás marad .
Nekünk a kiváltó ok pl.most egy lakáscsere házvásárlás.Sajnos mindenki csak akadályokat gördít elénk és ez rettenetes.Magunk meg tudnánk oldani nyugodtan békében de így hogy mindenki keresztb etesz hát......Nehéz.De még mindig van olyan erős kettőnk között ez a kapocs hogy így vagy úgy de túléljük.
2007.10.17 15:31
Sziasztok!
Nem hiszem hogy furcsa hogy egy pár honapos házasság tönkre megy.... én már csak tudom.
Négy év együttjárás után, összeházasodtunk, kb. 8 hónapig tartott a dolog.
A férjem egyszercsak hazaköltözött a szüleihez, itt hagyott 5 hónapos terhesen, több milliós hitellel.
Utána pár hétre kitalálta hogy szerelmes, és azóta is együtt van azzal a lánnyal.
Én ugy gondolom hogy ez a lány tett be a kapcsolatunknak, meg talán a gyerek, merthogy az felelősség.
Mi már közelebb vagyunk a harmichoz, a lány meg akkor érte el a huszat, és elhiszem hogy tetszett a férjemnek hogy egy kis fruska fut utána, és szabadságot lebegtett az orra előtt... és ő ezt választotta... azóta elváltunk, a fiam most egy éves. Hogy valaha eszébe jut e a férjemnek hogy itt hagyott minket legalábbis a gyerekét, ezt nem tudom, de tartok tőle hogy igen, mindenki, ismerős-ismerelten ezzel biztat hogy egyszer vissza fog jönni. És ettől csak még nehezebb uj életet kezdenem.
A férjem most nagyon ki van fordulva magából, és tudom hogy nem ugy szállt ki a kapcsolatunkból hogy lezárta, miután elment még honapokig éreztem hogy nem egy biztos döntés ez, a gyereket látogatja, de nem érzem hogy tényleg érdekli, inkább csak kötelesség, a lány akivel most van, nagyon irányítja, befolyásolja, és tényleg olyan más lett a férjem, én nem gondoltam volna hogy valaki így ki tud fordulni magából, és hogy ennyire nem ismerem azt aki a szívemhez legközelebb állt, és képes volt megtenni amit tett....
Ez egy szörnyű, és felfoghatatlan rémálom, és tul tenni magát az ember talán sosem tudja 100%-ig. Lelkileg a sérülés megmarad, legfeljebb az évek halványítják... de attól az én életem már tönkrement, nem tudok ugy nézni pasira hogy egy párkapcsolat, vagy hogy emberszámba vegyem őket... és eszembe sincs valaha is bárkivel összekötni az életemet. És aki ezt nem élte át, az azt mondja majd helyrejön.. de ezt tényleg csak az tudja aki sajnos belekerül...
Nem hiszem hogy furcsa hogy egy pár honapos házasság tönkre megy.... én már csak tudom.
Négy év együttjárás után, összeházasodtunk, kb. 8 hónapig tartott a dolog.
A férjem egyszercsak hazaköltözött a szüleihez, itt hagyott 5 hónapos terhesen, több milliós hitellel.
Utána pár hétre kitalálta hogy szerelmes, és azóta is együtt van azzal a lánnyal.
Én ugy gondolom hogy ez a lány tett be a kapcsolatunknak, meg talán a gyerek, merthogy az felelősség.
Mi már közelebb vagyunk a harmichoz, a lány meg akkor érte el a huszat, és elhiszem hogy tetszett a férjemnek hogy egy kis fruska fut utána, és szabadságot lebegtett az orra előtt... és ő ezt választotta... azóta elváltunk, a fiam most egy éves. Hogy valaha eszébe jut e a férjemnek hogy itt hagyott minket legalábbis a gyerekét, ezt nem tudom, de tartok tőle hogy igen, mindenki, ismerős-ismerelten ezzel biztat hogy egyszer vissza fog jönni. És ettől csak még nehezebb uj életet kezdenem.
A férjem most nagyon ki van fordulva magából, és tudom hogy nem ugy szállt ki a kapcsolatunkból hogy lezárta, miután elment még honapokig éreztem hogy nem egy biztos döntés ez, a gyereket látogatja, de nem érzem hogy tényleg érdekli, inkább csak kötelesség, a lány akivel most van, nagyon irányítja, befolyásolja, és tényleg olyan más lett a férjem, én nem gondoltam volna hogy valaki így ki tud fordulni magából, és hogy ennyire nem ismerem azt aki a szívemhez legközelebb állt, és képes volt megtenni amit tett....
Ez egy szörnyű, és felfoghatatlan rémálom, és tul tenni magát az ember talán sosem tudja 100%-ig. Lelkileg a sérülés megmarad, legfeljebb az évek halványítják... de attól az én életem már tönkrement, nem tudok ugy nézni pasira hogy egy párkapcsolat, vagy hogy emberszámba vegyem őket... és eszembe sincs valaha is bárkivel összekötni az életemet. És aki ezt nem élte át, az azt mondja majd helyrejön.. de ezt tényleg csak az tudja aki sajnos belekerül...
