Sziasztok!
Na itt vagyok. Bogi már fél 7 óta alszik, én már mindent rendbe tettem, mert pár nap alatt elfutott a lakás.
Szóval műtét:
Éhgyomorra kellett menni, reggel 7-re. Megvizsgálták, és engedték a műtétet, de már ekkor 11-et mondtak, mint lehetséges időpont. Így apával keményen dolgoztunk azon, hogy Bogit lefoglaljuk és ne az ivás meg az evés járjon az agyában. És persze mi sem ehettünk, és bár én reggeliztem, de lassan már érett a tízórai.
Aztán egyszer csak kiderült, hogy borul a műtéti sorrend, Bogi 3. lett egyből, így már 9 körül megkapta a kábító kúpot. Ettől kezdett belassulni. Aztán 9:40 felé jöttek érte. Nagyon féltem mi lesz, hogyan fogunk elvállni a műtőajtóban, de próbáltunk előre készülni, és megbeszéltünk minden Bogival. Vihetett egy babát magával és az ápolókkal együtt eljátszottuk, hogy most bújócskázni fogunk, és ők jól elbújnak előlünk. Hála égnek Bogi nem tiltakozott.
Kb. fél órát volt bent, addig szóltak, hogy mi együnk, mert műtét után még 2 órát inni, 4 órát enni tilos Boginak.
Gyorsan kikérdeztem egy ápolót, hogy milyen állapotban fogjuk visszakapni Bogit, így felkészülhettünk lelkileg. Mondták, hogy az altató miatt fél órát nagyon síros/nyifis lesz.
Aztán meghallottam bentről egy sírást, nem volt ismerős, de tudtam, hogy mégis Bogi az. Kisbaba hangon sírt.
Lassan megjelentek, és tényleg vígasztalhatatlanul sírdogált, bármit mondtunk neki, semmi nem változott. Ekkor elkezdtem neki mesét olvasni, amitől megnyugodott, félálomszerű állapotban hallgatta a meséket egymás után. De kisebb szünetekkel fel-fel sírdogált. Majd a fél óra végére elhányta magát, ettől megkönnyebült és lassan elaludt.
Ekkor jött be a doktornője, aki mondta, hogy a műtéttel minden rendben volt, de az altatás elején légzési nehézségek léptek fel Boginál.
Hát asszem jó, hogy épp ültem, mert a lábam nem bírt volna el, ha állok.
Na ezután jött ki rajtam a feszültség, egyre erősödött a hányingerem, remegett a kezem, zsibbadtak az ujjaim, elég közel kerültem az ájuláshoz.
Le kellett feküdnöm Bogi mellé, még szerencse, hogy elfértem. Lassan aztán jobban lettem.
Kis alvás után ébredt Bogi, még mindig elég rossz hangulatban. Végre már ihatott, de persze már nagyon éhes is volt.
13-től 15-ig újra aludt, amíg én elmentem pár cuccért. Délután már jókedvűen ébredt, persze még nagyon gyengén. De enni is elkezdett, mihelyt megengedtük.
Innen már egyre gyorsabban erősödött, este már teljesen önmaga volt.
Én viszont összeszakadva jöttem haza. És az éjszaka sem aludtam jól, óránként felébredtem, aztán korán reggel már megint a kórházban voltam.
Hamar hazaengedtek, aminek nagyon örültem.
Nem volt könnyű menet, de jó, hogy letudtuk!
Visszaolvasni nem megy még...
Csak annyi, hogy kiszúrtam Kiki időpontját!
Kikim! Én meg nov. 5-re vagyok kiírva!!!!
Átadom neked a stafétát jó?
De figyelj jól a váltásnál, mert lehet, kicsit korábban fogom nyújtani a botot!
Az inszemit a sima kórházban is megcsinálta volna a nőgyógyászom, de azt mondta hogy ő nem tudja preparálni és szűrni a jókat, így mentem a Kaáliba.
Most sincs gáz, csak olyan irányba indultak a dolgok, amilyen irányba én nem szeretnék menni. De azért próbálom megeröltetni magam. 
Mindig van valami!!!! Most egy kicsit kiakadtam. Anyagilag a béka se..e alatt vagyunk erre még ez is, ráadásul még venni kellene tüzifát is, mert ilyen gázár mellett kell a kandalló, meg attól meleg sincs.
Most elég sz@rul szúrtam meg magam, így elég mély nyomot hagyott bennem. (szó szerint is)
