Sziasztok Lányok!
Remélem még van aki emlékszik rám...
Nagyon röstellem, hogy nem tudok jönni, és még egy ideig ez így is lesz, mert eltemet a munka.
De tegnap apa megneszelte, hogy már jó ideje nem jártam erre, és lecseszett, hogy azért ez mégsem járja. Tessék hírt adni magunkról!
Teljesen a szívemre vettem, és most itt vagyok!:oops:
Tehát:
Nálunk pörög az élet, de ugye már csak amolyan 33. hetesnek megfelelő fordulaton.
Ez annyit jelent, hogy sokszor már attól bőgöm el magam dühömben, hogy meg kell állnom pihenni és nem folytathatom tovább a nagytakarítást.
És ez a folyton érzékeny sírhatnék is rajtam van már
, ami Boginál csak szülés után volt. Apa szerint azért, mert már annyira várom Balázst, hogy egyes tüneteket előbb produkálok már.
Bogi körül volt a hetekben fennforgás, nem akart meglenni egyedül a szobájában este elalváskor, inkább üvöltött mint a sakál. Mi meg próbáltuk minél gyorsabban és számunkra is fájdalommantesen megoldani a helyzetet. Emiatt is sokat szenvedett a lelkem/lelkünk.
De talán most már nem kiabálom el, ha azt mondom, hogy pozitív változások vannak!!!
Közben 1-je óta ovizunk, és hála égnek még nem voltunk betegek, pedig tavaly 1 hétnél tovább nem bírta sosem. Viszont közeledik október eleje, és az orrmandula-műtét, ami miatt mindenképpen megszakad ez a jó széria.
A műtéten nem is merek előre agyalni, mert csak azonnal görcsbe rándul a gyomrom...
A sok negatív írásom ellenére nagyon boldog vagyok! És szépen alakul a házban a rend és a tisztaság is. Ami végre nyugalommal tölt el.
De persze már várom, hogy lelekiismeretfurdalás nélkül rakhassam le a seggemet.
Visszaolvasásra nem nagyon van lehetőségem, mert látom itt nem áll meg az élet sosem!!!
Mihelyt kész leszek a házzal, ígérem, hogy jövök gyakrabban, és nem csak magunkról írok majd! (remélem Balázs hagy még majd időt a pihenésre, és még 6-7 hétig bent marad!!!)
Puszi! És mindenkinek szállnak a drukkjaim!!!