2007.10.18 16:35
Muzsikával az újszülöttekért
- jótékonysági gálakoncert a Gólyahír Egyesület javára -
Időpontja: 2007. november 03. szombat - 16h
Helyszíne: Otthon Művelődési Ház – Soroksár Bp. XXIII. Ker. Szitás u. 112 (a Hősök terei Templomtól egy percre)
Műsorunkban felejthetetlen dallamok hangzanak fel
egyebek mellett Puccini - A bohémélet, Gounod - Faust, Donizetti - A szerelmi bájital
és Donizetti - Don Pasquale című operáiból!
Fellépnek a Magyar Állami Operaház művészei:
Cecília Loyd, Boross Csilla, Csák József, Szvétek László, Vághelyi Gábor, Ghillány Márta
Németh Mónika, Szentidai Szilvia, Töreky Katalin, Angyal Enikő, Czira Judit, Réder Katalin
Zongorán közreműködnek: Katona Anikó és Köteles Géza
„Szívből reméljük, e nemes cél érdekében sokan döntenek majd úgy, hogy részesei kívánnak lenni e remek szórakozást ígérő koncertnek, és adomány-tartalmú jegyeik megvásárlásával segítik a Gólyahír Egyesület munkáját!”
Jegyek 2007. október 1-től válthatók 2000 Ft-os áron az Operaház jegypénztáraiban,
vagy elővételben a Gólyahír Egyesületnél, számlára befizetve a jegy árát 2000 Ft/fő, név megjelöléssel, (a jegyek a koncert előtt a helyszínen vehetők majd át).
Érd és Vidéke Takarékszövetkezet: 64800073 - 10705005
- jótékonysági gálakoncert a Gólyahír Egyesület javára -
Időpontja: 2007. november 03. szombat - 16h
Helyszíne: Otthon Művelődési Ház – Soroksár Bp. XXIII. Ker. Szitás u. 112 (a Hősök terei Templomtól egy percre)
Műsorunkban felejthetetlen dallamok hangzanak fel
egyebek mellett Puccini - A bohémélet, Gounod - Faust, Donizetti - A szerelmi bájital
és Donizetti - Don Pasquale című operáiból!
Fellépnek a Magyar Állami Operaház művészei:
Cecília Loyd, Boross Csilla, Csák József, Szvétek László, Vághelyi Gábor, Ghillány Márta
Németh Mónika, Szentidai Szilvia, Töreky Katalin, Angyal Enikő, Czira Judit, Réder Katalin
Zongorán közreműködnek: Katona Anikó és Köteles Géza
„Szívből reméljük, e nemes cél érdekében sokan döntenek majd úgy, hogy részesei kívánnak lenni e remek szórakozást ígérő koncertnek, és adomány-tartalmú jegyeik megvásárlásával segítik a Gólyahír Egyesület munkáját!”
Jegyek 2007. október 1-től válthatók 2000 Ft-os áron az Operaház jegypénztáraiban,
vagy elővételben a Gólyahír Egyesületnél, számlára befizetve a jegy árát 2000 Ft/fő, név megjelöléssel, (a jegyek a koncert előtt a helyszínen vehetők majd át).
Érd és Vidéke Takarékszövetkezet: 64800073 - 10705005
2009.01.21 22:43
Kedves Csiri a mi kapcsolatunk se jó a férjemmel de ez így is marad. Mi bejelentkeztünk esküvőre egy hónapra rá megtudtam hogy terhes vagyok majd a visszamondott lemondott esküvőre új időpontot kérve megházasodtunk.
Amióta megvan a gyerek nem túl jó a mi kapcsolatunk se.
Majd talán idővel bár ebbe bízok kb 11 éve
Amióta megvan a gyerek nem túl jó a mi kapcsolatunk se.
Majd talán idővel bár ebbe bízok kb 11 éve
2009.01.21 22:45
Kedves CSmb hasonló cipőben jár a barátnőm akivel együtt szültem
őt is itthagyta a fiú terhesen majd magára hagyta egy házzal rezsivel egyedül egy gyedből kell megélnie emellett depressziós és felügyelnek rá. Kikészült. Őt is azzal áltatják hogy a Sanyi egyszer visszatér hozzá de nem fog. Biztos hogy nem fog. Szerintem vagy próbáld meg megbeszélni a volt férjeddel a dolgot mégiscsak egy család vagy keress mást és zárd le.
őt is itthagyta a fiú terhesen majd magára hagyta egy házzal rezsivel egyedül egy gyedből kell megélnie emellett depressziós és felügyelnek rá. Kikészült. Őt is azzal áltatják hogy a Sanyi egyszer visszatér hozzá de nem fog. Biztos hogy nem fog. Szerintem vagy próbáld meg megbeszélni a volt férjeddel a dolgot mégiscsak egy család vagy keress mást és zárd le.
2009.01.26 16:08
Én egy rossz házasságba születtem bele. Nagyon durva esetek nem történtek, de soha nem volt egyetértés otthon, minden döntés nagy veszekedésekkel történt, nem volt szeretet, amit gyerekként szörnyű volt átélni.
