sziasztok!!!!!
Én is vagyok, csak ma délelőtt lótottam-futottam mindenfelé.
Megvolt az utolsó vérvétel meg sorban "ültem" a táppénzes papíromért amit aztán bevittem a suliba leadni. Annyira furcsa volt amikor mondta az asszisztensnő a terhesgondozóban, hogy ha egy hónap múlva még nem szülök meg, akkor valaki menjen el a családból, hogy még meghosszabbítsák a táppénzt, ha viszont megszületik közben Gergő, akkor elég lesz kórház után menni...
Tényleg igaz... egy hónap múlva már simán itt lehet velünk...
utána bementem a sulinkban levő óvoda vezetőjéhez és a jövő tanévre beírattam Bencét. Képzeljétek, annyira népszerű az ovink a városban, hogy már most betelt a jövő évi létszám! Pedig az igazi beíratás csak tavasszal lenne. Sőt azt is mondták, hogy ha megszületik Gergő, már írathatom be Őt is!
Ezután elmentem az Árkádba és VÉGRE megvettem a hiányzó pizsit meg hálóinget. Most van 2 pizsim meg egy hálóingem, mindegyik tetszik (halleluja) és van még 2 hálóing, amit Bencével hordtam csak, de azokat utáltam... mondjuk tartaléknak azért jó lesz.
Aztán elmentem időpontot kérni egy autóhifis-riasztós boltba, mert 2 HÓNAPJA rossz a kocsim központi zárjának a távirányítója és azóta rongyosra beszéltem a számat és kérleltem a férjemet, hogy jöjjön el velem, mert tök balesetveszélyes így közlekedni Bencével, de hiába... ha a kollégáinak bármilyen segítségre van szükségük, azonnal ugrik, de nekem... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ hagyjuk... nem vagyunk most túl jóban... Szóval magamnak kell elintézni ezt is. Ahogy majd a kocsim műszaki vizsgáját is. Pont szülés után jár le és szeretném még előtte megcsináltatni, hogy ne egy 2 hetes gyerekkel kelljen elmenni. De hiába kérleltem, hogy menjünk addig, amíg tudok vezetni, falra hányt borsó... Egyetlen esélyem az, ha kérek oda is időpontot és akkor kénytelen lesz velem eljönni. Sajnos egyedül ezt nem tudom elintézni, mert egy napra ott kell hagyni a kocsimat és gyalog nem tudok hazajönni.
Szóval nem túl rózsás a lelki világom. Lehet, hogy csak a munkahelyi feszültség levezetésének vagyok szenvedő alanya, de nagyon rossz... Lassan egy hónapja szinte csak a Zuram az, aki felnőttként jelen van az életemben, őt is kevésszer látom és amikor itthon van, mindig morog valamiért. Így nehéz rendbe szedni magam. Azt hiszem le kell ülnünk egy komolyabb beszélgetésre...
Kati, gyönyörűek voltatok az esküvőtökön!
Rita, bocs, hogy ma nem küldöm a fotót a babahordozóról, de későn értem haza a mai futkosásból és a férjem pont akkor indult el dolgozni. Holnap mindenképp felteszem a képeket!