Kedves Rákóczi Ági!
Az nagyon szép elméletben, ahogy leírtad a császár utáni babázást, de sajnos nekem erről friss (és sajnos rossz) tapasztalataim vannak.
Aug. 20-án 11-kor császároztak. A babát apa megnézte a mosdatáskor, nekem néhány másodpercre hozták be. Aztán azonnal elvitték, és inkubátorba tették, ahogy irtad is, azt mondták, hogy a légkondicionálás miatt kell. Nekem az altatódoki a hosszú "előéletem" (össz kb. 60 órát voltam a szülőszobán! - ez nem elírás, a dokim is mondta, hogy ált. nem várnak ennyit) másnap reggelig nem engedett felkelni. A babócát aznap este 10 után hozták ki hozzánk, a császáros szoba tele volt, odarakták a hasunkra, én a fejemet sem emelhettem még meg, és ott hagytak, az üvöltő kismanóval, úgy hogy még az arcát sem nagyon tudtam megnézni. Kb. 10 percet lehetett így nálam, aztán (így utólag tudom, hog addigra kivitte a nővérke a fürdetés után valószínűleg az összes babát) jött és elvitte a babákat. Másnap reggel a műszak váltás után láttam ismét a gyerekemet. Egész éjjel álmatlanul hánykolódtam, így még rosszabb és hosszabb volt az éjszaka.
A csecsemősök amúgy sem nyerték el az első helyezést nálam.
Ettől függetlenül a kórházról jó benyomásaim vannak, és a következőt is ott fogom szülni, de az biztos, hogy alapitványi szobát kérek, mert akkor a férjemet is láthatom a császár után (őt is csak másnap láttam először, mert azt mondták, hogy nem jöhet be aznap, mert még nem mozoghatok..-már az is sokat számított volna, ha a folyosóról beszélgethetett volna velem..) és a gyermeket is minél hamarabb magam mellé akarom venni, márcsak a sok cukrosviz elkerülése végett is.
Jó egészséget kivánok a kismamiknak és kisbabáknak pocakban és azon kívül!
Üdv:
Macs