Ezért döntöttem úgy, amikor a volt férjem a másfél éves gyerekem előtt minősíthetetlen hangnemben beszélt velem, hogy itt van vége. Nem fogja az én gyerekem is azt végigélni, amit én. Persze, nekünk sem volt jó a házasságunk, korábban kellett volna gondolkodni, de máshogy történt. Próbálkoztunk is mindketten, hosszú ideig, de nem tudtunk változtatni rajta, csak rosszabb lett.
Aztán elváltunk. Azóta van egy párom, akivel kiegyensúlyozott kapcsolatban élünk évek óta és mellette tanultam meg, mi az igazi szeretet. Azóta sem bántam meg, mert a gyermekemnek egy nyugodt hátteret biztosítunk és szeretetet érez maga körül, ami sokkal fontosabb, mint egy látszólag fenntartott kapcsolat.
Ezért döntöttem úgy, amikor a volt férjem a másfél éves gyerekem előtt minősíthetetlen hangnemben beszélt velem, hogy itt van vége. Nem fogja az én gyerekem is azt végigélni, amit én. Persze, nekünk sem volt jó a házasságunk, korábban kellett volna gondolkodni, de máshogy történt. Próbálkoztunk is mindketten, hosszú ideig, de nem tudtunk változtatni rajta, csak rosszabb lett.
Aztán elváltunk. Azóta van egy párom, akivel kiegyensúlyozott kapcsolatban élünk évek óta és mellette tanultam meg, mi az igazi szeretet. Azóta sem bántam meg, mert a gyermekemnek egy nyugodt hátteret biztosítunk és szeretetet érez maga körül, ami sokkal fontosabb, mint egy látszólag fenntartott kapcsolat.
2009.03.05 01:08
Szomorú történetek, sajnos én is hasonló helyzetben vagyok. A szüleim házassága nagyon riasztó példa számomra. Beárnyékolta a gyerekkorom apám alkoholizmusa, a rengeteg veszekedés és anyám által nem kivánt gyerekként vagyok a földön. Ezzel az életérzéssel kezdtem felnőtt életemet, hogy "nincsen nekem sem apám, sem anyám". Nem volt könnyü és megfogadtam, ha egyszer megadatik nekem, hogy anya lehessek, nem fogom hagyni, hogy úgy nevelkedjen, mint én.
Fiatalon találkoztam a férjemmel 17 voltam és nagyon szerettük, megértettük egymást. Ő volt a másik felem. Sok évi együttjárás és 4 évi együttélés után házasodtunk össze, tehát már jól ismertük egymást. Minden rendben volt köztünk közel 11 évig, de minden kezdett elromlani. Közben szülőkké váltunk és onnantól nem müködnek köztünk a dolgok. Szinte most sem hiszem el, akit annyira szerettem hosszú időn át, ennyire tud idegesiteni már a puszta jelenléte. Szép lassan, fokozatosan alakultak át a dolgok. Előbb azt vettem észre, hogy nyugodtabb vagyok, ha nincs otthon. Aztán már nem készítettem el olyan nagy lelkesedéssel a kedvenc ételét. Jöttek a mindennapos veszekedések, már nem bújhattam oda hozzá, mert neki éppen akkor soha nem volt jó. Ha beszélek hozzá, nem figyel és az ágybeli dolgok is lenullázódtak. Minden elmult belőlünk, nincs vágy, nincs beszélgetés. Kezdem magamban megbánni, hogy nem éltem ki magam fiatalon, mindenem neki szenteltem. Ma ott tartunk, hogy elköltöznék, ha lenne hova, de nincs. Nincs állásom, nincs hova mennem a gyerekemmel. Teljesen reménytelennek érzem az életem. 30 éves vagyok, de úgy érzem, már semmi jó nem vár rám. Közben a legnehezebb, hogy belehalok annak az embernek a hiányába, akit régen annyira szerettem, de ő már megváltozott és nem kaphatom vissza a "régit", pedig annyira magányos vagyok nélküle.
Fiatalon találkoztam a férjemmel 17 voltam és nagyon szerettük, megértettük egymást. Ő volt a másik felem. Sok évi együttjárás és 4 évi együttélés után házasodtunk össze, tehát már jól ismertük egymást. Minden rendben volt köztünk közel 11 évig, de minden kezdett elromlani. Közben szülőkké váltunk és onnantól nem müködnek köztünk a dolgok. Szinte most sem hiszem el, akit annyira szerettem hosszú időn át, ennyire tud idegesiteni már a puszta jelenléte. Szép lassan, fokozatosan alakultak át a dolgok. Előbb azt vettem észre, hogy nyugodtabb vagyok, ha nincs otthon. Aztán már nem készítettem el olyan nagy lelkesedéssel a kedvenc ételét. Jöttek a mindennapos veszekedések, már nem bújhattam oda hozzá, mert neki éppen akkor soha nem volt jó. Ha beszélek hozzá, nem figyel és az ágybeli dolgok is lenullázódtak. Minden elmult belőlünk, nincs vágy, nincs beszélgetés. Kezdem magamban megbánni, hogy nem éltem ki magam fiatalon, mindenem neki szenteltem. Ma ott tartunk, hogy elköltöznék, ha lenne hova, de nincs. Nincs állásom, nincs hova mennem a gyerekemmel. Teljesen reménytelennek érzem az életem. 30 éves vagyok, de úgy érzem, már semmi jó nem vár rám. Közben a legnehezebb, hogy belehalok annak az embernek a hiányába, akit régen annyira szerettem, de ő már megváltozott és nem kaphatom vissza a "régit", pedig annyira magányos vagyok nélküle.
