Sziasztok!
De jó nektek, hogy van magyar közösségetek! Én csak 2 magyart ismerek itt, egyikükkel nem sikerült megbarátkozni, másikkal nagyon, ö meg egyórányira lakik tölünk.
No de nem panaszkodom, holnap megyünk haza! Egy hétre csak, de ez is nagyon jó lesz. Easyjet tegnaptól repül Budapestre, ami nagyon jó, mert most már Lilinek is kell venni jegyet (nemrég volt kétéves). Még így is feleannyit fizettünk, mint a Malév volt Londonból.
Judit,
Írtam már erröl régebben, de meg akarlak nyugtatni. Én is kétnyelvüen nöttem fel, anyukám nagyon szerette volna ha beszélünk mi is németül. Neki is megvoltak azok a nehézségei, mint nekünk (magyar apuka, magyar környezet, boltban magyarul beszél mindenki stb.). Én pedig nem AKARTAM németül beszélni. (Túl nehéz volt, nyilvánosságban túl feltünö stb). De a nyelvtudást azért mégis megszereztem az évek alatt, volt olyan látogatásunk, amikor alig tudtam nyögni egy-két szót, aztán olyan év is, hogy folyékonyan beszéltem. Amikor már kicsit idösebb voltam zavart az is, ha hibáztam, illetve hallottam, hogy nekem akcentusom van.
A nyelvtudás nem fog elveszni, míg használjátok (akkor is ha ö csak passzívan), és amikor szüksége van rá, lesz honnan elöbányásznia
!
Most végülis háromnyelvü vagyok, és tudom, bízom benne, hogy (elöbb-utóbb) Liliom is az lesz.
Mandarin,
Én nem teszek úgy, mintha nem érteném, de megpróbálok magyarul válaszolni, esetleg magyarul elismételni amit mondott. Mostanában ez elég nehéz, mert most kezdett el beszélni mindkét nyelven és olyan édi
. Aztán néha, ha angolul mondja, vagy segíteni akarok neki, hogy helyesen mondja, vagy kapásból angolul válaszolok rá.
Nem baj, lesz a héten gyakorlás!
Kati