Sziasztok!
Jó rég írtam ide, talán nem is ezen a néven...mert van pár, mnindig elfelejtem a jelszavakat.
Csak bíztatni jöttelek titeket.
Kisfiam 2009 június végén született császárral, faros volt. Kislányom 2 hete természetesen!!!! Bár nagyon fájdalmas és hosszú vajúdás volt, mégis sikerült. Már örülök neki, akkor meg akartam halni.
Nem volt fogadott dokim, szülésznőm volt. Őt kérdeztem, hogy mi a helyzet a hegemmel. Azt mondta, hogy még jó is, hogy kicsi a korkülönbség, mert a szövetek ilyenkor még rugalmasak. Én ilyet még nem hallottam, de bíztam benne. Persze azért állandóan kérdezgettem, hogy mikor nézik uh-val a hegem, de mondta, hogy ha a várandósság alatt nem volt gond, nem vékonyodott, akkor nem lesz a szülés alatt sem. Egy csütörtöki napon du. 2kor folyt el a magzsatvíz, éjfél körül jöttek a fájások, és másnap du 2 után született meg a kislányom. Sejthetitek.... Nem tágultam, de a dokik bíztattak, én meg kitartottam. Közben csak szívhangot néztek és nem volt gond. A kitolás viszonylag gyors volt, és kicsi gátsebem lett csak. Utána a méhlepény nem vált le, altatásban szedték ki, és akkor betapintották a császáros hegemet, minden oké volt. Velem aztán lett egy kis komplikáció, mert sok vért vesztettem a műtét alatt, így elájultam, meg most szedhetem a vasat, mert a vérképem pocsék, már vért is akartak adni, de jobban vagyok, és tényleg mindezek ellenére gyorsabban felépültem, mint császár után. Pedig azt is jól viseltem, semmi gondom nem volt vele.
Ha valakit érdekel a kórház, és a szülésznő elérhetősége (dokit is tudok ott ajánlani, aki megköszönte nekem, hogy nem adtam fel, és így nem kellett műteniük) akkor priviben szívesen megírom. Meglepődtem, hogí ennyire természetesség pártiak. Most mennem kell, majd még megpróbálok benézni máskor is, csak nehéz két ilyen csöppség mellett.