2009.03.09 16:27
nanesz!
Tényleg nagyon szomorú a történeted.
Nekem van egy olyan barátnőm akinek hasonló a története mint a tied csak náluk nincs baba.
Sőt tudok egy másik barátnőmet aki a barátjával szerették egymást a lány terhes lett 1 év után összeházasodtak, elég nagy lagzijuk volt.
Megszületett a babájuk és amikor a fiuk 6 hónapos volt szét mentek.
Sokáig ő is egyedül volt a válás után, de lett neki egy új társa akivel nagyon boldog.
Én pl 2 fiúval maradtam egyedül, de Hála Istennek most egy szerető párom van.
Tényleg nagyon szomorú a történeted.
Nekem van egy olyan barátnőm akinek hasonló a története mint a tied csak náluk nincs baba.
Sőt tudok egy másik barátnőmet aki a barátjával szerették egymást a lány terhes lett 1 év után összeházasodtak, elég nagy lagzijuk volt.
Megszületett a babájuk és amikor a fiuk 6 hónapos volt szét mentek.
Sokáig ő is egyedül volt a válás után, de lett neki egy új társa akivel nagyon boldog.
Én pl 2 fiúval maradtam egyedül, de Hála Istennek most egy szerető párom van.
[img:9f949895c8]https://vonalzo.picibaba.hu/7778.jpg[/img:9f949895c8]
[img:9f949895c8]https://vonalzo.picibaba.hu/9196.jpg[/img:9f949895c8]
[img:9f949895c8]https://vonalzo.picibaba.hu/8443.jpg[/img:9f949895c8]
[img:9f949895c8]https://vonalzo.picibaba.hu/8477.jpg[/img:9f949895c8]
[img:9f949895c8]https://vonalzo.picibaba.hu/17573.jpg[/img:9f949895c8]
[img:9f949895c8]https://vonalzo.picibaba.hu/10935.jpg[/img:9f949895c8]
[img:9f949895c8]https://vonalzo.picibaba.hu/9196.jpg[/img:9f949895c8]
[img:9f949895c8]https://vonalzo.picibaba.hu/8443.jpg[/img:9f949895c8]
[img:9f949895c8]https://vonalzo.picibaba.hu/8477.jpg[/img:9f949895c8]
[img:9f949895c8]https://vonalzo.picibaba.hu/17573.jpg[/img:9f949895c8]
[img:9f949895c8]https://vonalzo.picibaba.hu/10935.jpg[/img:9f949895c8]
2009.06.04 11:46
Sziasztok!
Én úgy látom, hogy a párkapcsolati problémák hátterében legtöbbször a szülőkkel való rendezetlen kapcsolat, esetleg egy korábbi kapcsolati kötés vagy abortusz áll.
Ha ezeket a nehéz területeket az ember felfedezi és "dolgozik" ott, akkor a kapcsolat szinte magától rendeződik.
Saját tapasztalatom van az ügyben.
Én úgy látom, hogy a párkapcsolati problémák hátterében legtöbbször a szülőkkel való rendezetlen kapcsolat, esetleg egy korábbi kapcsolati kötés vagy abortusz áll.
Ha ezeket a nehéz területeket az ember felfedezi és "dolgozik" ott, akkor a kapcsolat szinte magától rendeződik.
Saját tapasztalatom van az ügyben.
2010.04.16 15:39
Én is azt vettem észre,hogy leginkább a férfi és a nő egymás családjánál vannak a legnagyobb problémák. Mikor még nem házasodnak össze addig nincs annyira kitéve egyik se a másik családjának. De ha megházasodtak akkor már többet szólnak bele a szülők és ez erős konfliktusokhoz vezethet....sajnos ezeket a dolgokat kezelni kell. Legtöbbször le kell ülni megbeszélni vagy pedig aki képes rá...alkalmazkodni.
2010.08.02 10:40
Valahogy azt látom, hogy a legtöbben az első elkötelezettség során - értem ez alatt a házasságot, mert akkor mégiscsak bevállaltad, hogy "örökre" tervezel - hiányzik a rutin, gyenge az alkalmazkodóképesség, kevés az empátia. Kapcsolataink szétesése mindig két ember szorgos munkájának következménye, nincsenek egyértelmű bűnösök és áldozatok. Játszótársak vannak, akciók és reakciók. Csakhogy mindenki a maga szabályai szerint játszik, iszonyú ritka, hogy a felek közös szabályokat állítanának fel, egyetértésben, és azután be is tartanák, amit vállaltak, élhetőnek ítéltek. Amíg szerelmes vagy, azt gondolod, a másik a boldogságod forrása vagyis a te szabályaid szerint is rendben folynak a dolgok. De ez egy "agymosott" állapot, és ezt nem pejoratívan értem, csak tényként mondom. Az agymosáson túl a másik már gyakran "vét" a szabályaid ellen. Ergo a jelenléte kezd kellemetlenné válni. Pedig ő ugyanaz, aki korábban is volt, csak te cserélted le a szemüveged egy nagyobb dioptria számúra. Amikor nem akarsz több energiát belelapátolni abba, hogy a másik végre megávltozzon, a te szád íze szerint, akkor továbblépsz. Rossz esetben ebbe belekeveredik egy-két gyerek is. meg sok-sok fájdalom, ezért aztán harag is. Amikor a következő kapcsolatból is születik egy-két gyerek vagy egyszerűen csak eltelnek az évek, és középkorúan már kevés a hited az újrakezdéshez, hirtelen sokkal felelőségteljesebben kezdesz gondolkodni arról, mi fontos egy kapcsolatban, és hogyan változhatnál TE magad, hogy az egész jobb legyen. Ettől jobbak amásodik, meg a harmadik házasságok. De ezt a munkát belefeccölhetnénk elsőre is. Ha lenne valaki, egy szülő, egy rokon, egy felnőtt, akiben bízunk, aki elég bölcs ahhoz, hogy minderre idejében rányissa a szemünket, hogy a valóságra tanítson. Tudom, ez teoretikus eszmefuttatás, csak azért írom le, mert ha velünk nem tették meg, rajtunk a sor, hogy megtanítsuk ezt a gyerekeinknek. Hogy ne kelljen végignéznünk, amint negyvenes éveik felé ők is azzal szembesülnek, hogy baromira elszúrták. Hogy eggyel előrébb léphessenek, mint mi. Meg kell tanulniuk, hogy a család nem csereszabatos. De ehhez előbb nekünk magunknak kell megérteni, hogy itt és most is megdolgozhatunk azért, amiért az élet előbb-utóbb úgyis benyújtja a számlát. Nyilván vannak menthetetlen házasságok. De tegyük a kezünket a szívünkre: ez a jelenleg széteső kapcsolatok kis töredékére igaz. A többi kudarc a türelmetlenségről, tapasztalatlanságról, magunkkal hozott, és feldolgozatlan családi traumákról, önzésről szól. A szeretet malacs vágyáról, anélkül, hogy megtanultunk volna igazán szeretni. Pedig ennek megtanulásához nem árt, ha van egy jó szövetségesünk, egy útitársunk, aki gyakran azáltal tanít, hogy akár utálhatjuk is. Nem kell tökéletesnek lenni, elég ha az ember képes néha átülni a másik székére is, és onnan is megnézni a világot. Ennyi kell ahhoz, hogy megtanuld elfogadni őt, hiszen tőle is elvárod ugyanezt. És hidd el, neki sincs könnyebb dolga veled...
Szép napot! Lénamami
2010.10.15 11:20
Nekem csak annyi lenne a kérdésem hogy ha már a házasság mellett döntöttetek akkor csak volt valami oka annak hogy egymást választottátok, és gondolom minden jó volt úgy ahogyan volt. mert az ember csak úgy pénzkidobás céljából nem választja ezt.Szerintem le kellene ülnötök és nyugodt hangnemmel megbeszélni a dolgokat. nem kell egyből fentről kezdeni mindent.Ha szeretitek egymást akkor meglehet oldani, ha közös gyermeket akartok akkor meg pláne.nem tudom hogy előtte együtt éltetek e, de ha igen akkor nem lehet az hogy nem bírtok egymás mellett megmaradni.az is lehet hogy pont a gyerek az ami megoldást jelent mindenre.Ha egy kismama van a háznál akkor a férj mindig igyekszik a kedvébe járni és a veszekedéseket mellőzni.megváltozik maga a légkör is a családi fészekben.Ahogyan a mondás is tartja: minden kezdet nehéz, de nem lehetetlen. Nem szabad feladni már a legelején. Küzdeni kell 
2010.11.09 14:56
Valahogy úgy tudom elképzelni ezt a dolgot, hogy ahol 2 hét alatt problémák merülnek fel egy házasságban, ott, nem is ismerték egymást a felek, vagy a csajok az egészet csak a fehér ruha miatt csinálták, és nem gondolták át, hogy ez milyen felelősség...
Mi több mint 5 éve vagyunk együtt, és pár hónapja házasodtunk....de ismerjük annyira egymást, hogy a párom már egy nézésemből tudja, hogy mire gondolok. A nehéz időkben nem egymásra támadunk, hanem egymásra támaszkodunk, és mindkettőnknek fontos a házasság, és nálunk a válás téma tabu....Nem tudom átérezni ezt a helyzetet. Miért házasodnak össze az emberek, ha nem is ismerik egymást. Főleg ha gyerek van, tönkre teszed a gyereked érzéseid azért, hogy te boldog lehess? Akkor nem kellett volna gyerek...Szerintem ha a gyerek megszületik akkor mindent csak érte teszek, és nem hagyom, hogy csonka családban cseperedjen fel, hiszen apára, és anyára is egyaránt szüksége van.. Nálunk a szülein 30 éves házasok mind a két részről, példát mutattak mit is jelent a házasság...szerintem mi ezért értékeljük ennyire. De ha a gyerek azt látja, hogy a válás mindennapos, és normális...ő is így fog élni...
A problémákat ha együtt oldja meg egy házaspár...csak erősebbé válik a kapcsolatuk...
Mi több mint 5 éve vagyunk együtt, és pár hónapja házasodtunk....de ismerjük annyira egymást, hogy a párom már egy nézésemből tudja, hogy mire gondolok. A nehéz időkben nem egymásra támadunk, hanem egymásra támaszkodunk, és mindkettőnknek fontos a házasság, és nálunk a válás téma tabu....Nem tudom átérezni ezt a helyzetet. Miért házasodnak össze az emberek, ha nem is ismerik egymást. Főleg ha gyerek van, tönkre teszed a gyereked érzéseid azért, hogy te boldog lehess? Akkor nem kellett volna gyerek...Szerintem ha a gyerek megszületik akkor mindent csak érte teszek, és nem hagyom, hogy csonka családban cseperedjen fel, hiszen apára, és anyára is egyaránt szüksége van.. Nálunk a szülein 30 éves házasok mind a két részről, példát mutattak mit is jelent a házasság...szerintem mi ezért értékeljük ennyire. De ha a gyerek azt látja, hogy a válás mindennapos, és normális...ő is így fog élni...
A problémákat ha együtt oldja meg egy házaspár...csak erősebbé válik a kapcsolatuk...
2011.01.06 00:00
Bocsánat, hogy ide kotyogok, mert csak érinti a témát.
Én 8 évig jártam egy lánnyal, amiből 5 évet eljegyzésben- együttélésben töltöttünk. Azt mondta valaki, hogy nincs áldozat és bűnös?! Én alapvetően egy határozott, és kifejezetten akaraterős, céltudatos ember vagyok (10 évesen magamtól intézetbe mentem, mert anyám nem akart eljönni a verekedős,részeges nevelőapámtól)! A párkapcsolataimban viszont egy "bólogató János" vagyok mindaddig, amíg a dolgok jó irányba mennek, és a számomra fontos dolgok megvannak. Ha ez nincs, akkor felállok és rendet teszek, ezt pedig negatívan értékelik. Teszek rá, mivel csak olyat kívánok amit magam is megadok, és teljesíthető. Nem iszom, nem drogozok,nem szerencse játékozok, nem járok bulikba. A partnerem járhatna, nem érdekelne, csak a következők:hűség,kitartás,egy cél! Ha valami megváltozott benne semmi baj, dehogy 8 évig ígérget valaki, aztán belevágja a képedbe (magát sajnáltatva), hogy a közös cél, az csak a te célod neki nem.......Hát!
Romantikus álmaim voltak (lehet röhögni), hosszú házasság, szép család, egy szép kislány, talán később egy fiú,egy egyszerű, de boldog élet képét dédelgettem. Most?!
Egyedül nevelem a (ma már) 4 éves kisfiam, az anyja éli világát, és mindenkinek sajnáltatja magát, hogy ő milyen jó anyuka (3 hónapja nem jött az ovihoz, és az eltelt 13 hónapban 4 alkalommal jött a lakásunkhoz látogatóba), és hogy szereti az ő kis manócskáját (úgy beszél vele, mint egy elmebeteg nagyi: hááá tyu-tyu-tyu)!
A gyerek már telefonon sem AKAR vele beszélni, vajon miért?!
Ha csak az egyik félben van meg az alkalmazkodás, az sz*rt sem ér! Én ezért egy csónakhoz hasonlítom a párkapcsolatokat. Egy irányba, együtt evezünk, ha nem lapátolsz kiváglak és úszhatsz!
Tudom durva, és kiábrándító ezt olvasni, de ha választanom kell, hogy erőszakkal hívjam életre az álmodott családi idilt, vagy inkább kicsit erölködve, csonka családban ugyan, de az egyszerű, boldog életet nyújtsam a gyermekemnek, akkor gondolkodás nélkül azt mondom, hogy a második! A gyerekem fontosabb, és ha házas lennék, és ez a szitu ott is előjönne, akkor sem hezitálnék! Az elsődleges feladatom a gyerek biztonsága lelki,szellemi,anyagi téren egyaránt! Érte bármit feláldoznék!
U.I.: a gyermek anyukája NEM azonos azzal a hölggyel akivel 8 évig voltam!
Én 8 évig jártam egy lánnyal, amiből 5 évet eljegyzésben- együttélésben töltöttünk. Azt mondta valaki, hogy nincs áldozat és bűnös?! Én alapvetően egy határozott, és kifejezetten akaraterős, céltudatos ember vagyok (10 évesen magamtól intézetbe mentem, mert anyám nem akart eljönni a verekedős,részeges nevelőapámtól)! A párkapcsolataimban viszont egy "bólogató János" vagyok mindaddig, amíg a dolgok jó irányba mennek, és a számomra fontos dolgok megvannak. Ha ez nincs, akkor felállok és rendet teszek, ezt pedig negatívan értékelik. Teszek rá, mivel csak olyat kívánok amit magam is megadok, és teljesíthető. Nem iszom, nem drogozok,nem szerencse játékozok, nem járok bulikba. A partnerem járhatna, nem érdekelne, csak a következők:hűség,kitartás,egy cél! Ha valami megváltozott benne semmi baj, dehogy 8 évig ígérget valaki, aztán belevágja a képedbe (magát sajnáltatva), hogy a közös cél, az csak a te célod neki nem.......Hát!
Romantikus álmaim voltak (lehet röhögni), hosszú házasság, szép család, egy szép kislány, talán később egy fiú,egy egyszerű, de boldog élet képét dédelgettem. Most?!
Egyedül nevelem a (ma már) 4 éves kisfiam, az anyja éli világát, és mindenkinek sajnáltatja magát, hogy ő milyen jó anyuka (3 hónapja nem jött az ovihoz, és az eltelt 13 hónapban 4 alkalommal jött a lakásunkhoz látogatóba), és hogy szereti az ő kis manócskáját (úgy beszél vele, mint egy elmebeteg nagyi: hááá tyu-tyu-tyu)!
A gyerek már telefonon sem AKAR vele beszélni, vajon miért?!
Ha csak az egyik félben van meg az alkalmazkodás, az sz*rt sem ér! Én ezért egy csónakhoz hasonlítom a párkapcsolatokat. Egy irányba, együtt evezünk, ha nem lapátolsz kiváglak és úszhatsz!
Tudom durva, és kiábrándító ezt olvasni, de ha választanom kell, hogy erőszakkal hívjam életre az álmodott családi idilt, vagy inkább kicsit erölködve, csonka családban ugyan, de az egyszerű, boldog életet nyújtsam a gyermekemnek, akkor gondolkodás nélkül azt mondom, hogy a második! A gyerekem fontosabb, és ha házas lennék, és ez a szitu ott is előjönne, akkor sem hezitálnék! Az elsődleges feladatom a gyerek biztonsága lelki,szellemi,anyagi téren egyaránt! Érte bármit feláldoznék!
U.I.: a gyermek anyukája NEM azonos azzal a hölggyel akivel 8 évig voltam!
2011.03.15 21:17
Szia Csiri
Szeretnék én is hozzá szólni,ha nem baj.
A baráti dologhoz:azt tudom neked tanácsolni, amit én is jó pár évig csináltam.Eleinte még a barátai is nálunk aludtak volt,hogy 2-3 napig is.
Gondolhatod mennyire elegem volt.Arról nem is beszélve,hogy mindig minden hová ment,volt amikor nélkülem.Sikerült megbeszélnem vele,hát nem aludtak többet nálunk.Nagyon sokáig ettem magam azon,minek ennyi program a haverokkal.Végül beláttam kell egy kis szabadság neki is,hiszen nem akartam,hogy megunjuk egymást,fel tudjon töltődni ő is.
Sajnos előfordul a házasságban is,hogy két ember egymásnak esik,csúnyán beszél.Hidd el amikor a párom haza ért a kaja az asztalon,kimosva takarítva stb.Egy idő után már elegem volt nekem is és szerettem volna itt hagyni mindent.Akkor mintha egy kicsit vissza vett volna, és azt mondta dobjunk be pénzt egy dobozba, minden csúnya beszédért.Gondolhatod jó sok pénz volt benne mire leszoktunk róla.
Mivel én is hasonló cipőben járok mint te,lombikos vagyok(voltam).
Tudom mit érzel,éreztek.Nagyon nagy tortúra egy párnak ezen végig menni.Fogni egymás kezét, és mindig minden egyes sikertelenség ellenére talpra állni.Sajnos megviseli a kapcsolatot,előfordul olyanokat vágunk egymás fejéhez amit az ember megbán rögtön, de a másikban ott marad a tüske.El kell gondolkozni, mind a kettőtöknek,
ha már most ilyen problémák vannak megtudjátok-e akkor is oldani ha már baba lesz.Vagy akkor te elmész a picivel együtt mert nem működik tovább. Akkor lenne még igazán nehéz neked.
Anyagiakról csak annyit tudok neked mondani a legtöbb házasságban,kapcsolatban az egyik fél mindig többet visz be mint a másik, a kereset is mindig több mint a másiké.(szerintem)
Ha mégis válásra kerülne a sor ez akkor számít csak, kinek mennyi stb....
Szeretnék én is hozzá szólni,ha nem baj.
A baráti dologhoz:azt tudom neked tanácsolni, amit én is jó pár évig csináltam.Eleinte még a barátai is nálunk aludtak volt,hogy 2-3 napig is.
Gondolhatod mennyire elegem volt.Arról nem is beszélve,hogy mindig minden hová ment,volt amikor nélkülem.Sikerült megbeszélnem vele,hát nem aludtak többet nálunk.Nagyon sokáig ettem magam azon,minek ennyi program a haverokkal.Végül beláttam kell egy kis szabadság neki is,hiszen nem akartam,hogy megunjuk egymást,fel tudjon töltődni ő is.
Sajnos előfordul a házasságban is,hogy két ember egymásnak esik,csúnyán beszél.Hidd el amikor a párom haza ért a kaja az asztalon,kimosva takarítva stb.Egy idő után már elegem volt nekem is és szerettem volna itt hagyni mindent.Akkor mintha egy kicsit vissza vett volna, és azt mondta dobjunk be pénzt egy dobozba, minden csúnya beszédért.Gondolhatod jó sok pénz volt benne mire leszoktunk róla.
Mivel én is hasonló cipőben járok mint te,lombikos vagyok(voltam).
Tudom mit érzel,éreztek.Nagyon nagy tortúra egy párnak ezen végig menni.Fogni egymás kezét, és mindig minden egyes sikertelenség ellenére talpra állni.Sajnos megviseli a kapcsolatot,előfordul olyanokat vágunk egymás fejéhez amit az ember megbán rögtön, de a másikban ott marad a tüske.El kell gondolkozni, mind a kettőtöknek,
ha már most ilyen problémák vannak megtudjátok-e akkor is oldani ha már baba lesz.Vagy akkor te elmész a picivel együtt mert nem működik tovább. Akkor lenne még igazán nehéz neked.
Anyagiakról csak annyit tudok neked mondani a legtöbb házasságban,kapcsolatban az egyik fél mindig többet visz be mint a másik, a kereset is mindig több mint a másiké.(szerintem)
Ha mégis válásra kerülne a sor ez akkor számít csak, kinek mennyi stb....
"Minden nap megszünik valami
Amiért az ember szomorkodik,
De mindig születik valami,
Amiért érdemes élni és küzdeni"
Amiért az ember szomorkodik,
De mindig születik valami,
Amiért érdemes élni és küzdeni"
2011.03.17 15:56
Kedves Topiklakók!
A Babanet kommentelői között, nyereményjátékunk keretében, a jövő héten egy remek Chicamaca baba és gyerekfüggőágyat sorsolunk ki a Fuggoagy.hu jóvoltából!
Érdemes hát elmondani a véleményeteket, például arról, hogy szükség van-e napirendre egy baba életében, vagy sem!
Osszátok meg velünk (is), Ti milyen példát szeretnétek mutatni a gyereknek, és mi mindenben változtatok a gyereknevelés során.
Folytatódott Születésnaplónk is: K. már betöltötte a 30. hetet, most Á. naplójába kukkanthattok bele, ha kíváncsiak vagytok, mit él át egy férfiember várandós felesége mellett.
Megtaláltok minket a Facebookon is, ha van kedvetek, csatlakozzatok, nagyon jó kis közösség alakult ki ott is!
Üdv:
Dia
A Babanet kommentelői között, nyereményjátékunk keretében, a jövő héten egy remek Chicamaca baba és gyerekfüggőágyat sorsolunk ki a Fuggoagy.hu jóvoltából!
Érdemes hát elmondani a véleményeteket, például arról, hogy szükség van-e napirendre egy baba életében, vagy sem!
Osszátok meg velünk (is), Ti milyen példát szeretnétek mutatni a gyereknek, és mi mindenben változtatok a gyereknevelés során.
Folytatódott Születésnaplónk is: K. már betöltötte a 30. hetet, most Á. naplójába kukkanthattok bele, ha kíváncsiak vagytok, mit él át egy férfiember várandós felesége mellett.
Megtaláltok minket a Facebookon is, ha van kedvetek, csatlakozzatok, nagyon jó kis közösség alakult ki ott is!
Üdv:
Dia
2011.03.21 02:58
Az első házasságom nekem is mindössze pár hónapig tartott - most már nem bánom. Szerencsére gyerek nem volt. De veszekedés sem:) Csak egy hétvégen szétköltöztünk. Aztén jöttek az álmatlan éjszakák ... de most visszatekintve jó, hogy megtettük ezt a lépést.
Kedvelem: Erdélyi kismamaklub
2012.03.10 23:38
Szörnyű ezt a sok szétment házasságot hallani. A házasság egy szövetségről szól amit egy életre kötsz a társaddal.
MInden házasságban vannak vita helyzetek, kérdés az, hogy hogyan kezeled. A szeretet a fontosabb (ami a rózsaszín köd elmúlása után is megmarad) vagy a saját egód? Ajánlom mindenkinek ezt a filmet: Fireproof magyarul Szerelempróba. Egy tűzbiztos házasságról szól.
És igenis meg tud változni a férjed, de nem saját erőből. Csakis Krisztus képes megváltoztatni a kemény szíveket.
MInden házasságban vannak vita helyzetek, kérdés az, hogy hogyan kezeled. A szeretet a fontosabb (ami a rózsaszín köd elmúlása után is megmarad) vagy a saját egód? Ajánlom mindenkinek ezt a filmet: Fireproof magyarul Szerelempróba. Egy tűzbiztos házasságról szól.
És igenis meg tud változni a férjed, de nem saját erőből. Csakis Krisztus képes megváltoztatni a kemény szíveket.
Oldal: 1 / 1
